A madárinfluenza olyan megbetegedés, amelyet a madarak szervezetéhez alkalmazkodott influenzavírus okoz. A vírus, a többi influenzavírushoz hasonlóan, genetikailag igen változékony, mivel a felületén lévő fehérjekomponensek (H és N antigének) különböző módon variálódhatnak. Ezért kialakulhat a vírusnak olyan változata is, amely embereket képes megbetegíteni. Jelenlegi ismereteink szerint a legerősebb megbetegítő képessége a H5 és H7 altípusoknak van.

 

Az influenza-altípusok közül, a mortalitás szempontjából azok a veszélyesebbek, amelyek leginkább az alsó légutakat támadják meg. Ezek a típusok nagyobb elhullást eredményeznek, ugyanakkor kevésbé képesek terjedni (pl. köhögéssel). Ilyen például a H5N1 is, amely a madárinfluenza emberre legveszélyesebb vírustörzse.

Ahogy Európa legtöbb országába, így hazánkba is, az ország területén átvonuló vadmadárfajokkal jutott be a vírus. A madarak legkönnyebben ürülékkel tudják átadni egymásnak a betegséget, tehát nem szükséges érintkezniük egymással, elegendő, ha a vírust hordozó madár ürüléke szalmával, takarmánnyal bejut a madarak óljába. Az ürüléken kívül a fertőző madár tolla is a fertőzés forrása lehet.

 

Legtöbbször a fertőző ürülékkel szennyezett alomanyaggal, szalmával, takarmánnyal, de sok esetben az állatgondozók cipőtalpával, ruhájával kerül a fertőzés a baromfiólba, illetve a zárt baromfitartó épületbe.

 

A fertőző anyag rövidebb távolságon belül legkönnyebben a szél segítségével (por, tollpihe stb.) terjed. Nagyobb távolságra történő terjedésében (pl. települések között) a folyamatosan mozgásban lévő embereknek, járműveknek és eszközöknek van a legnagyobb szerepe.

 

A terjedést segíti, hogy az ürülékben hetekig, a természetes vizekben pedig nem ritkán két hétig is kimutatható a vírus. Ezzel magyarázható, hogy a fertőzést sokszor a vizekhez kötődő vándormadarak, köztük a vadkacsák vagy gázlómadarak terjesztik.

 

A hazai januári esetek is azt igazolják, hogy a kórokozót a téli hideg sem képes mindig elpusztítani – alacsony hőmérsékleten is fertőzőképes marad a madárinfluenza-vírus.

 

A megfelelően kialakított zárt rendszerű baromfi-tartástechnológiák – amennyiben a telepen betartják a higiéniai előírásokat – bár lényegesen csökkenthetik az állomány madárinfluenzával való fertőzésének kockázatát, még így is jelentős fertőzési potenciált jelent a levegő por – és ehhez kötötten – fertőzőágens-tartalma. Ezért a baromfifajok esetében az istállók levegőjének pormentesítése, fertőtlenítése nagymértékben csökkentheti a baromfiállomány madárinfluenza fertőzésének kockázatát.

A pormentes, steril levegő biztosítása a baromfiistállókban tehát kiemelkedő jelentőséggel bír a madárinfluenza elleni védelemben, és egyúttal pozitív hatása van a madarak termelésére, jóllétére is. Az istállók levegőjének pormentesítését, tisztítását és csíragyérítését végző különböző „leve­gő­szűrési” technológiai eljárások terjedését számos tényező (a szűrők cseréjének problematikája: gyakori csereszükséglet, jelentős költséghozadék, a szűrők környezeti kockázata, nem kellő levegőáteresztő képessége stb.) nehezíti.

 

A fertőzési potenciál és a levegőtisztasági problémák ellenére, a kizárólag szűrésen (HEPA) alapuló levegőtisztítási technológiák több okból nem terjedtek, illetve terjednek el. A szűrők ugyanis csökkentik a légszállítás kapacitását, növelik a légmozgatás energiaszükségletét, valamint a szűrőbetétek rövid idő alatt telítődnek, ezért gyakori cseréjük szükséges.

Elmaradása esetén jelentősen romlik a szellőztetés hatékonysága. A szűrők cseréje szakértelmet, precíz, pontos munkavégzést, az elhasznált szűrők tárolása, kezelése, megsemmisítése jelentős humán-, állategészségügyi, valamint környezeti kockázatot jelent, amelynek elvégzése egyben jelentős költséget igényel.

 

A probléma jelentőségét felismerve, a MATE Állattenyésztési Tudományok Intézetének Állattenyésztés-technológiai és Állatjólléti Tanszéke olyan levegőfertőtlenítési technológiát keresett és vizsgált, amely az előzőkben felsorolt problémák mindegyikét kiküszöböli és egyben hatékonyan steril, pormentes levegőt biztosít a baromfiistállókban.

 

A munka során olyan technológiát talált és vizsgált, amely a jelenleg alkalmazható tradicionális szűrők (HEPA) helyett nem a kizárólag szűrés, hanem a mikroporszemcsék, mikroorganizmusok, pollenek megsemmisítése, „elégetése” elvén működik. A mikroelektrosztatikus kicsapatás (röviden MESP-­rendszer) során a levegőben szálló részecskék elektromosan feltöltődnek, mielőtt egy méhsejt alakú szűrőbe jutnának. A szűrőt csövek rétegei vagy csövek sorai alkotják, amelyek belső távolsága 1,8 mm. Minden sorban vékony szigetelő bevonattal körülvett elektródalemezek vannak elhelyezve, amelyek hatására intenzív elektromos terek jönnek létre a csövekben. A feltöltött részecskék – por, baktériumok, vírusok – a csövek falához húzódnak és ott szilárdan megtapadnak, ezt követően elporladnak, elégnek.

A berendezés az istállókban meglévő szellőztetési rendszerek kompatibilis része, valamint a saját ventilátorral rendelkező szellőztető készülékek önálló, a szellőztető rendszertől független eleme lehet.

 

A madárinfluenza elleni védekezésen túl az istállók levegőjének tisztítása állatjólléti és egyben termeléshatékonysági szempontból is alapvető fontosságú, mivel az istállók beltéri levegőszennyezettsége (por-, allergén-, gombaspóra-, baktérium- és vírustartalma) alapvetően ötször nagyobb a kültérinél.

 

A vizsgált légtisztító és fertőtlenítő előnyei:

• különösebb karbantartás, szűrőcsere nélkül üzemeltethető,

 

• a vírusok és baktériumok több mint 99,96%-ától, a por 99%-ától megtisztítja a levegőt (elpusztítja a vírusokat, baktériumokat, polleneket és allergéneket),

 

• rendkívül alacsony energiaigényű (típustól függően 5-50W) a HEPA-szűrőket alkalmazó légtechnikákhoz képest,

 

• szűrőcserét nem igényel, vízzel mosható tisztító-fertőtlenítő, minimum 10 éves élettartamú felülettel rendelkezik,

 

• rendkívül költséghatékony (alacsony fogyasztású, és nem kell cserélni minimum 10 évig),

 

• teljes egészében környezetbarát, nem képez veszélyes hulladékot, mint a HEPA-­szűrők,

 

• extrém körülmények között is üzemeltethető (széles hőmérsékleti tartományban és akár 100%-os páratartalom esetén is),

 

• tízszer kisebb az eltömődés veszélye, mint a HEPA-szűrők esetében, ezért alacsonyabb légáramlás esetén is, kis elektromos energiafelhasználás mellett hatékonyan üzemeltethető,

 

• a mikroporszemcsék, mikróbák, pollenek megsemmisítése (elégetése) során elektromos ív vagy szikra nem keletkezik, nincs ózontermelés (csökkenti az üvegházhatást),

 

• a HEPA-szűrők alkalmazása a zárt rendszerű baromfi-tartástechnológiákban, a korábban felsorolt problémák miatt nem terjedt el, ugyanakkor a vizsgált, javasolt „elégetés” elvén működő levegőtisztító, fertőtlenítő rendszer a HEPA-szűrők helyére könnyen beépíthető.

 

Dr. Póti Péter

tanszékvezető, egyetemi tanár

MATE, Állattenyésztési Tudományok Intézet

Állattenyésztés-technológiai és Állatjólléti Tanszék

 

A felhasznált irodalom a szerzőnél megtekinthető.

 

Forrás: Kistermelők Lapja