Fórián Zoltán: Fontos a megalapozott üzleti terv (Fotó: MH)

Mivel több termény esetében történelmi csúcsokat hozott 2016, és a kibocsátás is rekordon volt, ezért reálisan nem számíthatott a mezőgazdaság tavaly további emelkedésre. Az, hogy mégis sikerült megközelíteni, azt jelenti, hogy sikeres éve volt 2017 a magyar mezőgazdaságnak – mondta a lapunknak adott interjúban Fórián Zoltán, az Erste Agrár Kompetencia Központ vezető szakértője. Arra számít, hogy a magyar mezőgazdaság tartós növekedési pályán marad, és az idei év hatalmas beruházásnövekedést hoz.

– Mielőtt a tavalyi év mezőgazdasági eredményeit számba vennénk, kérem, mondja el, milyen középtávú irányok jellemzik a magyar mezőgazdaságot!

– A magyar mezőgazdaság évek óta növekedési pályán van. Teljesítménye minden korábbit felülmúl, de ha nemzetközi összehasonlításokat teszünk, akkor még sok feladat vár ránk. Ha például a hektárra vetített kibocsátást nézzük, már az első húszban vagyunk az Európai Unió (EU) tagállamai között, de még jóval az EU-átlag alatt. A száz hektár feletti farmok esetében azonban már felértünk a középmezőnybe. Ha az EU egységes termelékenységi mutatóját, a TFP-t, azaz a Total Factor Productivityt nézzük, akkor teljesítményünk 2005 és 2015 között nem érte el az átlagos EU-növekedés ütemét. Az azonban a dolog erős leegyszerűsítése, ha a mezőgazdaság teljesítményét pusztán néhány fajlagos mutató vagy akár a nemzetgazdaságban betöltött szerepe által határozzuk meg. A mezőgazdaság összetett kapcsolati rendszeren keresztül gyakorlatilag a mindennapi élet és a gazdaság egészére hatással van. Az, hogy tud-e tartós megélhetést biztosítani, mindenki számára fontos tényező. Már csak ezért is hangsúlyozni kell, hogy igen, a magyar mezőgazdaság teljesítménye javul, stabil alapokon áll, de a fejlesztésekkel, beruházásokkal nem lehet leállni, mert még félig sincs tele a pohár, vagyis adottságaink magasabb szintű kihasználása terén még sok tartalékunk van. Gondoljunk például az öntözésre, a geotermikus energiára, az összefogásban és a termékszerkezet-változtatásokban rejlő hatalmas lehetőségekre.

– Mindezek alapján, hogyan értékelné a 2017-es esztendőt?

– A Központi Statisztikai Hivatal, a KSH előzetes adatai szerint tavaly a kibocsátás volumenének 6,1 százalékos csökkenése mellett az árak 4,3 százalékkal emelkedtek, így a mezőgazdasági ágazat szolgáltatásokkal és másodlagos tevékenységekkel együtt számolt kibocsátásának értéke folyó alapáron 2,1 százalékkal mérséklődött. Ezt legfeljebb megtorpanásnak, nem pedig a hétéves növekvő trend megtörésének lehet nevezni. A tavalyi számokban jól tetten érhető a kétmillió tonnával kisebb kukoricatermés vagy éppen a baromfiszektor kisebb kibocsátása. Tavaly tovább bővült az agrár-külkereskedelem, és két év csökkenés után lendületesen nőttek a beruházások. A mezőgazdasági és élelmiszeripari termékek exportértéke 13,2, importértéke 10,8 százalékkal nőtt 2017 első kilenc hónapjában, az egyenleg 17,5 százalékkal haladta meg 2016 első három negyedévi értékét. Ez azért nagyon fontos, mert a magyar agrárium rendkívül nyitott, nagy nemzetközi árnyomás alatt dolgozik, versenyképességének egyik legfontosabb mércéje a nemzetközi piaci jelenlét. A mezőgazdasági beruházások húsz százalékkal nőttek 2017 első kilenc hónapjában, és előrejelzésünk szerint a mezőgazdaság és az élelmiszeripar beruházásai tovább emelkednek majd ebben az évben. Az idei érték – az Erste Agrár Kompetencia Központ előrejelzése szerint – a 2014. évi csúcs fölé emelkedik. Ebben nagy szerepe van annak, hogy zajlik a Vidékfejlesztési Program pályázatainak értékelése és a nyertesek értesítése, valamint elkezdődik a beruházások megvalósítása is.

– Milyen nehézségekkel kellett szembenézniük a gazdálkodóknak?

– A gazda először mindig az időjárásra, az égre tekint. Tavaly már elég korán, az év eleji jég, fagy és aszály idején eldőlt, hogy nehéz év lesz. A 2017-es kárenyhítési évben a károsult termelők mintegy 194 ezer hektár területre tettek kárbejelentést. A mezőgazdaság előtt álló kihívások klimatikus viszonyok mellett is sokrétűek. Gondoljunk az állatjárványokra, a munkaerőhiányra, a bérköltségek emelkedésére, a nemzetközi árfüggésre, ezek már tavaly is sok fejfájást okoztak a gazdáknak, és nem nehéz megjósolni, hogy nem lesz ez másképpen az idén sem. 

– Az állatjárványok hol éreztették hatásukat leginkább?

– A 2016 őszén kitört baromfiinfluenza hatásait tavaly több oldalról is megérezte a szektor. Egyrészt a kínálat visszaesése főleg a víziszárnyasoknál okozott piaci hiányt. Ez az árak emelkedésével járt, amit belföldön az áfacsökkentés nem tudott ellensúlyozni, másik oldalról viszont – mivel globális problémáról van szó –, kedvező exportlehetőségeket is teremtett. Nem akarom elkiabálni, de a baromfisok megtanulták a leckét, látványosan javult a telepi higiénia, a dolgozói szemlélet. Nagyon sok múlik azon, hogy meddig tudjuk ezt a helyzetet fenntartani. Hasonló a következtetés a határainkon toporgó sertéspestissel is. Bár a múlt évet inkább a kedvező piaci árak jellemzik, a járványmegelőzés folyamatosan napirenden volt és van. Annak ellenére, hogy a sertésárak szeptemberben ismét mérséklődni kezdtek, a 2017-es átlagárak jelentősen meghaladták az előző évieket, s ez némi levegőhöz juttatta a szektort. A kéknyelv betegség kapcsán kihirdetett szezonális vektormentes időszak pedig nemcsak a juhtartók, hanem a marhatartók számára is újra kedvezőbb exportpozíciót jelent, amit 2017 utolsó heteiben akár már el is kezdhettek kihasználni.

– Mi a helyzet a munkaerő frontján a mezőgazdaságban?

– Míg mintegy tíz évvel ezelőtt a folyamatos munkaerő-kiáramlás jellemezte az ágazatot, napjainkban a mezőgazdasági foglalkoztatás növekvő tendenciát mutat. A foglalkoztatottak száma a KSH adatai szerint 2016-ban 217 ezer fő volt, ami csaknem hétszázalékos növekedést jelent az előző évhez képest. A növekedés, alacsonyabb intenzitással ugyan, de az elmúlt néhány évre is jellemző volt.

– Ez így nagyon szép, de túl egyszerű. Más probléma nincs is?

– De, hiszen a mezőgazdaság kihívásokban bővelkedő időket él. Nemcsak az egyre markánsabb globalizálódás, a fokozódó nemzetközi árfüggés megértésére, kezelésére van szükség, hanem az eligazodás képességére is az ágazatba begyűrűző informatikai fejlesztések, a gyors ütemben fejlődő technológiák, a támogatási rendszer és az adminisztrációs akadálypályák útvesztőiben. Ez képzettséget, gyakorlatot és megfelelő látásmódot igényel. Mindezek alapján nyugodtan kimondhatjuk, hogy a jövő sikerembere a mezőgazdaságban arról ismerhető fel, hogy a fentiek közül minél több képességgel van felvértezve. Az agrármunkaerő összetett problémaköre ugyanúgy érinti a mezőgazdaság termelési szerkezetét, a birtokpolitikát, a vidéki élet minőségét, a képzési rendszert, a jövedelmi viszonyokat, mint az idénymunka iránti igényt vagy éppen a városok és ipari körzetek elszívó hatását. Ma sok helyütt rugalmatlan az üzemi szintű szervezeti struktúra, ami gyakran egy kézben össz- pontosul, s óriási terhet ró arra az egyetlen emberre. Egy gazdának mindenhez kell értenie, de nem kell mindennel foglalkoznia. A megfelelő partnert kell megtalálni ahhoz, hogy a terhek kezelhetők legyenek. A mai kor gazdálkodójának ugyanis rengeteg és sokféle kihívással kell megküzdenie. A szakmai csúcsteljesítmény mellett egyszerre kell adminisztrátornak, könyvelőnek, adózási szakértőnek, kereskedőnek, személyzetisnek, támogatási szakértőnek és internetgurunak lennie. Az elkerülhetetlen béremelések fedezetének kitermelése szintén e problémakör részét képezi. 

– Gyakran hangoztatja, hogy a mezőgazdaságban az individualizmus kora lejárt. Mit ért ez alatt?

– Az Agrárgazdasági Kutató Intézet adatai szerint a termelők tavaly 82 százalékban saját forrásból finanszírozták a mezőgazdasági beruházásokat. Az AgroStratéga felmérése szerint 77 százalékuk önállóan szerzi be a termeléshez szükséges inputokat, 63 százalékuk pedig egymaga értékesíti termékeit. Ezek a számok egyértelműen mutatják az előrelépés irányát. Ide tartozik az is, hogy már nem engedhetjük meg magunknak azt, hogy az épp elérhető támogatások, illetve pályázatok határozzák meg a beruházási döntéseket. Ehelyett arra van szükség, hogy az összes gazdaságnak legyen középtávú jövőképre és előrejelzésekre épülő, megalapozott üzleti terve. Az ehhez vezető úton igénybe kell venni ugyan minden elérhető támogatást, de a fejlesztéseket a piaci igényeknek kell meghatározniuk. Összegezve, mezőgazdasági potenciálunk kihasználásában az egyik legnagyobb tartalékunk a termelői együttműködések terén van. Emellett persze a vertikális integráció is nagy lehetőségeket tartogat.

– Hogyan alakultak tavaly az árak az agráriumban?

– Utoljára 2013 tavaszán láttunk olyan mértékű áremelkedést – 7,3 százalékost –, amit a mezőgazdasági árindex 2017 októberében mutatott. A tavaly március óta pozitív tartományban tartózkodó index emelkedése mögött immár ismét nagyobb mértékű növekedést mutatnak a növényi termékek, mint az állati termékek. Ez fordulat, hiszen az elmúlt hónapokban sokkal inkább az állatok és állati termékek húzták felfelé az agrárárakat. Az Erste Agrár Kompetencia Központ várakozásai szerint ebben az évben a mezőgazdasági árindex pozitív tartományban marad, de emelkedése lelassul, az év közepén pedig meg is állhat. 

Tavaly az élelmiszer termékláncban szokatlan árarányok alakultak ki. Legnagyobb mértékben az élelmiszeripar belföldi eladási árai nőttek, ehhez nagyon hasonló szinten emelkedtek a mezőgazdasági árak, és a sort a fogyasztói árak zárják. Ilyenre már évek óta nem volt példa, hiszen a lánc leggyengébb láncszeme régóta a feldolgozóipar. Idei várakozásaink az áremelkedések csökkenését jelzik az egész termékláncban, azzal együtt, hogy az élelmiszeripari pozíció erősödésének tartóssá válását nem valószínűsítjük.

– Mit nevezne meg a mezőgazdasági fejlesztések legfontosabb irányaként?

– Nem kell minden évben új csúcsot elérnie a mezőgazdaság kibocsátásának. Ennél sokkal fontosabb az, hogy felgyorsuljanak a fejlesztések, valamint a szemléletváltás. A mezőgazdaság egy sor mutatója kedvező irányokat jelez, de mint minden, ez is tovább javítható és javítandó. A jelenlegi kedvező beruházási környezet hatása már érzékelhető. A kereslet, a fogyasztó igényeinek való megfelelés központi eleme kell hogy legyen a fejlesztéseknek. Ezt napjainkban és az előttünk álló évtizedekben is a réspiacok folyamatos nyílása határozza meg, amelyek kielégítéséhez a magyar agrárgazdaság adottságai kiválóak. Teljes körű, a hazai és nemzetközi versenyképesség javítását célzó agrárstratégiánkat a fogyasztói igények minél szélesebb körű kielégítésére kell alapozni, amiben döntő tényező lesz a tömegcikkek és a réspiaci termékek egyensúlyának megtalálása.

magyarhirlap.hu