Munkahelyi perspektíva: hogyan küzdjünk a hatalommal való visszaéléssel szemben

2018. április 03. 08:08
Mostanában elég felkapott téma a Harvey Weinstein nevével fémjelezett szexuális zaklatási ügy, ami dominó effektust indított el világszerte. Ez az írás csak nagyon áttételes szól erről a témáról, sokkal inkább az életünk egyéb viszonyaiban előforduló (Tanár-diák, Főnök-beosztott, Megbízó-szolgáltató) hatalommal való visszaélést veszem górcső alá, és a hozzá kapcsolódó emberi működéssel foglalkozom. Az előző cikkemben az önérvényesítés gyakran téves, negatív megítéléséről írtam, most pedig az a célom, hogy segítséget nyújtsak ahhoz, hogy milyen elvek mentén érdemes beleállni egy ilyen helyzetbe.

 

Szerintem HR-esként felelősségünk példát mutatni, felelősségünk bátorítani másokat, és akár kiállni kollégáinkért, ha ők nem képesek kiállni magukért.

„A hatalommal való visszaélés nem ér minket meglepetéséként” - áll a pólón. Valójában eléggé mindennapos történet. A hatalommal szembeni alulmaradás megtörténik a kollégáinkkal, barátainkkal, a családtagjainkkal és velünk is. Sokan közülünk rezzenéstelen arccal tudomásul veszik, és mennek tovább, hiszen úgy sem tehetnek ellene semmit!!! - De biztosan nem??? 
 

 
Én hiszek benne, hogy érdemes megpróbálni, és az életemből több jó tapasztalatom is van, ami ezt igazolja. Az írás végén ezeket is szeretném megosztani, mert remélem, hogy a történetek, és a tapasztalatokból számomra levont tanulságok (alapelvek) talán másoknak is erőt adnak, és legközelebb ne hagyják szó nélkül, ha átgázolnak rajtuk. 


Azt is érdemes megfontolni, hogy ha szó nélkül tűrjük a hatalommal való visszaélést, azzal voltaképpen hitelesítjük ezt a működést, és egy újabb tapasztalatot szolgáltatunk az „elkövetőnek”, hogy megteheti, hiszen nincs következménye. A hvg online egyik cikkének a címe: „Szexuális zaklatás: kétszáznál is több nő vádolja az amerikai rendezőt” - Melyből egy logikus kérdés következik: Hány nő kerülhette volna el a zaklatást, ha az első áldozat ki mert volna állni magáért???

Alapelvek - avagy mi kell a „győzelemhez”?

Higgy az igazadban! Fontos, hogy ellenőrizd le, hogy tényleg igazad van-e! Tréningeimen azt hangsúlyozom, hogy a valóság-észlelés a legtöbb esetben szubjektív, és egyszerre mindkét félnek is igaza lehet. De azért az is előfordul, hogy vannak olyan tényszerű adatok, amivel nem lehet vitatkozni, például, hogy 2x2=4 és nem 5. Az önellenőrzéshez olyan embereket válassz a környezetből, akik nem elfogultak veled szemben, és a gondolkozásuk is elég eltérő a tiedtől, (annál valószínűbb, hogy amit tényeknek gondolsz, tényleg azok.) mert ők észre fogják venni, ha elfogult vagy szubjektív vagy, és nincs teljesen igazad.

Higgy önmagadban! Abban, hogy képes vagy rá. Ugyanakkor annak elfogadása, hogy lehet, hogy veszíteni fogsz, de legalább nem tehetsz magadnak szemrehányást.

Saját tapasztalat vagy mások példája. Én gyerekkoromban az édesanyámtól láttam, hogy érdemes megharcolni az igazunkért, és az első saját sikerélmény után már még nagyobb lendületet kaptam.

Hozz tudatos döntést a „mit veszíthetek”attitűd mellett! Vannak olyan élethelyzetek, amikor nem engedheted meg magadnak, azt a „luxust”, hogy kiállj önmagadért, mert akár elveszítheted a munkád, miközben egy 4 fős családért vagy felelős, vagy óriási lakáshitelt kell törlesztened. Ha ez a helyzet nem áll fenn, akkor azzal a mentalitással érdemes nekivágni az ügynek, hogy, ha nem jársz sikerrel, akkor is pont ugyanott vagy, mint ha meg sem próbáltad volna.

Cselekvés. Ha eldöntötted, hogy bele akarsz állni a helyzetbe, hagyj időt magadnak ezt megérlelni, csinálj stratégiát a helyzet megoldására, de utána vágj bele!
 

 
 

 

Légy könnyed! Ha rámész lelkileg, akkor azzal is a másik fél nyert. Szóval csak akkor vágj bele, ha tudod kihívásként látni a helyzetet, és tényleg képes vagy a „mit veszíthetsz” attitűdből végigcsinálni. Vagyis, ha mindent megtettél és mégse sikerült, el tudd fogadni a kudarcot is.

A megoldást mindig kezdd annál, aki visszaélt a hatalmával! Hátha őt is jobb belátásra bírhatod. Ha nála nem jársz sikerrel, csak azt követően fordulj magasabb szinthez!

Bízz a másik fél belátásában! Előfordulhat, hogy a másik fél egy rossz pillanatában hozott olyan döntést, ami rád negatívan hat, és ha szembesíted vele, akkor a helyzetet visszacsinálja. (A lenti tapasztalatokban lesz erre vonatkozó példa: pszichodráma vezető, és a parkolási bírságot kiszabó állami szerv.)

Merj eszkalálni! Ha az előző megoldás nem működött, fontos, hogy legyen valaki a szervezetben, aki kíváncsi az álláspontodra, és még nagyobb hatalma van, mint a visszaélőnek (pl.: főiskola igazgatósága, cégtulajdonos)
 

 
 

 

Légy körültekintő! Erős érzelmi hatás alatt talán ez a legnehezebb. Gyakran azt gondoljuk, hogy a „segélykiáltásunk” azonnal nyitott fülekre talál, de van, hogy le kell lassulni, fel kell mérni a másik felet, és csak ezt követően szabad lépni.

Fogadd el, hogy lesznek álmatlan éjszakáid! És szorongással teli fájdalmas pillanatok. Túléled!

Legyenek támaszaid, akikre számíthatsz, olyankor, amikor Te magad is elgyengülsz. Persze lehet, hogy pont ők lesznek azok, akik akár megpróbálnak lebeszélni az igazadért való küzdelemről, mert féltenek.

Ne süllyedj le a másik fél szintjére! A folyamat során előfordulhat, hogy a másik fél nem túl szép eszközökhöz folyamodik. De ha például a saját igazad erősítéséért kicsit torzítod a valóságot, akkor már Te sem vagy sokkal jobb nála.

Ahogy ígértem, megosztok néhány saját történetet is, mert talán így válik hitelessé az, amit a fentiekben írtam. Illetve a konkrét sztorik általában maradandóbb emléket hagynak, mint a listába foglalt „alapszabályok”. 

1. A főiskolán volt egy tanárunk, aki sportot űzött abból, hogy olyan feladatokat tegyen bele a vizsgasorba, amiket nem adott le órán. Ennek eredményekén körülbelül az évfolyam 40%-ának és a barátaim több mint felének kellett évet ismételnie. (Ez még kredit- rendszer előtt volt.) Én a Hallgatói Önkormányzat tagja voltam, és jeleztem az igazgatóság felé, hogy ez a módszer nem méltányos. Fél évig tartó küzdelem árán, sikerült elérni, hogy megváltak az oktatótól. Ez a barátaimon és évfolyamtársaimon ugyan sajnos már nem segített, de az utánunk jövőket megkímélte ettől a hatalmi visszaéléstől. Egy másik tanárunk pedig rettenetesen megalázóan kommunikált a diákokkal, (illetve bizonyos hallgatókkal kivételezett.) Az ő ügyét is az igazgatóság elé terjesztettem, és idővel tőle is megváltak, mert nem változtatott a hozzáállásán. 

2. A második munkahelyem egy 35 fős informatikai KKV volt, ahol az ügyvezetőnek nem volt üzlet stratégiája, ezért 5-6 üzletág között teljesen szétaprózta a cég erőforrásait. Ez oda torkollott, hogy a dolgozók egyre később kapták meg a fizetésüket. Kezdetben 20-a magasságában tudtunk fizetést adni a kollégáknak, később már az is bizonytalanná vált, hogy hó végéig kapnak-e egyáltalán fizetést. HR vezetőként az egyik ilyen hónapban, kértem az ügyvezetőt, hogy legalább kommunikáljunk valamit arról, hogy mikorra várható befolyó pénz, de ő teljesen elzárkózott ettől. Ekkor döntöttem úgy, hogy felhívom a tulajdonost, és egy személyes találkozót kérek tőle. Sajnos ő ezt rögtön visszajelezte az ügyvezetőnek, aki behívatott, és annyit kérdezett tőlem: „Mi jár az árulóknak?” Az életemben már többször kisegített a humorérzékem, így azt feleltem: „Egy golyó.” (Hát most nem így lett.) Ez volt az utolsó munkanapom a cégnél. De nem adtam fel, és 2 hét alatt elértem, hogy a tulajdonos fogadjon. A találkozónk alkalmával kiderült, hogy ő semmit sem tudott a cégben folyó ügyekről, és bár nehéz volt feldolgoznia, de végül is hálás volt, hogy tájékoztattam róla. Az ügyvezetőnek másnap felmondott, de sajnos a cégnek addigra már olyan anyagi gondjai voltak, hogy hamarosan felszámolási eljárás alá került. 

3. Egy önismereti pszichodráma csoportba jártam, és a csapat egy része úgy döntött, hogy szívesen menne együtt tovább a pszichodráma asszisztensi képzésre. (Én még bizonytalan voltam - nem állt elég közel hozzám a módszertan.) A folytatás előfeltétele volt, hogy a drámavezető javasolja az adott résztvevőt pszichodráma asszisztensnek. A záró alkalom előtti alkalmon összegyűjtöttük közösen, hogy milyen kompetenciákkal kell rendelkeznie egy asszisztensnek, és szétosztottuk egymás között, aszerint, hogy kire a legjellemzőbb az a tulajdonság. Én kaptam a legtöbb szavazatott a diáktársaimtól. A drámavezető mégis úgy döntött, hogy nem javasol asszisztensnek. És - bár addigra már eldöntöttem, hogy ez nem is az én utam - az igazságtalanságot nem tudtam elfogadni, így beleálltam a helyzetbe. Két levél, egy telefonos beszélgetés, és az utolsó alkalmon egy személyes feldolgozás eredménye az lett, hogy a drámavezetőm visszakozott és megadta az ajánlást. (Ettől függetlenül soha nem folyattam az ilyen irányú tanulmányaimat.)

4. Ez a történet nem teljesen a hatalommal való visszaélésről szól, inkább arról, hogy értelmetlen szabályok ellen is érdemes felszólalni. És olyan helyzetben is van esélyed, amikor nem is számítasz rá. A bátyámék egy olyan helyen laknak, ahol a Mozgássérültek Budapesti Egyesülete van. Ennek megfelelően, teljesen jogosan, egymás mellett 5db mozgássérült parkoló van felfestve. Az egyesület hétfőtől péntekig 8-14 óra (de max. 16 óra) között volt akkoriban nyitva. Én egy vasárnapi nap látogattam meg őt, és már minden irányban köröztem a kocsival, de nem tudtam leparkolni, így beálltam az 5 szabad hely egyikére. Természetesen 3 óra múlva, amikor visszaértem egy 30.000Ft-os büntetés volt az autómon. Megfellebbeztem a bírságot, arra hivatkozva, hogy hétvégén mindig teljesen üres az az 5 parkoló, és kértem, hogy tegyenek ki időkorlátozást a mozgássérült parkolókhoz. A bírságot - számomra is meglepő módon - elengedték, de az időkorlátozás azóta sem került ki, pedig ennek legalább 7 éve.

5. Volt egy üzleti partnerem, akivel éveken keresztül dolgoztunk együtt. Egyszer egy tendereztetési folyamat egyik győzteseként kaptunk egy nagyon nagyméretű megrendelést egy multinacionális cégtől. Én vezettem szakmailag a projektet, a partnerem pedig az ügyféllel való kapcsolattartásért volt felelős. Sajnos ezt a feladatát nem megfelelően végezte: egyrészt az információk egy része nem jutott el hozzám, ill. a projekt többi munkatárshoz, másrészt nem továbbította azokat az észrevételeket, amiket én szerettem volna megosztani a Vállalati Kapcsolattartóval. (Az ezekből adódó félreértések miatt ketten ki is léptek a projektből). Ezért kénytelenek voltunk leváltani a kapcsolattartót - és ezt közöltem a Cég illetékesével. De talán túl hirtelen, túl sok mindent zúdítottam rá. És azt sem mértem fel megfelelően, hogy baráti kapcsolatban van az üzleti partneremmel. Így nem számítottam arra a pszichológiai működésre, hogy a „rossz hír vivőjét lelövik”, és arra sem, amit „áldozathibáztatás”-nak neveznek a zaklatási ügyeknél. Vagyis a partnerem által elkövetett hibákért engem tett felelőssé. Tehát - bár a kapcsolattartó váltást elértem - de ettől kezdve én lettem az ügyfélnél a „nem kívánt személy”. Mindezek ellenére, azóta sem bánom a döntésemet, maximum azt, hogy nem körültekintőbben tártam az ügyfél elé a tényeket.

6. Az előző 5 történet múltban megtörtént esemény, a hatodikban éppen benne vagyok, így én magam is kíváncsi vagyok a kimenetelére. Hiszek benne, hogy pozitívan fog zárulni. Több mint 8 éve van saját vállalkozásom, és dolgozom trénerként és szervezetfejlesztőként nagy multinacionális cégeknek, és kisebb KKV-knak. Én úgy gondolom, hogy minden ügyfelemmel kifejezetten jó a kapcsolatom. (de persze, azért őket is érdemes megkérdezni.
A történet elég hosszú, és kacifántos, a lényeg talán annyi, hogy az 5. példában megemlített vállalati kapcsolattartó, úgy döntött, hogy kizár a tréningsorozat 2018-as megvalósításából, és ezt egy olyan indokra alapozta, aminek a valótlanságát több tanúval és számtalan e-maillel tudom igazolni. Ennek ellenére a legtöbb ismerősöm azt mondja, hogy „engedjem el a helyzetet, mert úgy sem lehet igazam egy nagy multi középvezetőjével szemben”, „még, ha fel is ismerik, hogy igazam van, akkor is össze fognak zárni”, „csak én fogok rámenni lelkileg”, és „még a piaci hírnevemet is veszélyeztetem”. Ennek ellenére nem adom fel, és épp keresem az utat, hogy ki fogadhat a cégnél a témában. És legkevésbé az befolyásol, hogy itt üzletről, pénzről van szó, sokkal inkább az igazságérzetem hajt, és az, hogy, ha feladnám, azzal hitelesítem, sőt megerősítem a hatalommal visszaélő emberek működését.

Ha akár egyetlen emberre is hat annyira ez az írás, hogy kiálljon a vele szemben tanúsított igazságtalanság ellen, akkor már megérte. Ha így lenne, kérlek, írd meg kommentbe a saját tapasztalataidat, hogy legyen belőle egyszer majd egy gyűjtemény, ami még több embernek adhat inspirációt!

hrportal.hu

Kapcsolódó cikkek

SERTÉSTARTÓK FIGYELEM! MÁRCIUSBAN LEHET BENYÚJTANI A 2016/2017. ÉVI TENYÉSZKOCA ÁLLATJÓLÉTI TÁMOGATÁSI KÉRELMEKET

2016. március 07. 08:29
A Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Hivatal (MVH) felhívja az érintett ügyfelek figyelmét, hogy a 2016/2017. támogatási évtől (azaz a 2016. április 1. napjától 2017. március 31. napjáig tartó időszak) megváltoznak a tenyészkoca állatjóléti támogatások igénybevételének feltételei.

Útmutató készült a legális fakereskedők számára

2017. október 06. 11:19
Tájékoztatót készített a Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal a fakereskedő vállalkozások részére, a hatóság vizsgálatai alapján ugyanis kiderült, hogy a faanyag nyomon követéséhez használt nyilvántartásoknál még a jogkövető vállalkozásoknál is előfordulnak hiányosságok, szabálytalanságok.