Befejeződött Párizsban az a tárgyalássorozat, amelyben a France Télécom hét egykori csúcsvezetőjét vonják felelősségre a vállalat dolgozói által elkövetett öngyilkosságokért. A kétezres évek közepén, a francia óriáscég privatizálása után 22 ezres lét

2019. július 19. 09:08
Befejeződött Párizsban az a tárgyalássorozat, amelyben a France Télécom hét egykori csúcsvezetőjét vonják felelősségre a vállalat dolgozói által elkövetett öngyilkosságokért. A kétezres évek közepén, a francia óriáscég privatizálása után 22 ezres létszámleépítésről döntöttek, de a munkavállalók jó részét törvény védte, nem lehetett csak úgy kirúgni őket, így aztán a vezetők azt a stratégiát választották, hogy pokoli munkakörülményeket teremtve veszik rá őket az önkéntes távozásra. A pontos szám vitatott, de több tucat alkalmazott lett öngyilkos ebben az időszakban. Az egykori vezérigazgató ma sem érzi hibásnak magát, a médiát okolja.

„AZ APÁM HALÁLA AZT JELENTETTE, HOGY A VEZETŐSÉG ELÉRTE A CÉLJÁT"

– mondta a bíróságon Noémie Louvradoux, akinek édesapjára egy koromfolt emlékeztet a France Télécom (mai nevén Orange) mérignaci irodaházának falán. Az 56 éves Rémy Louvradoux, aki lánya 18. születésnapja előtt néhány nappal, 2011 áprilisában felgyújtotta magát a munkahelye előtt, egyike azoknak az embereknek, akiknek az öngyilkossága miatt büntetőperbe fogták a francia óriáscég egykori vezetőit.

A Párizsban folyó per több mint egy évtizeddel az első tragikus események után, idén májusban kezdődött el, és a múlt hét végén befejeződött a két és fél hónapig tartó tárgyalássorozat. Már csak az ítélet van hátra, ami december 20-án várható. A perben a France Télécom hét egykori vezetője ül a vádlottak padján, hármójukat akár szabadságvesztésre is ítélhetik. Az ügyészség a kiszabható lehető legsúlyosabb büntetést kérte rájuk.

Nemcsak Franciaországban, hanem világviszonylatban is példa nélküli ez a per:

MOST ELŐSZÖR VONHATNAK EMBEREKET BÜNTETŐJOGI ÉRTELEMBEN FELELŐSSÉGRE ZAKLATÁSSAL FELÉRŐ, PUSZTÍTÓ MUNKAHELYI LÉGKÖR SZÁNDÉKOS TEREMTÉSÉÉRT.

A francia jogrendben külön büntetőjogi tényállás rendelkezik arról, hogy ezért a bűncselekményért pénzbírság és egy évig terjedő szabadságvesztés járhat. Amilyen döntés most születik, az precedensként hatással lehet majd más vállalatok működésére is.

A vádiratba 19 France Télécom-dolgozó öngyilkosságát foglalták bele, de korábban ennél is sokkal több öngyilkosságot hoztak összefüggésbe azzal, hogy a vállalat mennyire borzalmas munkahellyé vált a kétezres években. A pontos szám vitatott, a BBC azt írta: 60 halálesetről lehet szó egy hároméves periódus alatt, a szakszervezetek szerint csak 2008-ban és 2009-ben 35-en ölték meg magukat az alkalmazottak közül. A vádirat a 19 befejezett öngyilkosság mellett tartalmaz 12 kísérletet, amikor sikerült megmenteni a dolgozó életét, illetve 8 olyan esetet is, amelyben az illető súlyos depresszióban vagy arra visszavezethető betegségben szenvedett.

22 ezer álláshely tűnt el

A bíróság előtt sorra tanúskodtak a Noémie Louvradoux-hoz hasonló gyászoló családtagok, és megelevenedtek a régi tragédiák, amik annak idején a francia lapok címlapjain szerepeltek. Egy 32 éves nő kivetette magát párizsi munkahelye negyedik emeletéről. Egy 53 éves középvezető nőre az ügyfélszolgálatos kollégái találtak rá eszméletlenül a metzi iroda padlóján fekve, gyógyszer-túladagolással. Egy férfi értekezlet közben hasba szúrta magát, túlélte, és tettét később azzal magyarázta az újságíróknak: fel akarta hívni a figyelmet a munkakörülményekre a France Télécomnál.

Nem ő volt az egyetlen, aki nyíltan a céget okolta, többen is a vállalatot tették meg felelősnek búcsúlevelükben. Volt, aki magánéleti problémák mellett említette a munkahelyét, de például Michel Deparis feketén-fehéren úgy fogalmazott a búcsúüzenetében, hogy „a France Télécom felelős az öngyilkosságomért".

De mi folyt ebben az időszakban Franciaország egyik legnagyobb munkáltatójánál? A France Télécom valaha állami cég volt, a postaügyi és telekommunikációs minisztérium alá tartozott. Az 1998-ban elkezdődött, fokozatos privatizáció 2004-re nagyobbrészt végbement (bár 2009-ben is az államnál volt még mindig a részvények 27 százaléka). A régi dolgozók, akik közszolgaként kezdtek ott a '80-as, '90-es években, és arra számítottak, hogy hosszú, nyugalmas pályát fognak befutni egy monopolhelyzetben lévő állami cégnél, új helyzetben, addig ismeretlen nyomás alatt találták magukat.

A MAGÁNSZEKTORHOZ VALÓ ALKALMAZKODÁS ÚJRASZERVEZŐDÉST, LÉNYEGI ÁTALAKULÁSOKAT KÖVETELT MEG A CÉGTŐL. ENNEK RÉSZE VOLT HATÉKONYSÁGNÖVELÉS FELKIÁLTÁSSAL EGY BRUTÁLIS LÉTSZÁMLEÉPÍTÉS IS.

2006-ban eldöntötték, hogy két év alatt 22 ezer álláshelyet felszámolnak, ami a 130 ezres cégben lényegében azt jelentette, hogy minden ötödik ember feleslegessé válik. Az átalakítási program része volt 14 ezer, cégen belüli áthelyezés is. A 22 ezer dolgozót nem lehetett csak úgy egyszerűen kirúgni, mert az egykori közszolgákat védték a munkaügyi törvények. A vádirat szerint ezért találták ki felsővezetői körökben azt a stratégiát, hogy olyan elviselhetetlen körülményeket teremtenek a dolgozóknak, amitől azok önként menekülnek a cégtől.

Az ajtón vagy az ablakon át

Akiktől meg akartak szabadulni, azokat elszigetelték, megfélemlítették, lefokozták, vagy újra és újra áthelyezték őket az ország egy másik pontjára, távol a családjuktól. A jogászok szerint a saját magát felgyújtó Rémy Louvradoux esete iskolapéldája annak, ami zajlott: a mérgező munkahely működésének. A férfi alulról kezdte, és az évek során kemény munkával felküzdötte magát egy helyi szinten fontosabb pozícióba, de 2006-ban megszűnt ez az álláshely, ő pedig három  év leforgása alatt négyszer volt kénytelen munkakört és lakhelyet cserélni, miközben próbált olyan keményen dolgozni, ahogy csak bírt, hogy elkerülje az újabb változásokat. 2009-ben levelet írt a cég vezetőinek a kétségbeejtő helyzetről, és arról, hogy az öngyilkosságot látja egyetlen kiútnak, de ez sem javított semmin. 

„SZERETTÜK AZ APÁMAT. ÉS MAGUK MEGÖLTÉK. AZTÁN MIVÉGRE?"

– szólította meg a bíróságon Louvradoux lánya a perbe fogott volt vezetőket. Fivére később, a lehető legszigorúbb büntetést kérő ügyészi vádindítvány után arról beszélt: itt az ideje, hogy a félelem végre megforduljon, ezután a dolgozók helyett féljenek a vezetők, akik eddig büntethetetlennek érezték magukat.

A vádlottak legismertebbike a most 77 éves Didier Lombard, aki 2005 és 2010 között a cég vezérigazgatója volt, és ridegnek, szívtelennek ható nyilatkozataival kivívta magának a franciák ellenszenvét a kétezres évek végén. Lombard, aki a többiekhez hasonlóan ártatlannak érzi magát, azt állítja, soha nem jutott el az ő kezébe Louvradoux 2009-es levele.

A volt vezérigazgatóra most üt vissza, hogy egy, a Le Parisien által ismertetett belső dokumentumszerint 2006-ban egy felsővezetői gyűlésen elhangzott a szájából: megszabadul a dolgozóktól így vagy úgy, „az ajtón vagy az ablakon át”. Lombard tagadja, hogy ilyet mondott volna, de a mondat ráégett, a bíróságon több szakszervezetis „ajtó vagy ablak" feliratú pólóban jelent meg.

Lombard: Igenis van szívem

Mindenesetre akár elhangzott ez, akár nem, a volt vezérigazgató nagy nyilvánosság, újságírók előtt is tett olyan botrányos nyilatkozatot, ami csak olaj volt a tűzre. 2010-es lemondása előtt az volt az utolsó csepp a pohárban, amikor „öngyilkossági divatnak" titulálta az öngyilkosság-sorozatot.

Lombard ellen 2012-ben indították meg a hivatalos nyomozást. Az ügyvédje, Jean Veil korábban abszurdnak nevezte, hogy védencét egyáltalán bíróság elé állítják. Ő annyit ugyan elismer, hogy a cég átalakítása felzaklathatta, bánthatta a dolgozókat, de szerinte nem ez vezethetett odáig, hogy megöljék magukat. „Az átalakulás nem kellemes. Ez már csak így van. Nem tehettem volna semmit" – mondta a bíróságon.

„HA NEM ÉN LETTEM VOLNA OTT, HANEM MÁS, AKKOR IS UGYANILYEN LETT VOLNA, HA NEM MÉG ROSSZABB"

– folytatta.

A Guardian tudósítása szerint egy adott ponton a bíró rákérdezett, hogy sír-e, amikor arról mesélt, hogyan utazott el egyszer valahova, hogy ott személyesen nyugtassa meg a dolgozókat, nem fognak bezárni. Azt válaszolta, hogy mivel nagyfőnök volt, az emberek azt gondolják róla, hogy nincs szíve, de ez nem igaz.

Lombard bírósági szereplése feldühített többeket a jelen lévő dolgozók közül. „Egyszerűen nem hiszem el. Rosszul vagyok tőle" – nyilatkozta az AFP-nek az informatikus Yves Minguy, aki súlyos depresszióját a felettesei által ráhelyezett nyomásnak tulajdonította. „Egy cég megmentése egyet jelent emberéletek elvesztésével, és ő nem tehetett semmit? Ez döbbenetes" – mondta.

Nem is kiugróak a számok?

Lombard mellett egykori helyettese, Louis-Pierre Wenes  és a cég volt hr-vezetője, Olivier Barberot számíthat arra, hogy akár egyéves szabadságvesztésre ítélhetik. A másik négy, bűnrészességgel vádolt ember alacsonyabb rangú vezető volt. Mindannyian fejenként 15 ezer eurós, azaz közel 5 millió forintos bírság lehetőségével is szembenéznek, a 2013 óta Orange néven futó cégnek magának pedig 75 ezer eurós (majdnem 25 millió forintos) pénzbírság van kilátásban.

Az elmarasztaló ítélet feltétele, hogy a bíróság bizonyítottnak találja a vád állítását: a vezetők cinikus módon, szándékosan teremtettek olyan légkört, amiről tudták, hogy a dolgozók egy része nem fogja elviselni. A védelem szerint egy ilyen vádat képtelenség bizonyítani.

A menedzsment a kétezres években visszatérően hivatkozott arra, hogy az első látásra ijesztő öngyilkossági számok a France Télécomnál, tekintve, hogy egy bő 100 ezres cégről van szó, valójában nem kiugróak. Az általános öngyilkossági ráta 2004-ben például úgy alakult Franciaországban, hogy 100 ezer emberre 15 öngyilkosság jutott. 2008-ban a francia férfiak öngyilkossági rátája a WHO adatai szerint 26,4 volt 100 ezer főre vetítve. A vállalat vezetése azt is felidézte, hogy 2000-ben például 28 öngyilkosság történt a cégnél, 2002-ben 29, vagyis statisztikailag nem mondhatók szokatlannak a 2008-as, 2009-es számok. 

Saját segélyvonalat kellett indítani

A cég mindenesetre egy idő után azért elkezdte komolyan venni a jelenséget, volt válságmegbeszélés a munkaügyi miniszterrel, bejelentették 500, egyébként már tervbe vett áthelyezés felfüggesztését, ingyenes segélyvonalat indítottak, külsős tanácsadókat vettek fel, és a dolgozókat arra kérték, figyeljenek a kollégáikra, a depresszió korai jeleire.

A France Télécom egyébként nem az egyetlen francia cég volt ebben az időben, ahol egymást követték a dolgozók öngyilkosságáról szóló hírek. Hasonló tragikus problémával küzdött a Peugeot, a Renault-nál meg nyomozás is indult, miután négy hónapon belül hárman lettek öngyilkosok az egyik üzemből 2007-ben. Az egyik legnagyobb szakszervezet, a CGT 2009-ben azt közölte, hogy szerintük évi 300-400 öngyilkosság köthető közvetlenül munkahelyi körülményekhez. Ahogy a BBC 2009-es cikkében rámutatott: bármennyire is elterjedt az a nézet, hogy a francia munkavállalók élete könnyű a sok szabadság, rövid munkaidő, ráérős ebédszünetek miatt, valójában a WHO adatai szerint a világon Franciaországnál csak Amerikában és Ukrajnában gyakoribb a munkához kapcsolódó depresszió.

A France Télécom védekezése egyébként arra az öngyilkossággal foglalkozó szakértők körében általánosan osztott igazságra épül, hogy az öngyilkosság hátterében a legtöbb esetben nem egyetlen ok, hanem több tényező összejátszása áll, a mélyben szinte mindig meghúzódik valami, ami sérülékenyebbé teszi az embert, például depresszió, függőség, elszigeteltség. A túlzott leegyszerűsítés veszélyes.

Az ifjú Werther és a média

Másrészt Lombard kitartott a perben a régi elképzelése mellett is, csak az egykor botrányt kavaró kifejezése, az „öngyilkossági divat" helyett már Werther-hatásról beszélt, és az öngyilkosságokról beszámoló médiát okolta.

A Werther-hatás Goethe regényhőséről, illetve a regény 1774-es megjelenését követő öngyilkossági hullámról kapta a nevét. Azóta tudományosan bizonyított tény, hogy ismert emberek öngyilkosságát követően jelentősen nő azok száma, akik véget vetnek az életüknek. Így történt például Marylin Monroe, Robin Williams vagy Magyarországon a szépségkirálynő Molnár Csilla halála után. A jelenség akkor is megfigyelhető, ha nem ismert ember az áldozat, de az öngyilkosság híre valamiért bekerül a médiába, és az felelőtlenül kezeli a témát. A média felelősségét is sikerült kutatásokkal alátámasztani, ezért a WHO és az NMHH is megfogalmazott tudósítási irányelveket a téma megfelelő kezelésére. (Erről bővebben itt írtunk.)

Szakértők sokaságát hallgatta meg a bíróság a France Télécom-perben az öngyilkosságról társadalmi, pszichológiai szempontból. Az ő szakértői vallomásaikból pedig az rajzolódott ki, hogy a France Télécom-ügy megértésének a kulcsa nem a Werther-hatás.

A HANGSÚLY ARRA KERÜLT, HOGY A MUNKAHELYEN ELKÖVETETT ÖNGYILKOSSÁG SPECIÁLIS.

Amikor valaki felgyújtja magát az irodája előtt vagy kést szúr magába egy értekezleten, az nagyon más, mint a csendes, magányos öngyilkosság, amelyet rendszerint otthon követnek el. Az öngyilkosság, ha a munkahelyen történik, egyértelműen a munkát teszi vizsgálandó területté, értettek egyet a szakértők.

A leglelkiismeretesebbekből lettek az áldozatok

Christophe Dejours pszichiáter szerint ezek az emberek eredetileg nem voltak mentális betegek. Ha egy épületben halálos baleset történik, akkor leállítják a munkát. Miért nem teszik meg ugyanezt egy cégnél, ahol öngyilkosság történik? – tette fel a kérdést Dejours, aki szerint már egyetlen öngyilkosságnak is indokolnia kellett volna a leállást, hogy megvizsgálják és javítsák a munkakörülményeket. 

A szakértők abban is egy véleményen voltak, hogy a munkahelyi öngyilkosságot elkövetők profilja egyedi: sokszor a legelkötelezettebb, leglelkiismeretesebb munkavállalókról van szó, akik sokat követelnek saját maguktól, és nem bírják elviselni az elismerés elmaradását. A dolgozók közül sokan azért kötődtek annyira ehhez a céghez, mert a társadalmi felemelkedés lehetőségét jelentette számukra. Dejours magyarázata szerint a kemény munka egy út a boldogsághoz, de ennek ára van, a munka az élet többi területének, sokszor a családi életnek a rovására megy. Ha a munka meghozza a gyümölcsét, akkor ezen az úton az egyén eléri önmaga szeretetét, a kiteljesedést, de ha ezt az utat valami elállja, akkor baj van.

A bíróságon egy Daniel Doublet nevű munkavállaló a saját tapasztalatairól szólva nagyon hasonlóról beszélt. Ő Párizs közelében élt, de egysze rcsak áthelyezték Besançonba, 450 kilométerre a családjától, és nem kapott érdemi munkát, sosem tisztázták, pontosan mi is a feladata.

„KÉPZELJÉK EL AZ ELSZIGETELTSÉGET, AMIT ÉREZTEM. MINTHA SEMMI SEM LETTEM VOLNA, EGY ÉLŐSKÖDŐ"

– mondta. Christian Baudelot szociológia professzor a bíróságon arról tanúskodott, hogy az elszigetelődés, a névtelenség, a nagy nyomás a mobilitás felé: ez mind a társas kötődések széteséséhez vezet, márpedig az öngyilkosságnak gyakran köze van ehhez is. 

A szakértők szerint a France Télécomnál elkövetett öngyilkosságok motivációi közül egy volt az is, hogy felhívják a figyelmet a bajra. A cég felelőssége abban is állt, hogy házon belül eleinte mennyire kevéssé reagált a vészjelzésekre. A változás csak akkor indult meg, amikor néhányan tragikusan látványos gesztussal a nyilvánosság felé fordultak a segélykiáltásukkal.  

Ha ön is úgy érzi, segítségre lenne szüksége, hívja a krízishelyzetben lévőknek rendszeresített, ingyenesen hívható 116-123, vagy 06 80 820 111 telefonszámot! Kérjük, olvassa el ezt az oldalt! Amennyiben másért aggódik, ezt az oldalt ajánljuk figyelmébe.

Cikkünk a tárgyalássorozatról szóló francia sajtóbeszámolók mellett alapvetően a BBC és a Guardian anyagain alapul.

(Borítókép: Szakszervezeti képviselők 2019. május 6-án Párizs bírósága előtt a France Telecom több korábbi tagjának az erkölcsi zaklatásra vonatkozó tárgyalásának első napján. Fotó: Lionel BONAVENTURE / AFP )

index.hu

Kapcsolódó cikkek

Tanuljunk együtt: a jó pálinkához jó alapanyag kell

2019. április 03. 10:27
2019. március 14-én, második alkalommal rendezte meg a NAK Élelmiszeripari Igazgatósága a „Tanuljunk együtt! – Pálinka- és Párlatkészítés” elnevezésű szakmai napot. A program a Nemzeti Agrárgazdasági Kamara finanszírozásában valósult meg.

7 készség, amit nem veszélyeztetnek a robotok

2019. augusztus 05. 08:12
Az automatizációrót, a robotok térhódítását gyakran „mumusként” emlegetjük, amelyek elveszik a munkát, azonban a helyzet azért ennél jóval összetettebb. Már vannak és lesznek olyan munkák, amelyeket átvettek a gépek, szoftverek, de ezek egyelőre többnyire a repetitív, sok hozzáadott értéket nem igénylő tevékenységek. És itt a hangsúly a nagyobb hozzáadott értéken van, amelynek érdekében most a korábban egyszerűbb munkákat ellátó munkavállalókat képezni kell. Ugyanakkor az automatizáció új munkaköröket és szakmákat is teremt, így nem csak „elvesz” az új ipari forradalom, hanem ad is. Ráadásul vannak olyan humán készségek, amelyeket nem fognak tudni egyhamar megtanulni, helyettesíteni a robotok. A Harvard Business Review cikke nyomán foglaljuk össze ezeket.