Ne várják, hogy ezután is vásároljunk európai termékeket! – fenyegetett bojkottal Mah Siew Keong malajziai mezőgazdasági miniszter arra reagálva, hogy az Európai Unió úgy határozott néhány napja, hogy három éven belül kivezeti a pálmaolajat az engedélyezett biodízel-összetevők közül. Érthető a malajziaiak felindultsága, tekintve, hogy Indonéziával közösen ők adják a világ pálmaolaj-termelésének kilencven százalékát, tudósít a Reuters. Ilyen formán a pálmaolajexport Malajzia nemzeti bevételének jelentős részéért felelős, és az Európai Unió a második legfontosabb felvevőpiac (volt eddig). Bár a pálmaolajat számos egyéb területen (például az élelmiszer- és a kozmetikai iparban) is használják, az üzemanyaggyártás teszi ki az igény leggyorsabban növekvő részét. Míg 2010-ben a pálmaolaj mindössze 8 százalékából készítettek bioüzemanyagot, ez az arány négy évvel később már 45 százalékos volt.

A „mezőgazdasági apartheid” emlegetése némileg több puszta szólamnál, hiszen a malajziai kormány úgy érvel, az EU csak a pálmaolajat tiltja ki a bioüzemanyagok közül, a többi növényi olajat nem, ezzel pedig valójában protekcionista importpolitikát folytat. Az EU döntése ugyanakkor még nem végleges, csak egy tervezet. Ahhoz, hogy jogerőre emelkedjen, még az Európai Parlamentnek, az Európai Bizottságnak és a tagállamoknak is el kell fogadniuk. Malajziában és Indonéziában tüntetéseket is szerveztek, amelyeken a farmerek tiltakoznak az üzleti kilátásaikat igen kellemetlenül érintő tervezet ellen. A pálmaolaj-termelés a két országban 3,5 millió embernek ad munkát, és évi 40 milliárd dolláros kivitelt generál, írja a South China Morning Post.

„A pálmaolaj-ipar erőssé tesz minket, bennszülött embereket” – nyilatkozta egy malajziai pálmaolaj-termelő szövetség munkatársa. Hogy valójában mennyire élvezik a bennszülöttek a pálmaolaj áldásait, arról azért megoszlanak a vélemények. Ha nem olyasvalakit kérdezünk, akinek egyértelmű üzleti érdekében áll a termelés fenntartása, akkor máris nem olyan rózsás a kép. A bennszülött jogvédők ugyanis – írja az EcoBusiness környezetvédelmi honlap – jórészt üdvözölték a jövőbeli tilalmat. A pálmaolaj-termelés eddig megállíthatatlan expanziója ugyanis az esőerdőirtás fő mozgatórugójává vált az utóbbi években, a helyi bennszülött közösségek pedig végletesen függővé váltak ezen egyetlen terménytől. Igaz, hogy rengetegen dolgoznak az iparágban, de az életük nem sokban különbözik a rabszolgákétól, hiszen az ültetvénytulajdonosok is tudják, hogy semmilyen más pénzkereseti forrás nincs a környéken – nem kis részben épp a pálmaolaj egyeduralkodóvá válása miatt.

Hogyan válhatott a pálmaolaj a környezetvédelem leggyűlöltebb közellenségévé úgy, hogy a bioüzemanyagok koncepciója még néhány éve is ígéretesnek tűnt? Milyen szépen is hangzik, hogy a fosszilis tüzelőanyagokat lecseréljük növényi olajokra, amelyek termelése közben a növények szén-dioxidot kötnek meg, így ellentételezik az elégetésük során keletkező üvegházhatású gázt. A gond ott kezdődik, hogy a pálmaolajat termelő pálma, az Elaeis guineensis csak a trópusokon nő, méghozzá olyan országokban, amelyekben a világátlaghoz képest sokkal nagyobb területeket borít erdő, illetve mocsár. Mindkét életközösség rengeteg szenet raktároz magában, amelyek így nem növelik az atmoszféra szén-dioxid-tartalmát. A pálmaültetvények a folyamatosan növekvő kereslet által fűtve folyamatosan terjednek, és termőterület híján e helyigényt erdőirtással és a mocsarak lecsapolásával (no és a természeti népek kitelepítésével) biztosítják. A leendő termőföldek megtisztítása égetéssel kezdődik. Hatalmas erdőterületek válnak a lángok martalékává, miközben az élő faanyagukban és a talajban megkötött szén oxidálódik, és a szén-dioxid a levegőbe jut. Összességében tehát a pálmaolaj-termelés rettentően sok szén-dioxidot termel.

A becslések szerint amikor pálmaültetvénnyé alakítják az esőerdőt, a biodiverzitás 85 százalékkal csökken, tehát az ott élő fajok nagy része kihal a területről. Indonéziában az emlősfajok harmada veszélyeztetett. A pálmaültetvényeket a biodiverzitást romboló hatásuk miatt zöld sivatagoknak is szokás nevezni. A helyi kormányzatokat ugyanakkor megrészegíti a pálmaolaj pillanatnyi ára, így a környezetvédelmi szempontokat csak a látszat kedvéért veszik figyelembe. Az olajpálma hektáronként sokkal több olajat termel, mint bármely más olajáért termesztett növény, és akár 30 évig is élhet.

Egy takarító önkéntes partra sodort pálmaolajtömböt tart a kezében a hongkongi Lamma-szigeten 2017. augusztus 8-án

Fotó: Anthony Wallace / AFP

2013-ban a világ 55 millió tonna pálmaolajat használt fel, majdnem négyszer annyit, mint húsz évvel ezelőtt, olvasható az Ensia.com-on. Ennek oka, hogy a pálmaolaj – ökológiai ártalmai ellenére – a legkülönfélébb iparágakban alkalmazható alapanyag. Ehhez csak hozzájárul, hogy az olajpálma igénytelen, rendkívül produktív növény, és nincs valós alternatívája. Így a termesztése a tulajdonosok számára betonbiztos jövedelmet nyújt. Ma a pálmaolaj a világ legtöbbet használt növényi olaja, Indonéziában pedig a pálmaültetvények az 1985-ös 6500 négyzetkilométeres területről 2005-re 56 ezer négyzetkilométerre híztak. Az indonéz kormányt láthatóan ez egyáltalán nem zavarja, mivel 2025-re már 260 ezer négyzetkilométernyi pálmaültetvényt remélnek. Ezzel Indonézia a világ leggyorsabb esőerdőirtást megvalósító országává lépett elő – a Nature Climate Change folyóirat szerint 2012-ben kétszer annyi őserdőt irtott ki, mint Brazília.

A pálmaolaj népszerűségét a neki tulajdonított egészségügyi előnyök is gerjesztették. Hogy elkerüljék a transz-zsírsavakat, a világ élelmiszeripara egyre inkább a trópusokon termesztett növényi olajok felé fordul. Az Egyesült Államokban 2010 óta meghatszorozódott a pálmaolaj élelmiszer-ipari felhasználása. Számba venni sem egyszerű, hogy mennyi élelmiszer tartalmaz pálmaolajat. A pálmaolaj szerte a világon népszerű, Kínában az egyre erősödő középosztály körében vált divatossá a pálmaolaj használata a sütéshez, de a terméket azzal is reklámozzák, hogy genetikai módosítástól mentes, hiszen a pálma természeténél fogva is hozza a tőle elvárt termésátlagot.

A pálmaolaj legjövedelmezőbb felhasználási területe mégis az üzemanyaggyártás. Ez tüzeli leginkább az ültetvények terjedését, a kiirtott esőerdők mellett sokszor a hagyományosan termelt táplálkozási célú növények helyére telepítik. Emiatt világszerte csökken a mezőgazdasági élelmiszer-termelés számára rendelkezésre álló földterület, ezzel pedig a megtermelt élelmiszer mennyisége is. Sokan a néhány évvel ezelőtti globális élelmiszerár-emelkedés fő okaként is a bioüzemanyag-termelésre való átállást nevezték meg. Így több érv is az Európai Unió mostani döntése mellett szól. Kérdés, hogy a pálmaolajat hosszú távon csak a biodízelekből tiltják ki, vagy a mostani tervezet egy hosszabb folyamat kezdő lépése, és a következő évtizedben az élelmiszerekből is eltűnik majd ez az összetevő.

mno.hu