Négy nagy témakört érintett a Portfolio szokásos éves mezőgazdasági konferenciája, az Agrárium 2017, amelyet március 8-án rendeztek meg Kecskeméten: szó volt a vidékfejlesztési és az élelmiszeripari pályázatokról, az inputpiaci trendekről és a fehérjenövények helyzetéről. A nak.hu-n több részletben foglalkozunk az elhangzottakkal, harmadikként utóbbi kettőt tekintjük át. (A vidékfejlesztési rész itt, az élelmiszeripari itt olvasható.)

A fehérjenövényekről, azon belül is először a szójáról Bene Zoltán, a Karintia Kft. cégvezetője beszélt, feltéve az alapkérdést: van-e versenyképes fehérjenövényünk? Mint megjegyezte, a nagy szójatermelő országokkal (Egyesült Államok, Brazília, Argentína) Magyarország nem veheti fel a küzdelmet, lévén amúgy is behozatalra szorul. Amiből viszont előny származhat, hogy az óriásokkal szemben idehaza csak GMO-mentes növény terem. (A világ tavalyi 337 millió tonnás össztermelésének 12 százaléka volt GMO-mentes, utóbbi mennyiségből mintegy 5 millió tonna igazoltan GMO-mentes volt. Ehhez a Duna Szója Szövetség – amelynek Magyarország is a tagja – is hozzájárult.)

Bene Zoltán elemzésében kitért arra, hogy a hazai szójatermelők száma néhány év alatt közel a duplájára emelkedett – ami a megjelenő támogatásoknak is köszönhető –, a jelenlegi 61 ezer hektáros termőterület pedig 2018-ra akár 90 ezer hektárra is növelhető. Hogy érdemes ezzel foglalkozni szerinte az is jelzi, hogy a tavalyi itthoni termésátlag (3 tonna) jobb volt, mint az EU-28-ak átlaga. 
– A szójával komolyan lehet foglalkozni, jövedelmezőbb a kukoricánál is. A zöldítésben való szerepe pedig elvitathatatlan – utalt két fontos szempontra is.

A szakember úgy vélte, a versenyképességre célzó kérdés nem is kérdés, hanem kijelentés, és igenis van a szójának jövője Magyarországon.

A témával bővebben foglalkoztak a további meghívott szakértők is. Gyuricza Csaba, a Nemzeti Agrárkutatási és Innovációs Központ főigazgatója megjegyezte, hiába növekedett az elmúlt években a szója termesztési területe, a megtermelt mennyiség még mindig nem elégséges. Továbbra is a fehérjetakarmány-növények és belőlük előállított takarmányok folyamatos importálására szorulunk, ami azért is különösen problémás, mert a behozott termények sokszor genetikailag módosított forrásból származhatnak.

Véleménye szerint a hazai fehérjenövények termesztési területének és termesztési hatékonyságának növelése, csakis a rendelkezésre álló technológia fejlesztésével és megújításával képzelhető el hatékonyan. Mint mondta, az egyre erősödő hazai gazdasági teljesítmény mutatóit figyelembe véve, ezek a fejlesztések meg is valósíthatóak.
A főigazgató álláspontja szerint habár a szója az egyik legfőbb fehérjenövény, fontosságát tekintve nem szabad megfeledkezni a csicseri borsóról, a takarmány borsóról és egyéb szóba jöhető fajtákról, sőt, nem csak növényekre kell gondolni, hanem a feldolgozóipar magas fehérjetartalmú melléktermékeire is.

Ami pedig kukoricát illeti: Reng Zoltán, az éves szinten közel 1,15 millió magyarországi kukoricát feldolgozó Hungrana cég vezérigazgatója nem is a jövedelmezőségre világított rá, hanem arra, hogy a kukorica több mint egyszerű növény. Például arra, hogy a vállalat által készített, a növényből kinyert természetes cukor- és keményítőféleségekkel, alkohol- és takarmány-alapanyagokkal naponta találkozhatnak a fogyasztók, amikor tejterméket, péksüteményeket, lekvárokat vagy üdítő- és szeszesitalokat vásárolnak. Emellett pedig a kukoricából bioetanol üzemanyagot is gyártanak. Ennek kapcsán Reng Zoltán kitért arra a tévhitre, hogy az üzemanyagcélú termelés, felhasználás az élelmiszerek kárára történik: hivatkozott az ENSZ FAO adatára, miszerint a világon egymilliárd hektár szabad termőterület van, aminek felét élelmiszer-, a másik felét a bioetanol-alapanyag termelésére is lehetne hasznosítani.

Továbbá megjegyezte, hogy a kukorica-feldolgozásnak más, közvetetett makrohatásai is vannak: így például hozzájárul az üvegházhatás mérsékléséhez, csökkenti az energiaimport- és a fehérjenövényimport-függőséget is, a termőföldhöz közeli feldolgozók létesítésével pedig jövőképet is jelent.

Egymással versengő növények

A növénytermesztéshez elengedhetetlen a műtrágyák használata is, ráadásul az inputköltségek legnagyobb hányadát, átlagosan 30 százalékát, bizonyos kultúrákban akár 40-50 százalékát ez a termék teszi ki – a konferencia inputpiaci részében erről volt szó. 
Bevezető előadásában Suba Péter, a Nemzeti Agrárgazdasági Kamara szolgáltatási főigazgató-helyettese azt emelte ki, hogy 2016. júliusában még csökkenő árakat prognosztizáltak a műtrágyapiacon, és 2017-re is ezen trend további folyatódását várták. Ezzel szemben a kalcium-ammónium-nitrát műtrágyák esetében 43 százalékos, az ammónium-nitrát változatoknál pedig 39 százalékos emelkedés volt. Hozzátette, még komolyabb a helyzet az 1995 és 2016 közötti időszakot tekintve: terményárakban 134 százalékos, az inputárakban pedig 161 százalékos növekedés történt. Suba Péter szerint az áremelkedésben szerepet játszott, hogy a vártnál magasabban alakultak az európai földgázárak, 2016. decemberében például 2,6 százalékkal haladták meg az egy évvel korábbi szintet. Mindezzel együtt a jelenlegi 60 ezer forintos tonnánkénti termékár közepes szintet képvisel, volt már ennél jelentősen magasabb is.

Ugyanakkor, tette hozzá, ha nem lennének az EU-ban antidömping-vámok, az orosz műtrágya nagy gondot jelenthetne az európai gyártóknak és forgalmazóknak, hiszen – az alapanyagul szolgáló, saját termelésű földgáz alacsonyabb ára miatt – az oroszok kisebb gyártási önköltséggel kalkulálhatnak. 
Az ezt követő pódiumbeszélgetésen Suba Péter fel is vetette: mi történne, ha megszűnne az oroszokkal szembeni – jelenleg tonnánként 47,07 eurós – antidömping-vám az ammónium-nitrát műtrágyáknál? Simon Péter, az EuroChem Agro Hungary Kft. operatív igazgatója szerint az eltörlés hosszú távon nem okozna jelentős áresést. Viszont úgy látja, a műtrágya stratégiai termék, nélküle lehetetlen termelést folytatni, így az orosz termékek nagyobb arányú megjelenése kétségkívül növelné az ellátási biztonságunkat.

A hazai műtrágyapiacot befolyásolta, hogy az egyik nagy forgalmazó az elmúlt évben teljesen megszüntette inputanyag-értékesítő tevékenységét Közép-Kelet-Európában. Mint Rácz Zoltán, Nitrogénművek Zrt. kereskedelmi vezérigazgató-helyettese elmondta, az eset őket érintette legérzékenyebben, ugyanis a visszavonult vállalat ugyanis a péti cég több nitrogén-műtrágyájából több mint 100 ezer tonnát terített szét. (De ezt belső átszervezéssel tudták kezelni.) Nagy Lajos, az IKR Agrár Kft. ügyvezető igazgatója szerint a helyzet országosan is káoszt okozott, hiszen a beragadt készletek különféle árakon kerültek a piacra, viszont szerinte ez a zavar belátható időn belül megszűnik.

Nagy Lajos tapasztalata szerint a gazdák az utóbbi években inkább a mészammon-salétrom műtrágyákra váltottak, a védővám esetleges eltörlésével nagy tömegben megjelenő orosz ammónium-nitrát alaposan megbolygatná a piacot. Ennél is fontosabb szerinte viszont az, hogyan használjuk fel a rendelkezésre álló tápanyagokat: úgy vélte, mihamarabb meg kell tanulni 30 ezer forintos tonnánkénti önköltségi áron gabonát termelni. Petőházi Tamás, a Gabonatermesztők Országos Szövetsége (GOSZ) elnökhelyettese szerinte a jövő az, hogy olcsóbban és többet kell termelni. Mint mondta, nem is elsősorban terméket kell árusítanunk, hanem technológiához kapcsolódó tudástranszfert.

Szó esett még a növényvédő szerekről is, amelyek árai kiszámíthatóan mozognak, így megkönnyítik a tervezést a gazdálkodók számára. E szerek nem ömlesztett, spekulatív termékek, mint például a műtrágyák, hanem a folyamatos fejlesztés és az erős szaktanácsadói háttér miatt magas hozzáadott értékkel rendelkeznek.

nak.hu