A koronavírus-járvány első hullámának csúcsán közel 400 ezren, a harmadik hullámban 365 ezren vallották magukat munkanélkülinek a háromhavi adatok alapján (narancssárga vonal). Ez derült ki az önbesorolásos munkanélküliségi adatokból, amelyeket a KSH küldött el a Portfolio számára. Az idősorból kiderült, hogy az első hullámban egyetlen hónapig 425 ezren kerestek munkát, de a harmadik hullámban is megközelítette a 400 ezret a munkanélküliek száma.

A hivatalos munkanélküliségi adatokból (zöld vonal) azonban mindeddig nem látszott, hogy ilyen sokan veszítették volna el az állásukat. A KSH hivatalos adatai alapján (ILO módszertan) csak kismértékben emelkedett a munkanélküliségi ráta, ugyanis módszertani okokból az állásvesztők jó részét nem számolták bele a hivatalos adatba. A munkanélküliségnek ugyanis nem csak annyi a kritériuma, hogy valakit elbocsátottak, hanem az is, hogy egy hónapja keres-e aktívan állást és munkába tudna-e állni szinte azonnal (lásd keretes írásunkat). Utóbbinak igencsak nehéz volt megfelelni a korlátozásokkal tarkított időszakban.

A KSH-tól kapott önbesorolásos munkanélküliségi adatok azonban megerősítik azt a feltételezést, hogy a járvány első hullámának kitörésekor azonnal emelkedett a munkanélküliség, majd a korlátozások feloldásával mérséklődésnek indult. A második-harmadik hullám újabb sokkot okozott a munkaerőpiacon, ami ismét a munkahelyek számának csökkenéséhez vezetett. Tavaly tavasztól kezdve azonban folyamatosan csökkent a munkanélküliek száma, mostanra pedig már a válság előtti szint közelébe került. Annak módszertani okai vannak, hogy a sokkhatás miért nem látszódott a hivatalos munkanélküliségi adatokban.

Mi okozza az adatok közötti különbségeket?
A KSH minden hónapban közzéteszi a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO) módszertana alapján számolt munkanélküliségi rátát. Ezt a munkaerő-felmérés alapján végzi. „A nemzetközi statisztikai hivatalok módszertanával összhangban a KSH az ILO-definíciót használja a munkanélküliek számának meghatározására. Az ILO-definíció szerint munkanélküli az, akinek 1. nincs munkája, 2. az elmúlt 4 hétben aktívan keresett munkát, és 3. ha találna, 2 héten belül munkába is tudna állni” – közölte a Portfolio-val a KSH.
Mindhárom követelménynek meg kell felelni ahhoz, hogy valaki munkanélkülinek számítson. Vagyis látható, hogy igen sok kritériumnak kell teljesülnie, a 4 hetes aktív munkakeresés pedig azt is feltételezi, hogy valakit már jó ideje elbocsátottak. A járvány időszakában tapasztalt azonnali változások (leépítések és lezárások hatásai) így nem igaszán látszódtak a munkanélküliségen.
Ezzel szemben az önberosolásos munkanélküliségnek – amit most közölt a Portfolio kérésére a KSH az elmúlt két évre vonatkozóan – nincsenek olyan szigorú kritériumai: egész egyszerűen elég annyi, hogy valaki munkanélkülinek vallja magát, amikor a felmérés készítői megkérdezték őt erről. Ez a mutató azonnal tud reflektálni a gazdasági változásokra. A KSH közlése szerint „az ILO-definíció szerinti munkanélküliek számának meghatározása szigorú, objektív tényeken alapul, ellenben az önbesorolás szerinti munkanélküliek száma a megkérdezett élethelyzetének szubjektív megítélésén”.

Az alábbi grafikonon azt is bemutatjuk, hogy a Portfolio miképp számolta a munkanélkülieket (kék vonal) a járvány során. A hivatalos adatközlésből kiindulva a 2020 tavaszától inaktívvá vált embereket átsoroltuk a munkanélküliek táborába (feltételezve, hogy ők állásvesztők, de nem felelnek meg a munkanélküliségi kritériumnak), így az ILO-munkanélkülieknél magasabb munkanélküliséget mutattunk ki. Ezt azért tettük, hogy a valósághoz, vagyis a romló gazdasági helyzethez közeli képet tudjunk festeni a munkapiacról. Látható, hogy a kék vonal mennyire együttmozgott az önbesorolásos munkanélküliségi adattal, vagyis a Portfolio által számolt munkanélküliség ugyanazt a trendet mutatja, mint az, amit az emberek saját magukról elmondtak a Covid-hullámok időszakában.

MINDEDDIG CSAK SEJTETTÜK, HOGY A MÓDSZERÜNK KÖZEL ÁLL A VALÓS GAZDASÁGI VÁLTOZÁSOK BEMUTATÁSÁHOZ, A MOST MEGISMERT ADATOK VISZONT EGYÉRTELMŰEN ALÁ IS TÁMASZTJÁK EZT.

Adjunk hozzá még egy adatsort a grafikonhoz. A Nemzeti Foglalkoztatási Szolgálat (NFSZ) regiszterét felhasználva (lila vonal) láthatjuk, hogy a járvány első hullámában majdnem olyan magasra ugrott az álláskeresők száma, mint az önbesorolás szerinti munkanélkülieké. Később azonban már nem ugrott meg az NFSZ regisztere, miközben mind az önbesorolás szerinti munkanélküliség, mind az inaktivitás emelkedett. Vagyis átmenetileg biztosan megnőtt a munkanélküliek, kényszerszabadságon lévők száma, hiszen a második-harmadik hullámban is voltak még lezárások. Sokan ekkor kénytelenek voltak felfüggeszteni a tevékenységüket a korlátozások miatt.

Nézzük meg a szélesen értelmezett munkanélküliség, vagyis a munkaerő-tartalék alakulását! A munkanélküliek, a reményvesztett munkanélküliek, azok az inaktívak, akik szeretnének dolgozni, illetve az alulfoglalkoztatottak összesített száma 2020 tavaszán 465 ezer, 2021 elején pedig még ennél is 10 ezerrel több volt. Vagyis a munkaerőpiacot „két válság” sújtotta, miközben a GDP-visszaesés 2020 második negyedévére koncentrálódott, 2021-ben már a kilábalás időszakát éltük. A második munkaerőpiaci válságperiódus nem látszott igazán, mert a hivatalos munkanélküliségi adatok elfedték, a tartalékok alakulása azonban kirajzolna a második csúcsot is.

Érdemes megnézni a "teljes" munkaerőtartalék alakulását is. Mint láthatjuk a felső ábrán, a válság előtti szintre csökkent a munkaerőtartalék, és akkor is ez a helyzet, ha a közmunkásokat is belevesszük a körbe. Ez alapján a munkaerőpiac feszessége már visszaállt a válság előtti szintre, a munkaerőhiány újra domináns jelenség a munkapiacon. Igaz, a munkaerőtartalék teljes állománya rávilágít arra is, hogy a 4% alatti munkanélküliségi ráta csak egy részét ragadja meg a munkanélküliségnek, a szélesebb értelemben vett munkanélküliségi mutató továbbra is 6, illetve közmunkásokkal együtt 8% körüli.

A baj csak az, hogy a közmunkások száma már az elmúlt 4-5 évben jelentősen csökkent, a reményvesztett munkanélküliek tábora is kismértékben visszaesett, vagyis akiknek most nincs állásuk Magyarországon, azok már nagyon nehezen integrálhatóak az elsődleges munkaerőpiacra. Ők vagy olyan régóta munkanélküliek, hogy már megkopott a tudásuk, vagy alacsony a képzettségi szintjük ahhoz, hogy állást találjanak. Ráadásul a legtöbben közülük hátrányos helyzetű régiókban laknak, ami szintén a munkapiactól való távolmaradás oka. Miközben az ország nyugati részén és a fővárosban szinte teljes foglalkoztatásról beszélhetünk, addig az ország keleti megyéiben továbbra is magas a munkanélküliség.

Ráadásul nemcsak a különbség maradt meg a keleti és a nyugati megyék között, hanem fel is erősödött. Az ország keleti felének munkapiacát ugyanis erősebben sújtotta a válság.

A betöltetlen álláshelyek száma azt mutatja, hogy országos szinten már közel akkora a munkaerőhiány Magyarországon, mint a koronavírus-válság előtt volt. A következő hónapokban még tovább csökkenhet a munkanélküliek száma, miután a dolgozók iránti kereslet a kilábalás időszakában tovább nő. Amennyiben a vállalatok nem találnak megfelelően képzett munkavállalókat, akkor tovább csökkenthetik a már most is alacsonyabb szintű felvételi kritériumokat, hiszen egyre több cég növekedésének korlátja a munkaerőhiány, így lehet, hogy lesznek olyanok, akiknek sikerül visszatérni az elsődleges munkapiacra.

Mindeközben a gyors minimálbéremelés éppen ellentétes hatású lehetne: elvileg kiárazhat egyes, alacsonyan képzett dolgozókat. Erre azonban a jelenlegi gazdasági helyzetben nem igazán lehet tömegesen számítani, hiszen a vállalatok örülnek, ha elegendő létszámú dolgozójuk van a termeléshez. Ha pedig lesznek olyan vállalatok, amelyek megszűnnek a magasabb költségszintek miatt, akkor a konkurencia hamar fel fogja szívni a dolgozókat. A munkanélküliségi ráta növekedésére annak az alacsony valószínűségű forgatókönyvnek a megvalósulása esetén lehet számítani, ha a járvány miatt újra drasztikus és hosszú korlátozások lennének Európában vagy Magyarországon (pl. teljesen vakcinakerülő mutáció felbukkanása, összeroppanó egészségügy).

Összességében azt mondhatjuk, hogy a munkanélküliség alacsony szintre csökkent, így a következő hónapokban már nincs nagy tere a foglalkoztatás növekedésének. Az ország keleti felén tapasztalható magasabb munkanélküliség alapján még kissé javulhatna a helyzet, ehhez azonban a foglalkoztatás növeléséért cserébe nyújtott állami támogatások irányából érdemes lenne elmozdulni a képzés és a mobilitás növelése felé. A jelenlegi helyzetet mindent egybevetve a válság előtti, munkaerőhiányos állapot jellemzi, amely már korlátozza a vállalatok jövőbeli növekedését.

www.portfolio.hu