Nem érdemes vitatkozni azon, hogy a mezőgazdasági ágazat még mindig egy férfiak uralta szektor, noha a klasszikus agráriumi feladatok jelentősen átalakultak, ezért évről évre egyre több hölgy helyezkedik el ezen a területen. A gépesített munkafolyamatok csökkentették a nehéz fizikai munkák arányát, emellett mind hangsúlyosabb szerepet kapnak a vidékfejlesztési feladatkörök, így nem meglepő, hogy a férfiak mellett már a nők is kedvet kaptak a mezőgazdasághoz, bár a szektorban dolgozók száma még így is évről évre csökken. Hiába azonban a javuló tendencia, az ENSZ Élelmezésügyi és Mezőgazdasági szervezete szerint az esélyek és lehetőségek még koránt sem kiegyenlítettek, ami leginkább a nők 30%-kal alacsonyabb fizetésében érhető tetten. Nézzük, mit mondtak ennek kapcsán egy globális kutatásban megkérdezett gazdálkodók!

A Corteva Agriscience 2018-as felmérése az amerikai, ázsiai és európai viszonyokat vizsgálva kívánta felhívni a nők mezőgazdaságában betöltött szerepére és az ő teljes értékű, sikeres munkavégzésének akadályaira a figyelmet. A vizsgálat az egészen kis létszámú gazdaságoktól a több száz főt foglalkoztató vállalkozásokig terjedt, ahol a megkérdezettek közt egyaránt szerepeltek tulajdonosok, vezetők, alkalmazottak és fizikai dolgozók. Nem meglepő módon többségük növénytermesztéssel foglalkozik, míg mások egyéb gazdálkodási és kapcsolódó mezőgazdasági tevékenységet folytatnak, ami jól tükrözi az ősi mintát, miszerint a férfiak feladata a fehérjében gazdag hús előteremtése, amíg a nők gyűjtögetnek és termesztenek.

A megkérdezett több mint 4000 nő mindössze fele vallotta azt, hogy ugyanolyan sikeres szakterületén, mint egy férfi, 42%-uk szerint hasonló lehetőségekkel is rendelkeznek, de mindössze 38%-uk vallott arról, hogy egy, a gazdaságot érintő pénzügyi döntésbe van beleszólási joguk. 40%-uk számolt be alacsonyabb fizetésről egy azonos pozícióban dolgozói férfiéhoz képest, továbbá többük úgy érezte, hogy nemi alapon sokkal kevesebb anyagi forráshoz jutnak hozzá. 10 év távlatában a nemi alapú diszkrimináció vitathatatlanul csökkent, ennek további hanyatlásához viszont a megkérdezettek szerint több technikai és tudományos képzésre, jogi és egyéb támogatásra van szükség, valamint a közvéleményt is jobban kell tájékoztatni az elért sikerekről és az egyenlőtlenségekről.

De lássuk, mi a helyzet Magyarországon! Hazai viszonylatban a vezető pozíciók csupán negyede köthető a hölgyekhez, az utánpótlás pedig nem biztosított, mivel a legfiatalabb gazdálkodók körében még a 20%-ot sem éri el az arányuk. A statisztikai adatok javulását egyértelműen hátráltatja a nők családban betöltött hagyományos szerepe, az anyaság, mivel egy önálló gazdaság vezetése teljes embert kíván, így a nők foglalkoztatása negatívan érinti a család intézményét. Az Eurostat 2020. március 8-án, a nemzetközi nőnapon közzétett legfrissebb felmérése szerint azonban a magyar női és férfi munkavállalók bére közti különbség még így is az EU átlaga alatt van. A statisztikai adatok meglepőek, mert pont a legfejlettebb gazdasággal rendelkező európai államokban a legnagyobb a bérek közti szakadék, így Németországban, Franciaországban, Ausztriában és az immár nem EU-tag Egyesült Királyságban is. Lássunk azonban néhány pozitív magyar példát, amely árnyalja a fentiekben vázoltakat!

A HelloVidék a témában három vidéken dolgozó nőt keresett meg, akik kezdetben nem a mezőgazdaságban képzelték el a jövőt, mára azonban egy olyan ágazatban sikeresek, amit arányában a férfiak uralnak. A kecskeméti Barcsik Gabriella eredeti végzettsége szerint cipőfelsőrész készítő, amivel a kiskunmajsai cipő ktsz-ben kezdett el dolgozni, de az alacsony fizetések miatt hamar átpártolt a mezőgazdaságba. Szüleinek köszönhetően nem volt idegen a terep, ők már korábban is libákkal foglalkoztak, így becsatlakozott férje munkásságába, a naposliba-keltetésbe, majd később saját indíttatásra a juhtenyésztésbe, ami igazi szerelemmunka lett a számára.

Először a keltetőben kezdtem dolgozni, majd én vittem a napos libákat a termelőkhöz, ők meg ledöbbentek, hogy mit keresek ott, mert ezt nem a nők szokták intézni. Amikor elkezdtem a birkatenyésztést, tartottam tőle, hogy egyedüli női tenyésztőként hogy fogadnak majd, de nagyon pozitívak voltak a reakciók, azonnal ismert lettem. Főleg az idősebb juhászoktól tartottam, hogy ők mit szólnak majd hozzám, de amint látták, hogy ez nemcsak egy föllángolás, rögtön elfogadtak. Előfordult, hogy valaki a férjemmel akart beszélni, mert azt hitte, hogy az állatok csak a nevemen vannak, és nem értek hozzájuk. Az elején sok meglepett arccal találkoztam, de semmi negatívumot nem tapasztaltam

– idézte fel 15 év tapasztalatát Barcsik Gabriella őstermelő, egy kft. tulajdonosa és ügyvezetője.

A Gyulán ma már méhészként tevékenykedő Mikóné Hirth Beáta hivatása szerint az egészségügy területén tevékenykedik, viszont férje harmadik generációs méhészként hamar megfertőzte szakmaszeretetével. Közösen tanulták ki a mesterség rejtelmeit, hogy már férje édesapjától függetlenül vezethessék saját vállalkozásukat, azonban a feladatok időnként csak és kizárólag Beára hárultak, mikor párja külföldi munkája miatt nem tudott jelen lenni.

Minden szakma megtanulható bárki számára. A kaptárak pakolása, a pergetés, a kipergetett hordós mézek pakolása az, ami számomra nőként megterhelő, de ezek nem mindennapos helyzetek, csak akkor csinálom, ha a férjem éppen külföldön van. A 2017-es szezon nagyon embert próbáló év volt, ekkor az egész évet szinte egyedül csináltam 2 kisgyerekkel és 100 méhcsaláddal. Sokszor éreztem azt, hogy feladom, nem bírom tovább fizikailag, de a bizonyítási vágy mindig erősebb volt. Ez az év meg is hozta számomra a szakmai sikert, 4 éves méhész múlttal nőként egy teljesen férfiak uralta szakmában Magyarország év méze díjjal ismerték el a munkámat

– cáfolt rá minden nőkkel kapcsolatos sztereotípiára Mikóné Hirth Beáta.

A sükösdi származású Rozsi Lilian molekuláris biológusként képzelte el a felnőtt életét, de végül többek között édesapja mezőgazdasági beállítottsága miatt úgy döntött, hogy az agrárium több potenciált rejt magában.

Gimnázium után hezitáltam az agrármérnök és a biológusképzés között, végül utóbbinak tanultam tovább. Elsősorban családi kötődés miatt választottam a mezőgazdaságot hivatásul, miután realizálódott, hogy kutatóként nem egyszerű az élet itthon. Szerencsére ezen a pályán is hasznát tudom venni a korábbi tanulmányaimnak. Korábban egyáltalán nem fordult meg a fejemben, hogy ez a szakma férfi centrikus lenne. Szerencsére már az egyetemen is több női évfolyamtársam volt az agrárképzéseken. Nagyon jó évfolyamokban tanultam, ahol soha fel sem merült senkiben, hogy a nőknek nincsen helye az agráriumban. A munkám során is ugyanezt tapasztalom. Ebben a szakmában is hasonló kihívásokkal néz szembe az ember, mint bárhol máshol. Én egy percig sem éreztem, hogy bármilyen megkülönböztetésben lenne részem, sőt azt tapasztalom, hogy a kollégák örülnek, annak, hogy egyre több nő választja ezt a szakmát. Nyilván nőként jobban oda kell figyelni arra, hogy kivel milyen stílusban beszél az ember, nehogy ezt félreértsék esetlegesen. Az idősebb, tapasztaltabb kollégák nagyon örülnek a fiatal mezőgazdászoknak bármilyen neműek is legyenek azok

számolt be pozitív tapasztalatairól a növényorvosként is tevékenykedő Rozsi Lilian.

Arra a kérdésre, mennyire érzékelhető az adott szakterületeken belül a férfi és női szereplők aránytalan szerepvállalása, mindhárom hölgy azonos választ adva egyetértett abban, hogy bár tapasztalható javulás, azonban nem véletlenül köti a közvélemény továbbra is az ebet a karóhoz, hogy ez egy „férfias” szakma.

Amikor 2 évvel ezelőtt meghalt a férjem, teljesen átvettem tőle a keltető üzemeltetését. Korábban is dolgoztam benne, csak nem én voltam úgymond a vezér, a nagy integrátor cégekben meg libás berkeken belül szinte csak férfiak vannak. Féltem, hogy nem fognak velem szóba állni, mert előtte a férjemmel tartották a kapcsolatot, de olyanok voltak, mint a tyúkanyók, egyből terelgetni kezdtek, és felajánlották, hogyha baj van, bármiben segítenek, nem hagynak magamra

– emelte ki a férfiak uralta szektor empatikus hozzáállását Barcsik Gabriella. Mikóné Hirth Beáta hozzátette, hogy kifejezetten szükség van a méhész szakmában a nők jelenlétére, mert ők teljesen más szemmel néznek a hivatásukra, ami egy férfi látásmódjával kiegészülve igazán gyümölcsöző vállalkozást tud eredményezni.

Barcsik Gabriella cégvezetőként nem különbözteti meg nemi alapon munkavállalói fizetését, mint elmondta, az elvégzett munkamennyiség tekintetében szabja a fizetéseket, így az azonos pozíciót betöltő férfi és nő is ugyanannyit visz haza. Hozzátette, vállalatirányítóként soha nem tapasztalta, hogy csak azért ne kapna meg egy-egy lehetőséget, mert nőként van jelen a szakmájában. Rozsi Lilian családi gazdaságukban sem érzékeli, hogy a nemek alapján bármikor is előnyök vagy hátrányok érték volna őt vagy bármely kollégáját, de még egy kereskedő cégnél dolgozva sem vette észre, hogy alacsonyabb lenne a fizetése férfi munkatársaihoz képest. Visszaemlékezve az elmúlt 5-6 év tapasztalatára, határozottan állította, hogy egyszer sem érte hátrányos megkülönböztetés.

Mikóné Hirth Beáta hasonló tapasztalatokat idézett fel, mint amiről a kecskeméti állattenyésztő, Barcsik Gabriella beszámolt. „Nememnél fogva a férfi méhészek, akik személyesen is ismernek, segítőkészebbek. Az ismerős kollégák részéről teljes tiszteletet és elismerést kaptam az elmúlt években. Sokszor ezek a kedves mondatok vagy beszélgetések lendítettek át egy-egy nehezebb időszakon. Méhvándorlások alkalmával is többször tapasztaltam, hogy a méhész kollégák először csodálkoznak, de aztán, amikor ténylegesen látják, hogy becsülettel dolgozom, akkor elfogadnak. Tehát én magam is tapasztalom, hogy a mezőgazdaságban dolgozó férfiak elámulnak, hogy egy nem éppen női szakmát, ha szabad ilyet mondanom, mi, nők is tudunk tökéletesen csinálni” – hangsúlyozta a gyulai méhész.

Azzal kapcsolatban, hogy a nemek közti különbségnek mekkora hangsúllyal kell szerepelnie a médiában, illetve túl van-e hangsúlyozva a téma, netán máshová kellene áttolni a hangsúlyt, mindhármuk esetében más és más fontos gondolatot ébresztett. Rozsi Lilian szerint az agráriumon belül nincs jelentősége a nemeknek, habár nem tagadta, hogy pozitív tapasztalataiban elvitathatatlan szerepe van édesapjának, Rozsi Józsefnek, akire mind szakemberként, mind mesterként, mind apaként felnéz, és büszke rá, hogy mellette dolgozhat

Szerintem fontosabb lenne megismertetni az emberekkel a mezőgazdaságot, hogy képet kapjanak arról, hogy mit csinálunk valójában, mert azt tapasztalom, hogy eléggé negatív a megítélése a mezőgazdászoknak a sok félrevezető hír miatt

– hívta fel a figyelmet egy, az ágazatban tapasztalható hangsúlyos problémára a fiatal növényorvos.

Mikóné Hirth Beáta szerint sincs különösebb jelentősége a nemeknek, mert ha valaki jól végzi a hivatását, akkor azt ettől függetlenül elismeri mind a szakma, mind a vásárlókör, legfeljebb csak egy-egy elismerés kapcsán csodálkozik rá a sajtó, hogy a siker mögött egy nő áll.

Időközben fiatal gazda pályázat nyertes lettem. Már a második évemet teljesítem, de nem venném igénybe még egyszer ezt a lehetőséget. A jelenlegi rendszerben olyan feltételeket szabtak, ami számomra gazdálkodóként nagyban megnehezíti a mindennapi munkát, holott ennek a pályázatnak éppen az lenne a lényege, hogy az elöregedő gazdák helyét a fiatalok vegyék át, de nem mindegy, milyen áron

– emelt ki egy nemektől független negatívumot a mezőgazdaság kapcsán a gyulai méhész.

A kecskeméti juhtenyésztő szerint a férfiak és nők közti erős különbségtétel sokkal inkább más szektorokban, például az autóiparban figyelhető meg.

Szerintem az jelenti a legnagyobb problémát a mezőgazdaságban, hogy itt nincs se ünnepnap, se hétvége, amit egy nő sokkal nehezebben tud megoldani, ha közben anya is, ez az akadálya, hogy többen legyenek a szakmában. Mélységesen felháborodtam, amikor hallottam, hogy egy anyuka teljesen kétségbeesett, hogy ki fogják rúgni, amiért a két gyerekével otthon kell maradnia a koronavírus miatt. Ezt egy aljas, tisztességtelen dolognak tartom, mert ezeknek a nőknek nagyon nehéz állást találni és azt megtartani, miközben gyereket is nevelnek. Szerintem egy nagyobb cég kibírja, hogyha a munkavállaló elmegy pár hónapra táppénzre, ezt több helyen is felajánlották. Viszont vannak, akik ehelyett kirúgják még a gyerekes dolgozókat is. Szerintem ez a legnagyobb probléma jelenleg

– reflektált a jelenlegi helyzetre a kérdés kapcsán Barcsik Gabriella.

A vidéken mezőgazdaságban dolgozó nők beszámolói alapján érzékelhetően nem olyan súlyos a helyzet, mint ahogy azt a nemzetközi tanulmány lefesti, noha nem szabad elmenni amellett a tény mellett, hogy egy nagyobb vállalatnál, multinál minden bizonnyal sokkal inkább érzékelhető a bérszakadék. Feltételezhetően egy agráriumi cégnél alkalmazottként dolgozó munkavállaló kevésbé szívesen számol be az általa tapasztalt kellemetlenségekről, vagy legalábbis véleményét arc és név nélkül meri csak vállalni. Habár a három fenti példa egyértelműen pozitív képet fest a hazai viszonyokról, a független intézetek által készített adatok azt bizonyítják, hogy még bőven van tennivaló a férfi-női egyenjogúságot illetően, és remélhetőleg a nemek közti szakadék az idő előrehaladtával szűkülni fog.

hellovidek.hu