Amikor bejelentette az orosz kormány az Unióból származó élelmiszerek bojkottját, elemzők 80 milliárd forintra becsülték a magyar élelmiszer-gazdaság várható veszteségét. Az embargó elhúzódik, és a magyar bevételkiesés már messze meghaladja a valamikor kalkulált hiányt. Közben a gazdasági diplomácia erősítésével sikerült – elsősorban távol-keleti piacokon – elhelyezni nagy mennyiségben hazai gyártású élelmiszereket.

- Látszik már az orosz embargó vége?

- Mindig optimista ember voltam, és továbbra is az vagyok. Július 31-én az európai uniós tagállamok újra asztalhoz ülnek, és dönteniük kell abban, hogy maradnak-e továbbra is a szankciók Oroszországgal szemben, vagy valamilyen részleges könnyítést vezetnek be a következő időszakra.

Azt gondolom, hogy az elmúlt két év valamennyi olyan tagállamban, ahol az agrárium kivitele Oroszország felé fontos, nagyon nagy nehézségeket okozott. Ezek a tagállamok azt kezdeményezik majd, hogy részlegesen enyhítsék a két éve bevezetett szankciókat, mert így ők újrakezdhetik az orosz piacra a szállításokat.

Most két verzió látszik elképzelhetőnek, az egyik az előbb ismertetett, a másik pedig az, hogy eddigi formájukban tovább élnek majd a szankciók. Ha a hosszabbítás mellett döntés születik, akkor várhatóan Oroszország sem enyhít majd az embargón. Ha az uniós döntés nyomán bizonyos termékek kikerülnek a tilalmi listáról, akkor Moszkvából is engedélyezik majd bizonyos élelmiszerek fogadását.

- A két évvel ezelőtti becsléseknél mára lényegesen nagyobb lett a hazai élelmiszer-gazdaság bevételkiesése.

- Igen. A mi számításaink szerint az elmúlt két évre körülbelül négy és fél milliárd dollár exportkiesést vagyunk kénytelenek elkönyvelni. Szerény becslésem szerint ennek 10 százaléka legalább az agráriumot érintette. Tehát az elmúlt két év politikai intézkedése a magyar agráriumnak körülbelül 500 millió dollárjába került. Ez a pénz most nagyon hiányzik az agrárexport-bevételből, mivel a tavalyi év – főként a rendkívüli aszály miatt – nem volt sikeresnek mondható.

Mint tudjuk, a GDP-növekedésnél a mezőgazdaságunk teljesítménye mindig meghatározó. Ezt a növekedési mutatót tavaly nem sikerült az elvárható mértékben erősíteni az ágazatnak. Úgy gondolom, hogy ha ebben az évben az év második felétől enyhülnek a szankciók, akkor ez hatással lesz az agrárexport növekedésére.

Persze mindenképpen tudomásul kell venni, hogy ez az orosz piac már nem lesz az, mint amit két évvel ezelőtt a magyar vállalkozások kénytelenek voltak otthagyni. Közben a vásárlóerő Oroszországban jelentősen csökkent az olajárak zuhanása miatt. Leértékelődött a rubel is. Ezen tények ellenére az embargó enyhítése után jelentős növekedést prognosztizálnék.

Oroszország 2014. augusztus 7-én rendelt el importtilalmat az ellene szankciókat alkalmazó országokból származó élelmiszerekre – fotó: Shutterstock

- Nagy ország, nagy népességgel.

- Ez egy nagyon nagy piac. Ne felejtsük el, hogy a szankciók, illetve az embargó bevezetése előtt, 2012-től a magyar agrárkivitel felfelé ívelő pályán volt Oroszország irányába. Az Unión kívüli államok közül a kivitelünk nagyságát tekintve az első helyen állt. Most ugyanezen a listán csak a tizenharmadik.

Nagyon sok olyan cég, amelyek korábban, a '90-es évek végén ott voltak ezen a piacon, 2010 után újra meg tudták vetni a lábukat itt. Elsősorban nagy húsipari cégek voltak ezek. Igen jelentős volumenben szerződtek az orosz áruházláncok magyar alma, meggy, barack és más gyümölcsök esetében is. Kelet-Magyarországról – amit már nagyon vártunk – 2013-ban és 2014-ben megindultak a kiszállítások.

- Kicsit kényszerből is fordult a magyar kereskedelmi diplomácia a távol-keleti piacok felé. Az Oroszországból kiszorult árut valahol el kellett adni.

- Nagyon gyorsan kellett lépnünk. A legfontosabb az volt, hogy a belső piacunkat stabilizáljuk. Várható volt, hogy más uniós tagállamokból jelentős mennyiségű, nekik most már felesleges áru érkezik hozzánk, dömpingáron. A különböző hatóságokkal, áruházláncokkal egyeztettünk. Úgy érzem, ezt az áruözönt sikerült megakadályoznunk.

A következő fontos lépésként alternatív piacokat ajánlottunk az exportáló hazai vállalkozásoknak, hiszen ők az embargó bejelentésekor több százmillió forintos veszteséget voltak kénytelenek regisztrálni. A sertéságazat, a víziszárnyas-ágazat volt a leginkább érintett.

A lehetséges új piacok közül hozzánk a legközelebb vannak a jugoszláv utódállamok és a Nyugat-Balkán országai. Ugyanakkor a távol-keleti piacokat a magyar kereskedők hagyományosan jól ismerték, de ezeken a területeken nem voltunk olyan mértékben jelen, mint ahogy az elmúlt két évben sikerült pozíciókat foglalnunk. Gondolok Japánra, Dél-Koreára, Tajvanra, Szingapúrra, Vietnamra. Ezen országok közül egyértelműen Japánban értük el a legnagyobb sikereket.

2014-ben és 2015-ben közel 60 százalékkal nőhetett a kivitelünk. A főként sertésből, kifejezetten a mangalicából készült termékek azok, amelyek vezetnek. Nagyon jól szerepelnek a magyar borok is, közülük leginkább a tokaji. Tajvan lett az egyik legjelentősebb felvevő piaca a húslibának. Ezt még akkor is el tudom mondani, ha figyelembe veszem azt, hogy 2015 első felében a madárinfluenza miatt kénytelenek voltunk visszafogni a szállításainkat.

Aztán tavaly a második félévben igen dinamikusan nőtt az exportunk ebből a termékfajtából. Az, ami a cél volt, hogy az alternatív piacokon az itt rekedt termékeket el tudjuk helyezni, teljesült.

Dr. Budai Gyula miniszteri biztos – fotó: Parlament.hu

- Ilyen nagy távolságra elsősorban prémium termékek kellenek, mert a tömegárut nem éri meg több ezer kilométerre elszállítani.

- Valóban! Ezekre a piacokra csak prémium kategóriás termékekkel tudtunk belépni. Amúgy is ezek a piacok a brandeket keresik. Például a Picknek a legnagyobb piaca Németország után Japán. Ugyancsak nagy piaca Tajvan is. Prémium kategóriás termékekkel tudtunk megjelenni Kínában is.

Örömmel emlegetem egyébként, hogy a közép-kelet-európai országok közül Magyarország rendelkezik a legtöbb agrárprotokollal Kínában, ami azt jelenti, hogy nekünk van a legtöbb olyan hatósági engedélyünk, ami alapján sertéshúst, marhahúst, baromfit és más termékeket tudunk szállítani a Föld legnépesebb országába. Ezek a szállítások megindultak. Idén januárban megérkezett Sanghajba az első fagyasztott marhahússzállítmányunk, és olyan sikeres volt, hogy rögtön újabb rendeléseket kaptak a vállalataink.

- Nekem egy víziszárnyasok nevelésével és feldolgozásával foglalkozó nagy vállalkozás irányítója mondta, hogy nagyon jó a távol-keleti piac. Még az áru megérkezését sem kell megvárni. Amikor a konténerek félúton vannak a tengeren, máris megérkezik a magyar exportőr számlájára az ellenérték. Ráadásul az ottani kereskedőknél általában jobb árat lehet elérni, mint mondjuk az amerikai kollégáiknál.

- Ez a piac azért stabil, mert a kölcsönös bizalomra épül. Ennek örülök, mert az orosz piac azért nem volt ennyire rugalmas. Még most is tudunk több olyan cégről, amelyeknek az embargó bejelentése után nem fizették ki a korábban kiszállított áru ellenértékét, és még most is tartoznak. Szerencsére ez nem gyakori eset. A cégek döntő többsége megbízható partnerekkel kereskedett Oroszországban is.

Mindenképpen szükségünk van az orosz piacra, még akkor is, ha időközben sikerült alternatív piacokon megvetni a lábunkat. Azt gondolom, hogy azok a cégek, amelyek az orosz piacon ott voltak, kapacitásuk növelésével azt az árumennyiséget, amit ott elvárnak, tudják produkálni.

Ne felejtsük el: téved, aki azt állítja, hogy az orosz piac mennyiségi piac. Sokkal inkább minőségi piac. Mindig is az volt. Az orosz fogyasztóknak a szokásai átalakultak. Például holland sajtot és tejet, magyar Pick szalámit, tokaji borokat, magyar sertéshúst vásárolhattak. Egyébként hajlandóak voltak ezt a minőséget akár emeltebb áron is megfizetni.

- Diplomáciai segítség nélkül csak a vállalati kapcsolatépítés reménytelen lenne?

- Véleményem szerint nagyon-nagyon jó döntés volt, amikor 2014-ben a Külügyminisztérium megkapta azokat a külgazdasági jogosítványokat, amikkel az elmúlt két évet ilyen sikeresen végig tudtuk vinni. Csak diplomáciával nem lehetett volna ezeket a nagyon fontos lépéseket megtenni, szükség volt a külgazdasági lábára is ennek az intézkedéssorozatnak.

Az, hogy 2014-től valamennyi külképviseletünkön megjelentek a külgazdasági attasék, akiknek csak az a feladatuk, hogy a magyarországi cégeket képviseljék és számukra megfelelő partnereket keressenek, új piacokat teremtsenek, egy nagyon jó döntés volt. Az eredményeket most már számokkal is tudjuk demonstrálni.

Megint a japán példát mondanám. 2013-ban mintegy 60 millió eurós agrárexportunk volt, 2014-ben ez már 107 millióra nőtt, 2015-re 114 millióra tudtuk felvinni – ismétlem: úgy, hogy fél évig baromfitermékeket nem tudtunk kiszállítani. A felsorolt országokban brand lett a magyar termék, és egyre szélesebb körben keresik az áruinkat.

forrás: agroinform.hu