Könnyen belátható, hogy hazánk agráriumának, élelmiszeriparának jelentősége fokozódik majd. Magyarország agroökológiai potenciálja 18-20 millió ember élelmiszer-ellátását teszi lehetővé. Mindig is agrárország voltunk – ha volt is idő, amikor „a vas és acél országa” szlogent aggatták ránk –, jó adottságokkal, szaktudással, tradíciókkal. Nagyon fontos – és ezt szerencsére egyre többen látják –, hogy a jövőben a mezőgazdaságot, élelmiszeripart mindenkori gazdasági súlyán felül, stratégiai ágazatként kell kezelni, és átfogó fejlesztésre van szüksége.

A magyar agrár- és élelmiszer-gazdaság rendelkezik mindazokkal az adottságokkal, amelyek képessé teszik – az alapanyagokon túl – nemcsak hazai, hanem nemzetközi szinten is versenyképes, magas hozzáadott értékű élelmiszerek előállítására
Fotó: Tolnai Népújság/Mártonfai Dénes

A fejlődést számos tényező hátráltatja. Ezek közül nyilván sok minden a gazdálkodókon, termelőkön, élelmiszer-feldolgozókon, -előállítókon múlik; a jövőre az ágazat szereplőinek közösen és tudatosan erős ráhatásuk lehet, lebontva a fejlődés útjában álló akadályokat. A kamaránál kollégáimmal sokat dolgoztunk azon, hogy az agrárágazat fejlődését akadályozó tényezőket feltérképezzük, beazonosítsuk, és ami még fontosabb, megoldási javaslatokat dolgozzunk ki. A hazai agrár- és élelmiszer-gazdaságot egészében, a strukturális alapoktól tekintettük át. Ennek a komplex munkának az eredményeként összeállítottuk idén tavaszra az Erősödő agrár- és élelmiszer-gazdaság, jólétében gyarapodó vidék címet viselő, kormányzati stratégiai tervezést segítő csomagunkat. A mintegy nyolcvanoldalas anyagban megfogalmazott javaslatok megvalósítása többéves tudatos munkát igényel, azonban hitünk szerint hosszú távra előrevetíti a magyar agrár- és élelmiszer-gazdaság fejlődését.

A kamarai csomag kitér egyebek közt a modernizációra, a termőföldhelyzetre, a működési formák átláthatóvá tételére, az adórendszerre, a támogatáspolitikára, a termelés- és jövedelembiztonságra, az együttműködésekre, az élelmiszerlánc fejlesztésére és az intézményrendszerre. Sorra vettük azokat a főbb beavatkozási pontokat, ahol a következő években jó megoldásokat kell választanunk. Az anyagot elkészülte után eljuttattuk a miniszterelnöknek, a kormány tagjainak, és folyamatosan egyeztetni fogunk a leírtakról. A munkaanyagot egyébként bárki letöltheti a kamara portáljáról, javaslom, hogy akit érdekel, olvassa el, és ossza meg velünk véleményét.

Kiemelném a termőföld használatának nemzetpolitikai fontosságú kérdését. A kormányzat is jól látja ezt, és következetesen harcol ezen a fronton az uniós bürokratákkal, szemben a multinacionális nagytőkés érdekekkel.

Emellett gátló tényező, hogy a működési formák tekintetében nagy az átláthatatlanság. A transzparencia érdekében szükség van a családi gazdaságok önálló jogi személyként való elismerésére, egyúttal meg kell szüntetni a lehetőségét, hogy egy személy ugyanazt a mezőgazdasági tevékenységet több jogi, illetve adózási formában is végezhesse. Továbbá olyan adórendszert kell kialakítani, amely az őstermelői adózást a valóban háztáji gazdálkodást folytatókra ezentúl is fenntartja, a családi gazdaságokra vonatkozóan pedig megfelelő jogi és adózási ösztönzőket rendel – a jelenlegi kedvezmények megtartásával –, és támogatja a magyar kis és közepes méretű gazdaságokat. Valamint – miként azt minden fórumon javasoljuk, és a kormányzat sorra hozza az ezzel kapcsolatos intézkedéseket – a feketegazdaság visszaszorítása érdekében folytatni kell a megkezdett áfacsökkentést, kiterjesztve valamennyi alapvető élelmiszerre.

Fotó: MTI/Sóki Tamás

Az éghajlatváltozás miatt a termésbiztonság növelése megköveteli a felszíni vizek visszatartását, az öntözött területek jelentős növelését. Ehhez erős vízkormányzásra, megfelelő forrásokra, valamint szabályozási egyszerűsítésekre van szükség. Ezzel éves szinten egyrészt akár több százmilliárd forint kártól óvhatjuk meg a gazdaságot, másrészt legalább ekkora mértékben növelhetjük a kibocsátást. Csak így érhető el a fehérjeprogram sikeres megvalósítása, a vetőmag- és az élelmiszeripar számára szükséges magas minőségű termékek (gyümölcs, ipari zöldség) előállítása.

Elszigetelten nem minden termelő lesz képes a jövőben a hatékonyabb termelésre. Az „életben maradás” záloga az önkéntes összefogás, az együttműködés, fel kell ismerni, hogy az együttműködésnek nincs alternatívája. Ezért ki kell alakítani a termőföldtől az asztalig terjedően a különböző méretű gazdaságok termékpályaszintű szerveződésének kölcsönös előnyökön nyugvó új szabályozási rendszerét. Különösen a kis gazdaságok esetében elengedhetetlen a fejlődéshez az önkéntesség elvén alapuló, összehangolt beszerzési, termelési és értékesítési tevékenységet folytató termelői közösségek létrehozása, a termelők szövetkezése. Ezért – miközben erősítenünk kell a működő együttműködési formákat – olyan jogszabályi környezetet kell kialakítani, amely a közösségi formák hátrányait kompenzálva támogatni és ösztönözni tudja az önkéntes együttműködés minden irányát és formáját.

A fejlődés elképzelhetetlen a teljes élelmiszerlánc együttműködésének és hatékonyságának javítása nélkül. Az agrárgazdaság modernizálása csak úgy képzelhető el, ha – mérettől függetlenül – az élelmiszeripari vállalatok hatékonyságát is javítjuk. Szükség lesz a hosszú távú működőképességet jobban támogató pályázatokra, termékfejlesztési támogatásokra és hitelkonstrukciókra. El kell érni, hogy a hazai alapanyag minél nagyobb hányada kerüljön a hazai élelmiszer-feldolgozókhoz. Ezen belül különösen célszerű kedvezményeket biztosítani a termelői közösségek feldolgozókapacitásának kiépítéséhez, tulajdonszerzéséhez, továbbá a feldolgozási és értékesítési folyamatok koordinálására elő kell segíteni a termelői együttműködések másod- és harmadszintű szerveződéseinek létrejöttét.

A jövőben kiemelt prioritásként kell kezelni az agrártermékek hazai kiskereskedelmében a nemzeti tulajdonban levő kereskedelmi láncok kialakítását és a hazai termékek arányának további növelését a boltok polcain.

Határozott álláspontom, hogy a magyar agrár- és élelmiszer-gazdaság rendelkezik mindazokkal az adottságokkal, amelyek képessé teszik – az alapanyagokon túl – nemcsak hazai, hanem nemzetközi szinten is versenyképes, magas hozzáadott értékű élelmiszerek előállítására. A piac bővülni fog, minden lehetőségünk adva van ahhoz, hogy megerősödjünk a változások közepette. Közös felelősségünk, hogy miként tudunk élni mindezzel.

vg.hu