Ha a magyar mezőgazdaságot reálisan akarjuk értékelni, látnunk kell, hogy csupán az európai élelmiszer-kibocsátás két százalékát tudja adni – kezdte a helyzetelemzést Hollósi Dávid, az vezetője az Agroinform.hu-nak adott interjújában. A számunkra legfontosabb öt kultúra: a búza, a kukorica, a baromfi, a sertés és a tejhasznú szarvasmarha egyikében sem érjük el a világ kibocsátásának egy százalékát. Kukoricából állunk a legjobban, az Európai Unió kibocsátásának 10-15 százalékát produkáljuk, attól függően, hogy milyen az adott év időjárása.

Az állattenyésztés kibocsátása a ’60-as évek szintjén

Adódik a feladat: ha nagyok nem lehetünk, kénytelenek vagyunk sikeresek lenni. Számos példa létezik a világban – és nem csak a mezőgazdaságban –, hogy egy kis ország is lehet sikeres, ha fokozza a hozzáadott értékét annak, amit előállít. Erre a magyar mezőgazdaságnak is komoly lehetősége van.

Hollósi Dávid: ha nem vigyázunk, ömlesztettalapanyag-előállító ország leszünk – fotó: Agroinform.hu

Ám jelenlegi teljesítőképességét illetően komoly problémák vannak. Az állattenyésztés kibocsátása a ’60-as évek színvonalán áll, a növénytermesztés erős túlsúlya jellemző, és ez nem mondható ideális állapotnak. Az Erste Agrár Kompetencia Központ szerint nagy gond, hogy elavult az élelmiszeripar, és hiányzik a szaktudás is. „Mindannyiunknak, akik az ágazatban dolgozunk, felelősségünk, hogy felhívjuk a társadalom figyelmét arra, hogy jó élelmiszeripar nélkül nincs versenyképes magyar mezőgazdaság" – nyomatékosította. Különben az lesz a vége, hogy ömlesztettalapanyag-előállító ország leszünk: kiviszik külföldre a jó minőségű alapanyagainkat, feldolgozzák, aztán visszahozzák nekünk. Számos kutatásunk mutatja, hogy aki itthon tudja tartani a feldolgozásból származó többletjövedelmet, annak gazdálkodási adataiban, versenyképességében is látszani fog ez a változás.

Nagyon jó példa erre a tejfeldolgozók helyzete: aki csak ivótejet értékesít, vagy megáll az UHT tejnél a feldolgozottsági szintje, az sokkal kisebb marzsokat realizál, mint aki elkezd tejfölt, sajtot, túrót, sőt tovább megyek, ezek kis kiszerelésű, ízesített, brandelt változatait piacra vinni. Ráadásul sokkal kevésbé van kitéve a világpiaci árváltozásoknak, pláne hogy a branddel magához tudja kötni a fogyasztót.

A minőséggel nincs baj, csak a mennyiség hiányzik

Az a kérdés, hogyan tudunk versenyképes mennyiséget és minőséget létrehozni. A minőséggel alapvetően nincs bajunk, a mennyiséggel annál inkább. A volument úgy tudnánk leginkább fokozni, ha valamilyen úton-módon vagy integrációban, vagy egyéb szerveződésekben tudnánk működni: azért 20-30 ezer tonna gabonával már könnyebb kereskedni a piacon, mint ha mindenki csak a maga által megtermelt néhány száz tonnát próbálná eladni – fejtegette.

Azt is tudomásul kell venni, hogy a gazda nem a szomszédos földeken serénykedő másik gazdával versenyez, hanem egy amerikai vagy indiai másik termelőegységgel, hiszen globálissá vált a termelés és a kereskedelem is. Ez a folyamat megállíthatatlan, sőt az Agrár Kompetencia Központ szerint még fokozódni is fog – tette hozzá.

Globálissá vált a termelés és a kereskedelem is – fotó: Shutterstock

Az integrációt ki tudja véghez vinni, milyen alapon? – kérdeztük. Churchill mondása a demokráciáról az integrációra is érvényes: nem a legjobb, de nem találtak ki még nála jobbat. Mindenki lead egy kicsit a maga lehetőségeiből, ezért olyan biztonságot kap, amely a mezőgazdaság természetéből következő válságos éveket ki tudja simítani.

A tejágazatban például a gazdálkodók összefogva, „vérrel-verítékkel”, de azért csak működtetnek tejfeldolgozót, és ráadásul folyamatosan a bővítésen gondolkodnak. Ezt mi nagyon  jó iránynak tartjuk.

És a növénytermesztésben? – tudakoltuk. Általában a finanszírozók fogják össze a növénytermesztési ágazatot. Az integrátorokra gondolok, akik a végén fel is vásárolják a terményt, és innentől kezdve alkupozícióban tudnak megjelenni a piacon. Egyébként amíg az állattenyésztés színvonala nincs rendezve – a hatékonyságra és az ellátási láncokra gondolok –, addig a szántóföldinövény-termesztés sem fog mást csinálni, mint feldolgozatlan termékek értékesítésével próbálkozni a világpiacon. Tiszta szerencse, hogy legalább az ipari felhasználás valamiféle alternatívát nyújt. A növénytermesztési ágazat fejlődésének kulcsa az Agrár Kompetencia Központ meglátása szerint az állattenyésztésben és a non food felhasználásban van, az állattenyésztésé pedig kifejezetten az élelmiszeriparban.

Baromfitenyésztésben a világszínvonal közelében vagyunk

Hogy mit kellene csinálni a növénytermesztésben? Ha kiváló abraktakarmányt állítunk elő, gondolok itt a szemes takarmányokra, nem kell elszállítanunk külföldre a termést, hanem átveszi egy jól kialakult baromfiintegráció. Ezáltal ellátjuk Magyarországot jó minőségű baromfiáruval, és ha még arra is futja, hogy exportáljunk, akkor ez dupla haszon.

De ne felejtsük el, hogy mind a tej-, mind a baromfi- erősen koncentrálódó ágazat, 7-8 baromfitenyésztő-integráció alkotja a piac 90 százalékát. Ezek valóban nagyok, hatékonyak és iparszerűen termelnek. Elmondhatjuk, hogy baromfitenyésztésben a világszínvonal közelében vagyunk, a vízi szárnyasokat illetően egyenesen a világelsők között. Brojlertenyésztésben sem lehet okunk panaszra. Ötven százalék körül van az ágazat exportaránya.

Ha kiváló szemes abraktakarmányt állítunk elő, nem kell elszállítanunk külföldre a termést, hanem átveszi a jól kialakult baromfiintegráció – fotó: Shutterstock

Tehát a méretből és az integrációból fakadó lehetőségeket mindig tartsuk szem előtt! – javasolta. Megvan a helye a kis kézműves regionális termelésnek, kereskedelemnek, a helyi ellátási láncoknak, de vegyük tudomásul, hogy az iparszerű mezőgazdaság – és itt gondolok az abraktermelésre és az abrakfogyasztó ágazatra, illetve a tejtermelésre – a világon mindenhol koncentrálódik, vagy minimum integrálódik! – taglalta.

Kitörési irány az abraktakarmány és a kukorica

A magyar szántóföldi növénytermesztéssel kapcsolatban nagy kérdés, hogyan alakulnak az EU-támogatások 2020 után. Az jó kitörési iránynak látja a minőségi abraktakarmány előállítását és a kukorica ipari felhasználásra – például bioetanol és izocukor – történő termesztését, hiszen óriási léptékben fejlődik. Tartsuk itthon ezeket az alapanyagot, dolgozzuk fel, és a feldolgozott terméket értékesítsük külföldre, ha exportálni akarunk.

Amiben el vagyunk maradva a világ fejlett mezőgazdaságaihoz képest, hogy kihozzuk a maximumot az adottságainkból.

Azért a kukorica-termésátlagon még lehetne javítani.

Arra is tekintettel kellene lenni, hogy a klímaváltozással járó szárazság érzékenyen fogja érinteni a magyar mezőgazdaságot, az öntözhető területek aránya pedig mindössze öt százalék körül van. Az öntözésfejlesztésre szánt 50 milliárdos keretet alig használtak ki a gazdák – nagyon nehéz tető alá hozni az öntözési beruházásokat –, pedig a kukorica termésátlagát öntözéssel egyértelműen fokozni lehetne.

Nekem azért szívügyem az öntözés, mert ezáltal hozzáadott értéket tudunk generálni: elkezdhetünk gondolkodni vetőmag- meg konzervipari alapanyag-termesztésen, amelyek mind öntözésigényesek, viszont sokkal nagyobb a jövedelemtartalmuk. Ha én kockázatkezelő volnék, nagyon örülnék annak, ha ügyfeleim öntözhető területekkel rendelkeznének, hiszen az időjárási rizikót elég szépen ki lehet szűrni – tette hozzá.

Azt is tudni kell – ez egyszerű közgazdasági kérdés ­–, hogy bizonyos méretű belső piac kell ahhoz, hogy a gazdaság el tudja látni önmagát. Nekünk nincs akkora belső piacunk, tehát be kell kapcsolódnunk a nemzetközi vérkeringésbe. A kukoricával ez „simán” megvalósítható mert nagyon jó minőségben tudjuk termeszteni. Adódik a feladat: állítsunk elő világszinten is jelentős mennyiséget, és dolgozzuk fel minél jobban.

Hogy látom-e az esélyét ennek? Abszolút!

Mi kell hozzá?– tudakoltuk tovább. Nagyon nehéz kérdés. Montecuccoli idevágó mondásával válaszolhatok, mely szerint a háborúhoz három dolog kell: pénz, pénz, pénz. Amikor fejleszteni akarjuk a feldolgozóiparunkat, az hatalmas tőkekoncentrációt igényel, ehhez társadalmi eltökéltség és nem csak pénzben kifejezhető kormányzati támogatás kell. Ráadásul ahhoz, hogy versenyképes mennyiséget és minőséget állítsunk elő egy ilyen üzemben,

irtózatos technológiai tudásra is szükség van, amit széles körben csak külföldön találunk meg egyelőre.

Egyre több és egyre magasabb technológiai színvonalú állattenyésztő üzemet láthatunk Magyarországon, viszont ezek jelentős hányada még mindig kisebb hatékonysággal dolgozik, elmarad a nyugat-európai és az amerikai átlagtól – jelentette ki. Az érem másik oldala, hogy vannak nagyon jó példák is. Örömmel vesszük például, amikor ügyfeleink tanulmányutakra mennek például Amerikába, a Holstein-fríz tehén őshazájába. Ott egy tehén bőven tízezer liter fölött termel évente, a magyar átlag pedig mindössze 7500-8000 liter. A különbség döntően a technológiai tudásból fakad.

Haza kell hozni ezeket az ismereteket, ugyanakkor újra kell építeni azt a tudásbázist is, amely a magyar mezőgazdaságot a ’80-as években az első ötbe emelte Európában. Sok olyan dolog van, amire mi tanítottuk meg a világot – emlékeztetett.

Hol áll  a mezőgazdaság a fenntartható fejlődés szempontjából? Fontos téma, mindannyiunknak óriási felelőssége van abban, hogy mit teszünk, és mit nem teszünk. Mindennapos tapasztalat például, hogy a kiskertekből a tápanyagot, a lehullott falevelet, a fakérget, a füvet műanyag zsákokba tuszkolják, és elvitetik valahová. Vagy hogy a  zöldségtermesztők elégetik az elhasználódott fóliát. A mezőgazdasági üzemek munkáját elnézve is arra a következtetésre juthatunk, hogy elég messze vagyunk még a környezettudatos gazdálkodástól. Azon szerencsére már túl vagyunk, amit gyerekkoromban tapasztaltam a termelőszövetkezetben, hogy kiöntik a műtrágyát a tábla szélére, a felét elmossa az eső, bele a talajvízbe meg a patakba. Most már legalább a drága az inputanyag takarékosságra ösztönöz mindenkit – jegyezte meg némi éllel.

Az Erste Bank saját magára vonatkoztatva is nagyon komolyan veszi ezt a témát. Vezérigazgató-helyettesünk kezdeményezte, hogy a szennyező anyagok kibocsátását házon belül és kívül mi magunk is minimalizáljuk, például az autó-igénybevétel csökkentésével. Papírhasználat helyett inkább digitalizálunk, továbbá energiatakarékos megoldásokat választunk, szelektíven gyűjtjük a hulladékot stb. A cél, hogy minden tekintetben zöld bankká váljunk.

Az Agrár Kompetencia Központ munkájában nagyon fontos  szempont a környezetvédelem, hiszen a mezőgazdaság az egyik fő szennyező forrás. Ahol csak lehet, figyelmeztetjük partnereinket a környezettudatos gazdálkodásra, és elvárjuk, hogy ez is szempont legyen, amikor bármilyen üzleti döntést hoznak – tudatta Hollósi Dávid, az Erste Agrár Kompetencia Központ vezetője.

agroinform.com