Meg kell értenünk, mitől élő a talaj, mit nevezünk talajéletnek, mit jelent a rossz és az egészséges talajállapot, kezdte előadását Szőllősi Gábor, az Agrofutura Magyarország Kft. ügyvezetője a díszkertészek februári szakmai konferenciáján. Talajuntság esetén a talaj biológiai értelemben egy ökológiai sivatag, az egészségi állapotát pedig a talajélet intenzitása jelzi.

 

A természet az állandóan változó körülményekkel szemben fajgazdagságot és fajváltozatosságot hoz létre, így teszi ellenállóvá az ökoszisztémát.

Folyamatos, dinamikus egyensúlyi rendszer jön létre nagy egyedszámmal, ami akár másodpercenként is változhat. Az ember által okozott legnagyobb kár a változatosság, a biodiverzitás megszüntetése. Emiatt a talajélet rendszerének bizonyos tagjai felszaporodtak, mások teljesen eltűntek, felborult az egyensúly, pontosabban nem produktív egyensúlyi rendszer jött létre.

 

Végtelen sok információ

Az egészséges termőtalajban vannak egyebek között ásványi részek, levegő, víz, szerves anyag. A szerves anyag egyrészt humuszból áll, mellette pedig ott a talaj-mikrobiológia, talajfauna, például a gombák, baktériumok, fonálférgek, mikro-ízeltlábúak stb. Ha ez a rész hiányzik vagy gyenge, akkor nem él a talaj, csak termőképtelen geológiai képződmény. A talajélet is hálózatos rendszerben működik, vezérlője az élő növényi gyökér, ami a táplálékhálózat első szintjeként elkezdi etetni a talajlakó mikrobákat.

 

Egy átlagos növény több mint kilencezer fehérjét képes előállítani, azokat bejuttatja a gyökérnedvekbe.

A fehérjék információt közvetítenek arról, hogy a növénynek mire van szüksége: tápanyagra, vízre, vagy valamilyen együttműködésre. A fehérjéket elfogyasztják azok a baktériumok és gombák, amik aztán elkezdenek dolgozni, a növények számára előállítva a hiányzó anyagokat. Jelenleg több mint egymillió baktériumot és több mint 300 ezer gombát nevesített a tudomány, de még több millió létezhet. Az intelligencia csúcsa, hogy a növény másodperceken belül képes a kilencezer fehérje összetételét végtelen számban megváltoztatni. Ez szinte felfoghatatlan információáradat, de az élő talajrendszer képes fogadni és értelmezni azt. Ez a második táplálékszint. Az aktinobaktériumok például az elsődleges szervesanyag-bontók a talajban, annak az illatáért felelősek. Ha esőt követően érezni a talajillatot, azt jelenti, hogy dolgoznak ezek a baktériumok és legalább a lebontó folyamatok működnek. A mikorrhiza gombák együtt élnek a növényekkel.

 

A gombafonál egyik vége a növényi sejtben van, másik vége kilépve a növényből közvetlenül szállítja a táp­anyagot, a vizet a talajból a növénybe.

A tápanyagfeltárási rendszer lényege, hogy a gombák és baktériumok tárolják, feltárják, biológiailag megkötik, szerves kötésűvé alakítják a tápanyagot. Ezt követően ezeket a gombákat, baktériumokat megeszik az egysejtűek, csillósok, amőbák, os­torosok, fonálférgek stb. A növények számára végül az lesz a felvehető tápanyag, amit ezek a szervezetek kiürítenek magukból. Így működik a tápanyagkörforgás. Egy egészséges talaj 20 × 20 centiméteres kockájában 3-7 giliszta kellene, hogy legyen. A tápláléklánc csúcsán a gerincesek állnak. Ebben a megközelítésben a talaj élőlény, melynek élelemre, vízre, levegőre, nyugalomra és kapcsolatokra, hálózatosságra van szüksége. Mivel a hálózat első szintjén az élő növény áll, egy olyan területen, ahol nincs élő növény, ott a hálózat már az elejétől sérül.

 

A szukcessziós vonalon előrehaladva a baktériumok mennyisége alapvetően nem változik a rendszerben, de egyre több gomba jelenik meg mellettük.

Egy sztyepp növénytársulásban például 0,1 egységnyi gomba aránylik 1 egységnyi baktériumhoz. Erdei társulásban viszont 6 egységnyi gomba aránylik 1 egységnyi baktériumhoz. Az arányszám összefüggésben van a növények táplálkozásával. A rövid tenyészidejű növények, köztük a gyomok alapvetően baktériumok által létrehozott nitrát formájában veszik fel a nitrogént, míg a fásszárúak ammónium formájában jutnak a gombák által előállított nitrogénhez.

 

Megváltoznak az arányok

Három tipikus talaj-táplálékhálót mutatott be az előadó. Gyomos területen a baktériumközösségek a meghatározóak, ott alig találni gombákat. A zöldséges, gabonás területen és gyepközösségben a baktériumok mennyisége már számottevően lecsökken, megjelennek azok a gombák, amik elkezdenek plusz szolgáltatásokat nyújtani a növényeknek. Ezáltal elkezd egyre gazdagabbá, összetettebbé válni a táplálékháló.

 

Majd a fáknál jelentősen megnő a gombák aránya, és azon élőlényeké, amik őket fogyasztják.

A mezőgazdasági földek talajának táplálékhálója inkább a gyomos területekére hasonlít. Amikor például gyárépítések előtt letermelik a földet a területről, majd beszállítják a városba és lombos fát telepítenek bele, alapvetően más lesz a talaj-táplálékháló, mint amire egy fának szüksége van. Ez befolyásolja a növények életét. Sajnos egyre kevesebb generációnak van tapasztalata arról, hogy milyen is az egészséges talaj és növény.

 

Az egyensúlyban levő táplálékháló talajt épít, levegőt, tápanyagot ad, megtartja a vizet, folyamatosan tápanyaggal látja el a növényt, lecsökkenti a mérgező anyagok mennyiségét, kiszorítja a kórokozókat, betegségeket, felhalmozza a szenet, humuszt hoz létre.

 

Mit tehetünk?

A kertépítőnek és -fenntartónak tehát alapvetően a talajt kellene jól tartania, arra kellene fókuszálnia, nem a növényre. Élő vagy élettelen mulccsal mindig takarni kell a talajt, hogy megvédjük az időjárás viszontagságaitól.

 

Sokféle növényt kell ültetni, hogy változatos gyökérrendszer legyen a ta­laj­ban.

Monokultúrában mindig azonos szintről, azonos időben zajlik a talajkihasználás, nincsenek együtt bojtos és karógyökérzetek, különböző virágzási és terméshozási csúcsok, amik változatosan használnák a talajt és éltetnék annak a mikrobiológiáját.

 

A kémiával is foglalkozni kell a biológia mellett, mindig be kell állítani a kalcium-, magnézium- és káliumarányt ahhoz, hogy a talajaggregátumok, szerkezeti elemek jól épülhessenek. Kapható ma már oltókomposzt, bioszén, komposzt is, használjuk. Hagyjunk minden szármaradványt a területen, mulcsozzunk, etessük a talajt. Ha minden szerves anyagot folyamatosan elhozunk a területről, akkor megszakad a tápláléklánc, nem lesz tápanyag-utánpótlás a talajban, a mikrobák nem tudnak táplálkozni.

 

Az előadó kedveli az integrált gazdálkodást, biogazdaságot is üzemeltet.

Véleménye szerint a biogazdálkodás elve az elsődleges, és csak másod- vagy harmadsorban kell foglalkozni a kémiával. Ahhoz, hogy egy talaj magára találjon, időre van szükség. A gomba- és rovarölő szeres kezelést teljesen el kell hagyni, véli, de közben fel kell építeni a talaj biológiai lábát, hogy a feladatot magától is meg tudja oldani.

 

Forrás: Kertészet és Szőlészet/ magyarmezogazdasag.hu