Az európai minimálbérről

2020. január 27. 09:11
A sajtóban megjelent hírek szerint a Bizottság konzultációt kezdeményez az európai minimálbérről, ugyanakkor azt is halljuk, hogy nincs is a tervek között a minimálbér egységesítése. Ráadásul még el sem indult a minimálbérről szóló véleménygyűjtés, máris politikai csatározások középpontjába került a téma. Mit tartalmaz valójában a Bizottság 2020. január 14-én kiadott közleménye?

2020. január 14-én az Európai Bizottság közleményt adott ki a „Méltányos átállást szolgáló erős, szociális Európáról”, amely a szociális jogok európai pillérének végrehajtásához egy cselekvési tervet kidolgozását készíti elő, ennek része az európai minimálbér felvetése is. (Emlékeztetőül: az úgynevezett Szociális Pillér 20 alapelvet, illetve alapjogot rögzítő dokumentum a tisztességes és jól működő munkaerőpiac és a hozzá kapcsolódó jóléti kérdések rendezéséhez. Ezek referencia pontként szolgálnak az európai élet is munkakörülmények javításához. A pontok három kategóriába soroltak: 1. egyenlő lehetőségek és munkaerőpiaci hozzáférés; 2. tisztességes munkafeltételek; 3. szociális védelem és befogadás. A dokumentumot 2017-ben minden EU intézmény és tagállam elfogadta.)

A jelenlegi Bizottság nagyon erős elkötelezettséggel rendelkezik a gazdaság megújítása, kutatás-fejlesztés, energiafelhasználás javítása, vagy a szociális ügyekben. A változásokhoz szükséges reformok azonban nem feltétlenül lesznek kedvezőek mindenki számára. A reformokkal érintett területek közül a szociális kérdések több szempontból is fontosak. Egyrészt önmagukban, hiszen az Európai Unió a közelmúltban seregnyi kötelezettségvállalási dokumentumot írt alá a szociális partnerség, az európai állampolgárság, a szociális védelem témakörében. Másrészt az Európai Unió politikái megvalósításában az az elmúlt időszak legfontosabb tapasztalata, hogy egyedül nem megy, vagyis a különböző intézkedések végrehajtásának sikeressége nagyban függ attól, milyen támogatottsággal rendelkezik az illető intézkedés: sikerül-e a támogatók (megvalósítók, érdekeltek, divatos szóval stakeholderek) sorai között tudni az önkormányzatokat, a vállalkozókat, a szociális partnereket, a lakosságot, az alapítványokat, vagy a független kutatóhelyeket illetve az állami intézményeket. Tehát az EU valóban számít a munkáltatók és a munkavállalók részvételére, illetve, a harmadik szempontként, a támogatásukra is. Úgy gondolja, hogy a szociális partnerek intézményi elismerése sokat javíthat a néhány tagállamban időszakosan megnövekvő EU ellenességgel szemben. Továbbá fontos európai cél az is, hogy ez Európai Unió a nemzetközi gazdasági versenyben nagy hozzáadott értékű termeléssel, erős szociális bizonsággal álljon helyt.

A Bizottság közleménye hangsúlyosan használja az átmenet fogalmat. Mindez azt sugallja, hogy a klímaválság, a gazdasági fejlődés, az ipari termelés, a digitalizáció, az új foglalkoztatási formák és más, az EU előtt álló kihívások miatt a gazdaság és a társadalom egy nagyon gyors átalakulás előtt áll. Klímaügyben például a mostani környezetszennyező energia-iparról egy környezetbarát energia-felhasználás felé kell mozdulni, de a környezetvédelem seregnyi más tevékenységet érint, például az autógyártást. Ezen a területen például a Bizottság egy úgynevezett „igazságos átmeneti mechanizmust” indított, amely egy 100 milliárd eurót mobilizál, befektetési – és segélyalapok formájában (a tagállamokkal és privát cégek bevonásával), hogy ezt a folyamatot segítse. Ennek része a tagállamok, vállalkozások segítése az új energiák felhasználására való átállásra, továbbá a leginkább hátrányos helyzetű foglalkoztatottak segítése (például megszüntetett szénerőműveknél) átképzéssel és egyéb munkaerőpiaci eszközzel. A mostani közlemény, ennek a mintájára, szeretné biztosítani az EU állampolgárait, munkavállalóit, hogy az átmenetek ellenére a tisztességes bért és a munkafeltételeket kapnak.

A kezdeményezés azért kényes, mert valójában az Európai Uniónak nincs arra hatásköre, hogy a minimálbér kérdésébe beleszóljon, ez tagállami hatáskör. Ráadásul azokban az országokban, ahol nincs minimálbér (a 28 tagállamból 6 tagállamban), ott nem feltétlenül azért nincs, mert a munkaügyi kapcsolatok rosszak, és ebből következően a munkavállalók kiszolgáltatottabbak, mint ott ahol ez az intézmény létezik. Az északi országokban például maguk a szakszervezetek sem szeretnék, ha az állam, vagy bármilyen hatóság döntene erről a kérdésről, mert a rendelkezés az országos szintű kollektív alkuból az egyik legfontosabb témát, a minimálbér meghatározásának kérdését, kivenné a szakszervezetek kezéből.

A Bizottság közleménye

 

A „Méltányos átállást szolgáló erős, szociális Európáról” szóló közlemény leírja az Európa előtt álló számos kihívást: éghajlat-változási fellépés, digitalizáció és demográfiai változások, valamint a kihívásokhoz kezdeményezéseket terjeszt elő. A szöveg szerint a változások végrehajtásához Európának ambiciózus szociálpolitikára van szüksége. Ezért a Bizottság széles körű vitát kezdeményez valamennyi tagállammal, régióval, partnerszervezettel az EU, nemzeti, regionális és helyi szintű előrelépésekről.

A konzultáció során a Bizottság a szociális partnerek véleményét szeretné összegyűjteni a méltányos minimálbérről. A Bizottság szeretné tudni, hogyan lehet biztosítani, hogy az Európai Unióban minden munkavállaló tisztességes minimálbért kapjon, amely lehetővé teszi a tisztességes megélhetését – függetlenül attól, hogy éppen hol dolgozik. A Bizottság arra is rákérdez, a szociális partnerek véleménye szerint szükség van-e közös uniós fellépésre a kérdés rendezéséhez.

A közlemény együttműködésre kéri a tagállamokat, régiókat, valamint a szociális partnereket, civil társadalmi szervezeteket, hogy ez év novemeberéig fejtsék véleményüket a Bizottság által előterjesztett témakörökben (illetve a hatóságoktól, kormányoktól tervet a további szükséges intézkedésekre, annak érdekében, hogy végeredményül közös cselekvési tervet dolgozhasson ki a Bizottság, amely reflektál valamennyi véleményre.

A dokumentum 5 fejezetre tagolódik, ezekben a szegénységtől kezdve a klímapolitikáig, a szociális védelemtől az idősödésig minden olyan téma szerepel, amely a ma kihívásaihoz tartozik. A közlemény harmadik fejezete foglalkozik a méltányos munkafeltételekkel.

Ebben az áll, az európai munkavállalóknak a tisztességes megélhetést lehetővé tevő, tisztességes minimálbérrel kell rendelkezniük. Ez nem azt jelenti, pontosít a szöveg, hogy az EU-ban minden munkavállaló számára ugyanazt a minimálbért kellene bevezetni. A minimálbéreket a nemzeti hagyományok szerint, kollektív megállapodások vagy jogi rendelkezések útján kell megállapítani. A megfelelő és méltányos minimálbérek meghatározásának hatékony módja a munkaadók és a szakszervezetek közötti jól működő kollektív tárgyalás, mivel a munkavállalók és a munkáltatók ismerik a legjobban saját ágazatukat és régiójukat. A Bizottság ezért elindítja a szociális partnerekkel folytatott konzultáció első szakaszát arról, hogy miként lehet tisztességes minimálbért biztosítani az uniós munkavállalók számára.

Hogy cselekedni kell, két gondolattal igazolja a szöveg. Egyrészt leszögezi, hogy a munkavégzésre nem csak a munkavállaló megélhetése miatt van szükség, de a polgárok társadalomban betöltött szerepe valamit személyes és szakmai fejlődése is szükséges, amely azonban csak méltányos és tisztességes munkafeltételek esetén lehetséges. Másrészt a digitalizálás és az új gazdasági modellek olyan új szabályozást kívánnak meg, amelyek megakadályozzák a visszaéléseket, és magas szintű egészségügyi és biztonsági normákat tartanak fenn, és jobb szociális védelmet biztosítanak. Vagyis a technológiai innovációnak együtt kell járnia a társadalmi innovációval.

A méltányos munkafeltételek kérdése az erős szociális párbeszéd kérdése is egyben: a munkavállalók és a munkáltatók rátalálhatnak az igényeiknek leginkább megfelelő közös megoldásokra. Az erős, reprezentatív szervezetek és időben történő bevonásuk mind nemzeti, mind európai szinten rendkívül fontos. A Bizottság meg fogja vizsgálni, hogy miként lehetne előmozdítani a szociális párbeszédet és a kollektív tárgyalásokat, valamint uniós és nemzeti szinten bővíteni a szakszervezetek és a munkáltatói szervezetek kapacitását. A hatékony vállalati szintű párbeszéd szintén döntő fontosságú, különösen akkor, ha a vállalatok szerkezetátalakításon vagy jelentős változásokon mennek keresztül. Mivel a vállalatok tevékenysége egyre inkább kiterjed az országhatárokon túlra, a munkavállalók tájékoztatásának és a velük folytatott konzultációnak az előmozdítása érdekében teljes mértékben ki kell használnunk a munkavállalói részvételre vonatkozó meglévő eszközöket, például az Európai Üzemi Tanácsokat.

 

A szakszervezetek reakciója

 

A Bizottság közleménye megjelenését követően az Európai Szakszervezeti Szövetség szinte azonnal üdvözölte azt. Indoklásában úgy fogalmazott, hogy azért, mert a közlemény a Szociális Pillérben rögzített jogokat és elveket kívánja megvalósítani; azért, mert cselekvési tervet kíván létrehozni; azért, mert a célja, hogy biztosítsa az átmenetet mindenki számára; és azért, mert hangsúlyozza a munkahelyteremtés fontosságát.

Az Európai Szakszervezeti Szövetség mindazonáltal néhány fontos elemmel szeretné kiegészíteni a kötelezettségvállalást, például a munkahelyi egészségvédelem és biztonság témakörével, továbbá a szövetség nem csak az otthon dolgozók helyzetét szeretné rendezni, hanem a nem szabványos szerződéssel rendelkező munkavállalók és az önálló vállalkozók helyzetét is javítaná.

Az Európai Szakszervezeti Szövetség gyors reagálását az is lehetővé tette, hogy hasonló témában már több határozatot elfogadott. „Az alacsony és a minimálbérekre vonatkozó közös stratégia érdekében” című határozatot a máltai Végrehajtó Bizottság fogadta le 2017. március 15-16-án. „A kollektív tárgyalási és bérpolitikák koordinálásának prioritásairól” című határozatot pedig a szófiai Végrehajtó Bizottsági ülés 2018. június 25-26-án.

2019. októberében további határozatot terjesztett elő az ESZSZ, a „Kollektív szerződések támogatása valamint a munkavállalói jogok tisztes bérhez való jogának tiszteletben tartásának biztosítása” témakörben. A határozattervezethez a kelet-európai szakszervezetek 2019. november 13-án részletes nyilatkozatot írtak. Az észt, litván, cseh, szlovák, bolgár, román és nem mellékesen magyar szakszervezeti kézjegyekkel ellátott nyilatkozat hangsúlyozza, hogy az aláíró szakszervezetek az EU munkaerőpiacának jelentős kihívásaihoz való alkalmazkodás folyamatában belül kívánnak maradni. (Levél Luca Visentininek és a Végrehajtó Bizottság tagjainak a „Kollektív szerződések támogatása valamint a munkavállalói jogok tisztes bérhez való jogának tiszteletben tartásának biztosítása” határozattervezetéről. 2019 november 13.)

„Az EU-t olyan mértékben köti össze a függőségek átfogó hálózata, hogy a kizárólag nemzeti szintű intézkedések nem elegendőek. Szeretnénk emlékeztetni, hogy szervezeteink – a kormányok nyomása és az országaink közvéleménye ellenére – fenntartották közös és az ETUC álláspontjával azonos álláspontjukat a kiküldött munkavállalókról szóló irányelv módosítása kapcsán. Azért volt az álláspontunk azonos, mert előre tekintünk. Megértettük, hogy nem irányíthat bennünket a rövid távú haszon, amely lehetővé teszi vállalkozóink számára, hogy komparatív előnyeiket kiépítsék az alacsonyabb bérköltségek alapján történő verseny révén. Most hasonló szolidaritáson alapuló és előretekintő megközelítést várunk el más ETUC tagszervezetektől a kollektív tárgyalások előmozdításának és a munkavállalók tisztességes fizetéshez való jogának tiszteletben tartásának tekintetében.”

 

A kihívás

 

A Bizottság a közleménnyel fontossá tette a szociális partnereket de úgy, hogy azok a politikaformálás felelősségen is osztozzanak. Ráadásul úgy, hogy a közvélemény várakozása nagy a kérdésben, a feladat pedig nem egyszerű. Még Nicolas Schmit, a munkahelyteremtésért felelős biztos szerint is túl nagyok a gazdasági különbségek a tagállamok között ahhoz, hogy egységes legyen az európai uniós minimálbér. Ugyanakkor szerinte az Európai Unió meghatározhatná a minimálbérek számításához bizonyos minimális kritérium szintet, amely elsősorban a megélhetési költségeket venné figyelembe. Továbbá előírná (ajánlásként vagy kötelező jelleggel), hogy a minimálbér összegét a tagállamokban átlátható és kiszámítható módon állapítsák meg.

Kérdés azonban, hogy mennyire sikerül a társadalmi-gazdasági konvergenciát a erősíteni adminisztratív módon. Nicolas Smit szerint, „Ha jogi keretet fogadunk el a minimálbéreket illetően, annak szélesebb körű hatása lehet a fizetésekre nézve". Érdekesség, hogy már a nyilatkozat kiadásának másnapján a dán foglalkoztatási miniszter tiltakozott a tervezet ellen. Válaszul Ursula von der Leyen, a Bizottság elnöke kilátásba helyezte, hogy a magas kollektív szerződési rátával rendelkező északi országok kivételt képezhetnek az Európai Unióban megállapítandó egységes minimálbér-rendszer alól. Ugyanakkor védte a tervezetet, mert véleménye szerint segíthet például a keleti agyelszívás megállításában.

Ursula von der Leyen kijelentette, hogy az Európai Unió biztosítani kívánja, hogy valamennyi minimálbért megállapító rendszer megfelelő legyen, elegendő fedezet álljon a rendelkezésére, magában foglalja a szociális partnerekkel folytatott alapos konzultációt, és megfelelő naprakész mechanizmussal rendelkezzen.

A kérdésben tagállami vezetők is nyilatkoztak. Macron elnök például „országspecifikus” európai minimálbérről beszélt. Nem világos azonban, hogy ez mit jelentene, mekkora minimálbér-emeléssel járna a szegényebb tagországokban és hogyan történne a megállapítása. Macron szerint kollektív tárgyalások előznék meg a minimálbérek megállapítását. De vajon milyen tárgyalásokra kell itt gondolni? Feltehetően vállalatok és szakszervezetek vennének benne részt, de nem világos, hogy milyen szinten és szempontok szerint tárgyalnának (kellene tárgyalniuk).

Az Európai Szakszervezeti Szövetség legerősebb indoka az egységes minimálbér / minimálbérmegállapító-rendszer bevezetésének, hogy a minimálbéren élők vannak leginkább kitéve a szegénység kockázatának vagyis a „dolgozói szegénységnek”. Az Európai Unióban nem engedhetők meg olyan bérek, érvel a szövetség, amelyek mellett a szegénységi küszöb alatt éljenek munkavállalók.

Azt is fontos figyelembe venni, hogy a minimálbérek értékét az európai szakszervezetek már nem az átlagbérhez, hanem a medián bérhez kötik. Ez újabb kihívás, hiszen Magyarországon a szakszervezeteknek évtizedes tárgyalások után sikerült a minimálbéreket az átlagbérek 60 százaléka körüli szintre emelnie. Ugyanakkor, ha a medián bérekkel számolunk, akkor még nem értük el azt a célt, amelyet az európai szakszervezetek megfogalmaztak. Az OECD statisztikái szerint a medián béreket tekintve a 2000-es 36 százalékról 2018-ra 52 százalékos szintet ért el Magyarország. (https://stats.oecd.org/Index.aspx?DataSetCode=MIN2AVE)
A Napi.hu tavalyi számításai szerint további 46 százalékkal kellene emelni a magyar bruttó minimálbérek összegét, hogy a medián 60 százalékos szintjét elérjék! (https://www.napi.hu/magyar_gazdasag/johet_a_219_ezer_forintos_magyar_minimalber.690916.html)

A vita tehát megnyílt. Annyi haszna mindenképpen már most jelentkezik, hogy az országos minimálbérek európai dimenzióba állítása ráirányítja a figyelmet a szociális dialógus fontosságára, a dialógus megerősítésének szükségességére, és erre igencsak szükség van a közép-kelet-európai országokban. A kérdés felvetése, más, Szociális Pillérhez kapcsolódó témákkal együtt, például a Partnerségi megállapodás vagy az Európai Szemeszter* lehetőséget ad erre.

 

Kozák László  

(*Az Európai Szemeszter a költségvetési és gazdaságpolitikák uniós koordinálására szolgáló ciklus, mely a nevét onnan kapta, hogy középpontjában az év első 6 hónapja áll. Ennek keretében az egyes tagállamok összehangolják költségvetési és gazdaságpolitikáikat az uniós célokkal és szabályokkal. A gazdaságpolitikai koordináció az utóbbi időben egyre erősebb szociális koordinációval, a szociális partnerek véleményezési folyamatával egészült ki. 2020-tól az EU alapokból végrehajtott tagállami támogatási programoknak a Szociális Pillér 20 előírásának valamelyikéhez kell kapcsolódniuk. Ezen túl a tagállamoknak az Európai Szemeszter keretein belül minden évben be kell mutatniuk, mit tettek a szociális pillér céljainak megvalósulása érdekében.)

liganet.hu

Kapcsolódó cikkek

56 centiméteres a világ legkisebb felvonóhídja

2018. augusztus 07. 09:49
Autóval mindössze két másodpercbe telik átkelni a bermudai Somerset hídon, írja riportjában a BBC.

Szedd magad alma: itt a 2019-es országos lista

2019. szeptember 12. 13:12
Összegyűjtöttük a hazai lelőhelyeket.