Évente százból tíz magyarnak van pánikrohama

2019. április 12. 07:57
Fontos lenne, hogy a munkahelyen mentális egészségünkkel is foglalkozzanak, hiszen a munkáltatónak is érdekében áll, hogy beosztottja érzelmileg kiegyensúlyozott legyen – mondta a VG.hu-nak, Nagy-Kálmánczhelyi Orsolya klinikai szakpszichológus.

A mai napig összekeverik a pánikbetegséget a szívrohammal. Mégis hogyan definiálhatjuk előbbit?

Az első pánikroham nagyon ijesztő élmény tud lenni, mivel a testi reakciók valóban kísértetiesen hasonlítanak a szívinfarktus tüneteire. Ha orvosilag kizártuk a fizikai betegséget, fontos tudatosítani, hogy a tünetek kiváltója nem szervi elváltozás, hanem valamilyen szorongás, vagy érzelmi nehézség.

A pánikroham tulajdonképpen nem más, mint egy hirtelen kialakuló szorongáshullám, amely intenzív fizikai tünetekkel jár és néhány perc alatt tetőzik.

Egyszeri előfordulása még nem pánikbetegség. Pánikzavarról vagy pánikbetegségről akkor beszélünk, ha a visszatérő pánikrohamok hatására a beteg legalább egy hónapon át szorong a roham újbóli megjelenése miatt, és viselkedése jelentősen megváltozik, hogy az esetleges rohamokat elkerülje. A tünetek változatosak, a pánikbetegség diagnózisához pedig az alábbiak közül legalább négy tünet szükséges:

  • erős vagy gyors szívdobogás,
  • izzadás,
  • reszketés, remegés,
  • fulladásérzés vagy légszomj,
  • szúró, nyomó mellkasi fájdalom,
  • émelygés, hányinger, hasi feszülés, hasi fájdalom,
  • ájulásérzés, szédülés, bizonytalanság,
  • kipirulás vagy hidegrázás,
  • zsibbadó, bizsergő érzés a végtagokban, az arcon,
  • realitás hiányának érzése, önmagunkkal való kapcsolat megszakadásának érzése,
  • halálfélelem,
  • a megőrüléstől, az önkontroll elvesztésétől való félelem.

Tudományosan igazolható ez a betegség?

A pánikzavar diagnosztikus kategória*, tehát tudományosan elfogadott és igazolt. A diagnózissal a beteg jogosulttá válik a társadalombiztosítás által támogatott kezelésekre, a munkából kieső időt pedig – más betegséghez hasonlóan – fedezi a tb.

Fotó: Shutterstock

Általában mihez kezd magával első gondolatra a beteg, amikor túl van az első pánikrohamán?

Az első pánikrohamnál legtöbbször valamilyen testi betegség gyanúja merül fel. Az érintett és környezete gyakran mentőt hív, mivel a tünetek ijesztően szélsőségesek tudnak lenni. Pánikroham esetén az orvosi vizsgálatok (pl. EKG, laborvizsgálat) világítanak rá, hogy a panaszok hátterében nincs szervi elváltozás. Pánikroham szerű panaszokat azonban okozhatnak fizikai megbetegedések és testi változások is, mint például pajzsmirigy egyensúly-eltolódás, az emésztőcsatornával, szívvel kapcsolatos megbetegedések, vagy a premenstruációs szindrómához és a menopausához kapcsolódó hormonális változások. A szervi eredetű problémákat pánikroham esetén mindenképpen ki kell vizsgálni!

Roham esetén indokolt a félelem vagy az infarktusra utaló jelek csak fantomtünetek?

Valóban nagyon kellemetlenek és rémisztőek a megélt tünetek, ám

nem jelentenek valódi veszélyt.

A tünetek jelentkezésére egyik magyarázat, hogy a roham során gyakran fellépő hiperventilláció (légzésfokozódás) oxigénhiányos állapotot hoz létre az agyban. Ennek hatására keletkezik számos testi reakció – heves szívdobogás, szédülés, izomgörcs, végtagzsibbadás –, amelyek azonban nem életveszélyesek.

Mi lehet az oka annak, hogy napjainkban egyre több pánikbeteg lesz?

Gyorsan fejlődő társadalmakban az állandó változások, a fokozott elvárások, a megfelelési kényszer nagymértékben próbára teszik az emberek stressztűrő- és alkalmazkodó képességét, ez pedig könnyen elősegítheti a szorongásos zavarok kialakulását. A számok növekedése azonban annak is köszönhető, hogy

– a média és egyéb fórumok jóvoltából – egyre többen felismerik és felvállalják pánikbetegségüket.

Mi a különbség a pánikbeteg és az erősen szorongó személyiség között?

Nem minden szorongó ember küzd pánikzavarral, de nagyobb lehet az esély a kialakulására, ha valaki eleve hajlamosabb a szorongásra. Az viszont több tényező függvénye, hogy lesznek-e pánikrohamaink. Kiváltó ok lehet például öröklött személyiségtípusunk, gyermekkorban szerzett élményeink (szülői környezet, nevelés), illetve hogy milyen és mennyi stressznek voltunk kitéve életünk során. Pánikrohamot rövidtávon provokáló stressztényező lehet valamilyen személyes veszteségélmény (haláleset, válás, gazdasági, vagy egészségre vonatkozó visszaesés), de lehet például az élethez hozzá tartozó úgynevezett normatív krízis (házasság, gyermek születése, költözés, állásváltoztatás) bekövetkezése is.

Miért lehet az, hogy – mint egykor a depressziót – a pánikbetegséget is divatnak tartják?

A divat kifejezés nagyon leegyszerűsíti a problémát, rámutathat azonban arra, hogy miért és hogyan válhat egy betegség „divatossá”, és ennek milyen veszélyei lehetnek. Tény, hogy a pánikbetegség ismertté vált, mert nagyobb figyelmet kap, mint korábban. Úgy tűnik, hogy manapság szégyenérzés nélkül lehet beszélni róla, és az emberek odafigyelnek arra, aki ezzel a nehézséggel küzd. Az a tinédzser, aki arról beszél a barátainak, hogy pánikrohamai vannak – pedig maga sem tudja pontosan, mi az, csak a tévében hallott róla – vajon nem azért teszi ezt, mert figyelemre vágyik? Persze ennek megvannak a hátulütői mind a tinédzser, mind pedig a betegséghez kapcsolódó szemlélet alakulására nézve. Ezért

a médiának nagy felelőssége van abban, hogy hogyan közvetít egy problémát, mennyire tájékoztatja az embereket körültekintően, figyelve arra, hogy egy komoly téma ne válhasson kiüresedett közhellyé, mint például a depresszió.

Ön szerint mi az oka annak, hogy a média elkezdett foglalkozni ezzel a betegséggel?

Az elmúlt években a média és a köztudat is nyitottabbá vált a pszichés nehézségek elfogadására, feltérképezésére. Így a pánikzavar is olyan problémává válhatott, amiről végre nyíltan lehet beszélni.


Van arról adat, hogy hazánkban hány „regisztrált” pánikbeteg van?

A pánik zavarban szenvedők száma növekvő tendenciát mutat, egy adott évben a lakosság 2,5 százaléka szenved tőle. Elsősorban fiatal felnőtt korban, néhány esetben pedig serdülő kort megelőzően is kialakulhat. A legtöbb betegséggel ellentétben előfordulása nem nő a korral. A pánikrohamok gyakorisága ennél nagyobb.

Évente az átlagpopuláció 8–10 százaléka él át pánikrohamot anélkül, hogy pánikbetegsége lenne.**

A nők körében kétszer akkora a pánikbetegség előfordulási aránya, az adatokat azonban torzítja, hogy a férfiak bizonyítottan kisebb arányban fordulnak orvoshoz.

Milyen eszközökkel, terápiákkal tud segíteni a szakma a pánikbetegeken?

A pánikzavar kevésbé súlyos változatainak kezelésére több hatékony módszer is létezik. Ilyen például a relaxációs tréning, amely az izmok ellazításán keresztül segít csökkenteni a pánik fizikai tüneteit, és a hozzájuk kapcsolódó szorongást. Egy másik módszer a pánikkontroll terápia, amely a pánikrohamot kiváltó negatív gondolatok azonosításán és megszüntetésén át éri el a páciens állapotának javulását. A pszichoterápia módszerének fókuszában a tünet kialakulásában szerepet játszó személyiségjellemzők (pl. túlzott megfelelési igény stb.) feltérképezése, és a hozzájuk kapcsolódó élmények érzelmi feldolgozása áll. A pánikzavar súlyosabb eseteinél pszichiátriai kezelésre is szükség lehet, melynek során gyakran gyógyszer alkalmazására is sor kerül. Ez részben olyankor javallott, amikor a pánikbetegség már annyira eluralkodik a betegen, hogy az élet több területén (pl. munka, kapcsolatok, életvitel) is tartós akadályt képez, vagy olyan mértékű szorongással jár, amely a hétköznapok életminőségét drasztikusan rontja. Ilyenkor a gyógyszeres kezelés abban is segíthet, hogy terápia képessé tegye a pácienst, azaz el tudjon jutni rendszeresen egy szakemberhez. Mindenképpen fontos, hogy a gyógyszeres terápiát a korábban felsorolt terápiák valamelyike kiegészítse.

A betegek részéről milyen visszajelzések jönnek a munkahelyi „elfogadásukat” illetően?

A munkahelyeken is fokozatosan nő a belátás az alkalmazottak mentális egészségének fontosságával kapcsolatban.

A munkáltatónak is érdekében áll, hogy beosztottja érzelmileg kiegyensúlyozott legyen.

A munkahely és a munkakör adottságaihoz mérten változó lehet ugyan a támogatás mértéke, de az elfogadás a kollégák és a vezetőség részéről önmagában is nagy segítség.

A munkahelyek mivel tudnak segíteni ezeken az embereken?

A munkahelyi mentálhigiéné mindenféle munkakörben fontos. Stresszesebb munkakörök esetén pedig elvárás lenne. Azokon a munkahelyeken, ahol a mentálhigiéné a kultúra részévé válik, ott igyekeznek többféle támogatást is nyújtani a munkavállalóknak problémáik megelőzésére és kezelésére egyaránt.

* DSM-5 – 300.01 (F41.0)
** Id.: Az Emberi Erőforrások Minisztériuma szakmai irányelve a pánikbetegségről, 2017

vg.hu

Kapcsolódó cikkek

Húszezer lehet a cafeteria többlete

2016. április 18. 10:52
Akik eddig nem adtak béren kívüli juttatást a dolgozóknak, csak kétszázalékos emeléssel csatlakozhatnának az új rendszerhez A kormányzat képviselői kedden egyeztetnek a munkaadók és a munkavállalók képviselőivel a részletekről – értesült a Magyar Hírlap. Valószínűleg jövőre maximum havi húszezer forint lesz a cafeteria, ami beépül a bérbe, ám ez az összeg nyugdíjra, táppénzre, gyesre nem jogosít majd.
 

Bab, borsó, lencse a brit gasztroblogger-szakács Jenny Chandler tálalásában

2016. augusztus 05. 08:44
Főleg a főzőtanfolyamairól és szakácskönyveiről ismert brit szakácsnő-gasztroblogger nagy rajongója a hüvelyeseknek.