Nélkülözhetetlen dolgozók – nélkülözhetetlen szakszervezetek

2021. március 26. 07:33
Mi az a nélkülözhetetlen munka, és kik képviselik a nélkülözhetetlen dolgozókat? Milyen nemzetközi példák és ambíciók vannak a szakszervezeti munkában? Beszámoló a Nők Egymásért Mozgalom nemzetközi nőnapi kerekasztaláról.
Nélkülözhetetlen dolgozók – nélkülözhetetlen szakszervezetek

A koronavírus következtében egy hasznos szóval gyarapodott a társadalmi-gazdasági szókincsünk, ez a nélkülözhetetlen munka. A nélkülözhetetlen munka az egészségügy, az élelmiszeripar, a közlekedés és logisztika, és egyéb, olyan szektorokban zajló munka, amelyek nélkül összeomlana a társadalom működése. E munkásokkal könnyen találkozhatunk mi is a járvány ideje alatt: az egészségügyi dolgozók egyértelmű fontosságán kívül nélkülözhetetlen munkát végez az ételfutár, a bolti eladó, a szemétszállító és a buszsofőr is, akik fenntartják a társadalom infrastrukturális pilléreit.

A nélkülözhetetlen dolgozók azonban nem csupán a koronavírus idején nélkülözhetetlenek, hanem minden nap. Nélkülözhetetlenségük ellenére viszont e munkakörök nem a kiváló bérezésükről híresek, ráadásul jobban is ki vannak téve a fertőzés kockázatának, hiszen a nélkülözhetetlen munkákat nemigen lehet otthonról végezni a járvány idején.

A koronavírus tehát lehetőséget teremt arra, hogy a nélkülözhetetlen dolgozók tematizálhassák az őket érő strukturális problémákat, mint a bérezés, gyenge érdekvédelem, a kiszolgáltatottság, az ebből fakadó túlhajszoltság, és – röviden összefoglalva – a szociális bizonytalanság.

E problémák kezeléséhez stratégiai fontosságú az, hogy a dolgozók egymással beszélve kapcsolatokat teremtsenek és szolidaritást építsenek.

Ez volt a témája annak a nemzetközi nőnapi kerekasztalnak, melyet magyar részről a Nők Egymásért Mozgalom, a Szikra Mozgalom, a Szolidáris Gazdaság Központ hozott tető alá, nemzetközi részről pedig az E.A.S.T. (Transznacionális Nélkülözhetetlen Autonóm Küzdelmek) szervezet, melynek manifesztója itt olvasható magyarul.

A nőnapi apropót az adja, hogy számos nélkülözhetetlen munkát vagy nők vagy kisebbségi csoportok látnak el – ez meglehetősen ironikus az intézményesült rasszizmus és patriarchátus struktúrái közt, amelyek e csoportoknak limitált társadalmi megbecsülést nyújtanak. Az Ame Panzh roma, anti-rasszista és queer-feminista csoport nőnapi programjában is szerepelt e téma boncolgatása, és amerikai kontextusban is olvashatunk arról, hogy a feketék a társadalom arányához képest nagyobb arányban kapják el a koronavírus fertőzést, többek között a nélkülözhetetlen szférákban való munkaköreik miatt. Jól láttatja ez tehát, hogy a munkások gazdasági érdekképviseletében fontos rámutatni a társadalmi csoportok speciális kihívásaira is. Ahogy a kerekasztal beszélgetéséből kiderült, erre Magyarországon és a Közép-Európában is vannak már követhető példák és modellek.

A beszélgetés célja pedig tulajdonképpen pont ez volt: hogy határokon átívelő, de e régió helyi sajátosságait ismerő eszmecserével a különböző kezdeményezések összekapcsolódhassanak, egymást erősítsék, szolidárisak legyenek egymással, és – talán a jövőben – közös megmozdulással érvényesítsék az arra rászorulók érdekeit. Az alábbiakban e kerekasztal szakszervezetekre összpontosító témáit foglalom össze.

A szociális és gondolkodási szféra kihívásai

„Csehországban a szociális munka idealizált, úgy beszélnek rólunk, mintha szuperhősök lennénk. De az egyetlen alkalom, mikor valóban szuperhősnek érzem magam, amikor megkapom a fizetésem és ki tudom fizetni az albérletet” – mondja Tereza Táborská, szociális munkás, az ALICE UZO nevű cseh szakszervezeti tömörülés egyik alapítója. A szociális ellátórendszert Csehországban – ahogy másutt is – túlnyomórészt női dolgozók működtetik. Itt a munka világa szorosan összekapcsolódik a női nemi szerepekkel. Például, mondja Táborská,

mivel a társadalom szemében a nők számára természetes az, hogy gondoskodni akarnak, így a szociális munka elismertsége mind morális, mind bérezés szintjén elmarad.

Az ALICE szervezet szektorális, azaz nem csupán a szociális munkásokat, ápolókat, hanem bármely, adott gondoskodási intézményben dolgozókat – például a takarítókat is – közösen képviselik. Az ALICE tagja Ania Bacia is, Lengyelországból, aki két sikertörténetet mesél el. Hat lengyel gondoskodási intézményben vannak jelen, ezek közül az egyikben nem volt biztosítva a minimálbér a dolgozók számára, de a szervezet nyomásgyakorlása miatt ezt ki tudták harcolni; illetve egy decemberi járványügyi lezárás során a dolgozókat karantén alá helyezték az egyik intézményben – azaz a dolgozók egyáltalán nem mehettek haza – de a szervezet érdekképvisele miatt feloldották ezt a rendelkezést.

Mindez azért nagy szó, mert a szervezet 2020 nyarán kezdte meg működését. Ez illusztráció lehet arra, hogy mekkora igény van a szakszervezeti munkákra, képviseletre.

Mit tehet egy női szakszervezet?

Táborská és Bacia egyetértenek abban, hogy a keleti blokk szocialista múltja rendkívül megnehezíti a szerveződést. A szakszervezetek káros kommunista örökségként jelennek meg a közgondolkodásban, a munkáltatói oldal emiatt megteheti, hogy rendkívül ellenséges legyen a szakszervezeti kezdeményezésekkel.

Ezzel Kovács Anikó, a Vasas Szakszervezeti Szövetség nőbizottságának ügyvivője is egyetért. A Vasas az egyik legrégebbi szakszervezet Magyarországon, főként a nehéz-, gép- és autóiparban dolgozókat fogja össze. Ebben a szektorban – a gondoskodási szférában ellentétben – kevesebb a női dolgozó, ezért Kovács szerint különösen fontos a nők érdekeinek láthatóvá tétele. A Vasas a 90-es évek óta fenntart egy tagozatot, amelybe csak nőket delegálnak és együtt dolgoznak a nőket érintő munkaügyi problémákon.

A Nőbizottság belső eredménye, hogy a szakszervezetben létezik 30%-os kvóta, melyre a testületi vezetőknek törekedni kell, és Vasas jelenlegi elnöke – Spieglné Balogh Lívia – ugyancsak nő, ami Kovács Anikó elmondása szerint nagy szó ebben a szektorban.

Kovács Anikó rávilágít arra, hogy a szakszervezetiségben mennyire fontos a nők képviselete. A Nőbizottság ugyanis többek között segíti a szakszervezetet abban, hogy a kollektív szerződések esélyegyenlőségi terveket tartalmazzanak. A szakszervezet így tudja enyhíteni azt a társadalmi szintű terhet, amelyet a nőkre a munka és a házimunka kettőse ró.

Ahol a szakszervezet (még) nem elég

Szakszervezet azonban nem mindenki számára elérhető. A szociális szféra sajátossága, hogy nem csupán hagyományos munkahelyeken dolgoznak a dolgozóik, például az otthonápolók gyakorta magánvállalkozóként gondoskodnak az ügyfeleikről. Ez nagyon megnehezíti a szerveződést, magyarázza Milánkovics Kinga, a Tudatos Öregedés alapítója, aki idősgondozással foglalkozik Magyarországon és Nagy-Britanniában.

Az E.A.S.T. meghívott előadói is csatlakoztak a szakszervezetek kihívásainak kifejtéséhez. Eleonora Cappuccilli és Isabella Consolati Olaszországból érkeztek. A már említett női és anti-rasszista vonalon túl ők behozták még a homo- és transzfóbia problémáját, és a bevándorlók jogi létbizonytalanságát, képviseletük hiányát. Számukra e társadalmi témák teljességgel összefonódnak a kapitalizmus világrendjében, és ezért hangsúlyozzák a teljes rendszer radikális kritikáját.

A bevándorlókra kihegyezett fókuszuk magyarázatakor Cappuccilli és Consolati kiemelték, hogy

a kapitalizmus megteremti a gondoskodás transznacionális láncolatát: kelet-európai bevándorlók tartják fenn a nyugat-európai szociális szektort.

Érdemes hozzátennünk e cikkben azt is, hogy e láncolatban a bevándorlók jelenléte megnehezíti a nyugat-európai, helyi szociális dolgozók érdekképviseletét is, hiszen igényeiket könnyen elhessegeti a munkáltatójuk, ha a munkaerőpiacon elérhető az olcsó, Kelet-Európából bevándorló prekariátus is. Ez elég jól magyarázza, miért reagálnak a kizsákmányolt, helyi dolgozók olyan könnyen a bevándorlásellenes politikai szólamokra.

Az E.A.S.T. ezekre az egymással összefüggő, de mégis rendkívül differenciált társadalmi jelenségekre az egyik fő megoldást a sztrájk megújításában látja. Egyrészt szerintük a feminista mozgalom történelme megmutatta, hogy

nem elég, ha a sztrájk mindössze a termelést állítja meg.

A – hagyományosan nők által elvégzett – reproduktív munka megállítása éppolyan fontos. Másrészt a sztrájkok hatásos kivitelezéséhez szakszervezeti mozgósításra van szükség, épp ezért próbál az E.A.S.T. helyi szakszervezeti kezdeményezéseket megszólítani és közösen gondolkodni arról, hogyan lehet (újra) politikai eszközt kovácsolni a sztrájkból.

A szakszervezeti munka támogatása

A sztrájkhoz, az E.A.S.T. távlati terveihez elengedhetetlen első lépésnek tűnik a szakszervezetiség építése. Magyarországon ebben rendkívül értékes munkát végez a Szolidáris Gazdaság Központ (SZGK). A SZGK-t képviselő Ádám Zsófia ugyancsak a jelenlegi gazdasági-társadalmi rendszer – a kapitalizmus – működésére vezeti vissza a kerekasztalban megvitatott kihívásokat.

A kapitalizmus a női munkára, a gondoskodásra, az élelmiszerre olcsó erőforrásként tekint, és ezen olcsó erőforrásokat kizsákmányolva válik a klímaválság, valamint a lakhatási és gondoskodási válságok gyökerévé. Ezért van szükség a gazdaság újraszerveződésének újfajta módjaira.

A szakszervezetek rendkívül fontos szereplői a profitlogikával szembemenő, újraszervezett gazdaságnak, ezért központi kérdés az, hogy hogyan lehet a szakszervezetekkel együttműködni, miben lehet az ő munkájukat segíteni. Az SZGK ebben modellalkotással, hálózatszervezéssel, kutatással és tanácsadással segít, jelenleg a lakhatás, a gondoskodás, az élelmezés és az energiatermelés területein. A modellalkotásra hozott egyik érdekes példa, hogy

hogyan tudjuk a rendszer által a háztartásra terhelt munkákat a szakszervezetek segítségével átszervezni.

Ez ügyben is vannak már közösségi modellek, melyekben anyák segítenek egymásnak megszervezni a gyerekgondozást, idősgondozást, akár szakszervezeti bölcsődét. E modelleket át lehet adni, meg lehet osztani. Hasonló modellalkotás és hálózatszervezési példaként említi Ádám Zsófia a már létező lakásszövetkezeti modelleket. Ezeket át lehet adni szakszervezeteknek, fókuszálva azokra a kapcsolódási pontokra, mint a lakáshitel, lakásbérleti támogatás, dolgozók lakáshoz jutása, amelyekkel a szakszervezetek segíteni tudják a képviselt dolgozókat.

Szakszervezetekre szükség van. Különösen igaz ez a jelenlegi járványügyi időkben, illetve a magyar kormányzat egészségügyhöz való hozzáállásában. Mindenesetre a nélkülözhetetlen dolgozók nemzetközi képviseletéből, a Szolidáris Gazdaság Központ munkájából, vagy épp a magyar Vasas szakszervezet női-esélyegyenlőségi érdekképviseletéből kiderül, hogy vannak hazánkban is olyan kezdeményezések, amelyek a kapitalista rendszert és annak társadalmi struktúráit – intézményesült rasszizmus, szexizmus – egymással összhangban kezelnék.

Kovács Anikó említette a #metoo mozgalom széttöredezettségét, amely szerinte így nem ért el akkora hatást, mint amekkorára szükség lett volna. E nőnapi kerekasztal csupán egy lépés volt abba az irányba, hogy a jövőbeli baloldali törekvések ne ezt a sorsot szenvedjék el, hanem – ahogy Kovács fogalmazott – szolidaritásban és összefogásban együtt érjenek el sikereket.

www.ujegyenloseg.hu

Kapcsolódó cikkek

Forrás a falusi mikrovállalkozásoknak

2021. április 07. 08:38
Tavasszal indul a Magyar Falu Program vállalkozás-újraindítási alprogramja.

SMS-ben jeleztem, hogy csúsztatnék aznap

2016. szeptember 27. 08:30
Olyan kérdésem, hogy a múlt héten szombaton benn voltam túlórán, a következő héten nem mentem be, kedden reggel írtam sms -t a műszakvezetőmnek, hogy nem tudok bemenni és csúsztatnám a múlt heti túlórámat. Mire ő egyből beírta aznapra az igazolatlanomat, ami bónuszok és cafetéria megvonással jár. Tehát 1 túlórám van, és pár nap szabadságom, de mégis igazolatlan napot írtak be. Hozzáteszem neves cégről van szó, gépi idő elszámolással. Mit tanácsolnak mit tegyek, hogy fizetéskor ne vesszen el ennyi pénzem?