Meddig tűrjük még? – A külföldi vendégmunkások mögött a magyar bérek sírját ássák

 A hivatalos indoklás: „nincs magyar, aki elvégezné a munkát.” De valóban nincs? Vagy egyszerűbb ezt mondani, mint tisztességesen megfizetni a dolgozót?

A MÉDOSZ szerint a vendégmunkás nem megoldás, hanem tünet – egy olyan gazdasági és társadalmi folyamaté, amely a magyar munkavállalók bérét, biztonságát és jövőjét veszélyezteti.

2025-től a kormány jelentősen megemelte az egyszerűsített foglalkoztatás közterheit: a mezőgazdasági és turisztikai idénymunka esetén a minimálbér 0,75%-át, alkalmi munkánál 1,5%-át kell közteherként fizetni – ez 62%-os emelés a korábbi szinthez képest. Emellett július 1-től egy naptári évben legfeljebb 120 napig lehet valakit ilyen jogviszonyban alkalmazni, amit a munkáltatónak kell nyilvántartania.

Jogszabályi hivatkozás: 1997. évi LXXIV. törvény, valamint a 2025. január 1-jén hatályba lépett módosításai.

Mindez önmagában arra ösztönözné a munkáltatókat, hogy stabil, hosszabb távú foglalkoztatásban gondolkodjanak, méltó bérekkel. Ehelyett mégis a harmadik országbeli vendégmunkásokat hozzák be tömegesen, kihasználva azok kiszolgáltatottságát.

A 2025. január 1-jétől hatályos 450/2024. (XII. 23.) Kormányrendelet értelmében a vendégmunkások foglalkoztatása célzottan liberalizált. Kiemelt partnerországok (pl. Fülöp-szigetek, Örményország, Georgia) munkavállalói gyorsított eljárásban kaphatnak munkavállalási engedélyt, akár 2 éves időtartamra is.

A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy miközben a magyar dolgozókra egyre több adminisztratív teher hárul, a vendégmunkások előtt megnyílik a piros szőnyeg – sokszor még a nyelvtudás és alapvető jogi tájékoztatás nélkül is.

A Központi Statisztikai Hivatal (KSH) adatai szerint 2024 októberében 99 300 külföldi állampolgárságú munkavállaló dolgozott Magyarországon, ami egyetlen év alatt 5400 fős növekedést jelent. Ennek jelentős része a mezőgazdaság, élelmiszeripar és logisztika területére koncentrálódik.

A Friedrich Ebert Stiftung tanulmánya szerint a vendégmunkások gyakran hosszabb munkaidőt vállalnak, nem kérdeznek, nem reklamálnak, kevesebb szabadságot vesznek ki, és hajlamosabbak a túlórára – mindezt alacsonyabb bérért, mint amit a magyar dolgozó reálisan elfogadna.

Ez nem versenyelőny – ez bérdömping. És miközben az importált munkaerő dolgozik, a hazai munkavállaló munka nélkül marad vagy a legalacsonyabb szinten kénytelen versenyezni a saját hazájában.

A MÉDOSZ nem fogadja el, hogy a magyar mezőgazdaság jövője olcsó munkaerőn, bérversenyen és kiszolgáltatott embereken nyugodjon. Csak akkor támogatjuk harmadik országbeli vendégmunkások alkalmazását, ha minden hazai foglalkoztatási lehetőséget kimerítettek, és bizonyíthatóan nincs más alternatíva.

Addig viszont minden ilyen döntés a magyar dolgozók érdekeinek semmibevétele, a munkabérek szétverése és a vidék hosszú távú leépítésének iránya.

A mezőgazdaság nem csak gazdasági ágazat, hanem identitás, közösség és megélhetés. Nem adjuk oda bárkinek, bármennyiért.

A kérdés nem csak az, hogy ki dolgozik a földeken. Hanem az is: kié a föld, kié a jog, és kié a jövő?