A hírek szerint a szálláshely-szolgáltatás és a vendéglátás területén az érintett vállalkozások és munkavállalói érdekképviseleti szervezeteik azt tervezik, hogy 2020. január 1-től a több mint 400 ezer embert foglalkoztató szegmensben a jogszabályban előírtnál magasabb, ágazati szinten kötelező garantált bérminimumot (közismertebb nevén: szakmunkás minimálbért) érvényesítenek. Ugyanekkor a „törvényes” – minden hazai munkáltatóra és munkavállalóra kiterjedő – garantált bérminimum összege bruttó 210.600 forint lesz. A jelzett szakma pluszemelést szorgalmazó képviselői vélhetően ettől érzékelhetően magasabb kötelező ágazati szintű bértarifában gondolkoznak, hiszen plusz 5 százalék alatti mérték alatt (ez bruttó 10.530 forint havonta) nem igazán érdemes hozzányúlni a mostani szisztémához. 

A turizmus alapágazataiban (szálláshely-szolgáltatás, vendéglátás, utazásközvetítés és szervezés) 2017-es adatok szerint 27 ezer társas, 48 ezer egyéni vállalkozó működik. Az ágazat közvetlenül a GDP csaknem 7 százalékát produkálja, tágabb összefüggésben meghaladja a 10 százalékot.

Mindenképpen izgalmas az ágazati garantált bérminimumról való tárgyalások megkezdése, főként oly’ módon, hogy nem a központi hatalom, hanem egy kiemelkedően fontos tevékenység piaci szereplői (vállalkozók, munkavállalók) kezdeményezhetik a döntést a magasabb tarifaértékről. A Magyar Nemzet híradása szerint a tárgyalások színtere a Turizmus - Vendéglátás Ágazati Párbeszéd Bizottság (továbbiakban: TVÁPB), melynek meghatározó munkaadói szereplője a VIMOSZ (Turisztikai és Vendéglátó Munkaadók Országos Szövetsége), az ágazat munkavállalóit pedig intézményesített módon a VISZ (Vendéglátó és Turisztikai Szakszervezet) képviseli. A Nemzeti Foglalkoztatási Szolgálat honlapja szerint ez a két szövetség alkotja a szóban forgó középszintű ágazati fórumot. Egyszerű is lehetne ez a történet: a két szakmai szervezet „kialkudja” a dolgozók számára kedvezőbb bértételt, megállapodnak, aláírnak, pezsgő, fotók stb.

Csakhogy.  

Ebben a vonzó szakmában egyaránt piaci szereplők a Borsod megyei vendégház-tulajdonosok és a Balaton partján működő szállodák. Ugyanígy fellelhető a szektorális ellenérdekeltség a Michelin-csillagos budapesti étterem és a falusi kisvendéglő üzemeltetői között. Azt ugye senki nem gondolja komolyan, hogy az „ötcsillagosok” és az „egycsillagosok” ugyanabban a gazdasági környezetben működnek, és vendégkörük, hatékonyságuk (árrés termelő képességük) illetve tőkeerejük azonos?! Egyikük már most csaknem belepusztul a bruttó 200 ezer forint körüli garantált bérminimum kifizetésébe, a másiknak pedig meg se kottyan!   

Hogy kik vannak többen? Nem kérdés: a mikro –és kisvállalkozók, illetve rosszul fizetett alkalmazottaik. Lehet, hogy a 75 ezer vállalkozás sok, de ezt eddig még senki nem merte kimondani. Ha nem jól mérik be az új ágazati tarifát, akkor vállalkozások ezrei mehetnek tönkre, illetve választhatnak nem törvénytisztelő (színlelt szerződés, stb.) megoldásokat. Ezt még a piaci versenytársak sem akarhatják!  

Térjünk vissza a tárgyaló bizottsághoz. A szakszervezeti pozíció egyértelmű: magasabb bért akar, és nagy érdeke fűződik a szakma „megtisztulásához”. (Nekünk is.) Nem is várható el, hogy az egyébként is gyengén fizetett érdekképviseleti körben józanságra, önmérsékletre hívják fel a figyelmet. De azért arra is gondolniuk kell, hogy ha Szabolcs megye egyik nagyközségében tönkremegy valamelyik egész évben üzemelő kisvendéglő, akkor egyáltalán nem biztos, hogy a nyelvismerettel nem rendelkező felszolgáló azonnal biztos állást kap a Velencei tónál!  

VIMOSZ érdekkörébe komoly szakmai szervezetek és neves vállalkozások tartoznak. A Szövetségnek direkt módon 50 tagja van, az ágazati partnerekkel együtt (közvetett módon) 1.500 körüli. A VIMOSZ-ba tömörült cégeknél közvetlenül foglalkoztatottak száma 20 ezer fő, a bővített értelmezés szerint 60 ezer dolgozó. Ez nem kevés, de nem fedi le a szakmát. Sokkal érdekesebb a szakmai érdekképviselet közvetlen tagságának összetétele. Nyilvános a tagnévsor, érdemes néhány „húzó” nevet megemlíteni: Gerbeaud Gasztronómiai Kft. (207 dolgozó), Gundel Kft. (155), Julienne Kft. (186), McDonald’s Kft. (1.861), Thermal Hotel Visegrád Zrt.(133), a Hunguest Hotels Zrt. (17 belföldi szállodával) + Magyar Szállodák és Éttermek Szövetsége – láthatóan a VIMOSZ elsősorban nem a mikro és családi vendéglátó kereskedők ernyőszervezete. Ezzel nincs semmi baj, csak továbbra is kérdés: mi lesz a tízezernyi – elsősorban – vidéki vendégház és kisétterem tulajdonossal, valamint dolgozóik munkahelyével? Értük ki emeli fel a hangját? 

Az ágazati garantált bérminimum kérdése emlékeztet a két évvel ezelőtti „kötelező felszolgálási díj” (szervizdíj) körüli vitára. A „kicsik” tiltakoztak a rendszeresítése ellen, a „nagyok” támogatták. Aztán maradt minden a régiben: az éttermekben van jogi lehetőség a szervizdíj felszámolására, de nem kötelező. (Jelzem: a jelenlegi munka-erőpiaci helyzetben ágazati bérmegállapodás nélkül is lehet többet fizetni a szakmunkásoknak a vendéglátó szakmában!) 

Ha a VIMOSZ (és partnerei), valamint a szakmában érdekelt szakszervezet megállapodást köt a magasabb bértarifa értékéről, az fontos, szükséges, de nem elégséges feltétele egy országosan kötelező – a turisztikában és vendéglátásban dolgozó százezernyi munkavállalót érintő – ágazati garantált bérminimum érvényesülésének. Nemzetgazdasági szintű bevezetéséhez az is elengedhetetlen, hogy a magyar kormány kompetens szakigazgatási szerve „rábólintson” a szakbizottsági egyezségre, és kötelező érvénnyel kihirdesse, illetve kiterjessze azt az ágazat valamennyi munkáltatójára és munkavállalójára, és ennek keretében hatályosítsa az új – negatív irányba eltérést nem engedélyező – szektorális bértarifát. Ez a döntés nagy körültekintést igényel, és óriási felelősséggel jár.

A szerző a Vállalkozók és Munkáltatók Országos Szövetsége korábbi főtitkára 

www.népszava.hu