Francia modell: robotizált tehenészet

2018. november 08. 15:13
Rendkívül izgalmas annak megismerése, miként gondolkoznak a francia gazdák az agrárpolitikai kérdésekről, a piaci lehetőségekről és perspektívákról, milyen jövőképet képzelnek el maguknak, látják-e annak esélyét, hogy nyugdíjba vonulásuk után valaki továbbviszi a gazdaságot?
Az idén 31. alkalommal megrendezett rennes-i nemzetközi állattenyésztési szakkiállítás és vásár (SPACE) szervezői évek óta megkülönböztetett figyelmet fordítanak arra, hogy az eseményre látogató külföldi szakemberek és újságírók megismerhessék a régió mezőgazdaságát. Ennek talán legjobb módját azok az ingyenes gazdaságlátogatások jelentik, amelyek során a mindennapi termelési gyakorlatba nyerhetnek bepillantást a látogatók, és megismerhetik a helyi gazdálkodók gyakorlatát, tapasztalatát, további terveit, sőt gondjait is. A gazdaságlátogatások értelemszerűen a régióban legfontosabb területekre fókuszálnak (tejhasznú- és húsmarha-tartás, baromfitenyésztés, sertéstartás), de szerepelnek a programban juh- és kecsketartó gazdaságok is. Rendkívül izgalmas annak megismerése, miként gondolkoznak a helyi gazdák az agrárpolitikai kérdésekről, a piaci lehetőségekről és perspektívákról, milyen jövőképet képzelnek el maguknak, látják-e annak esélyét, hogy nyugdíjba vonulásuk után valaki továbbviszi a gazdaságot?

 

Amikor a tejtermelés épphogy csak a megtérülés határán van, nem kevés optimizmus kell ahhoz, hogy valaki ne leépítse a gazdaságát, hanem fejlessze azt nem csak állatlétszámban, hanem technikai színvonalban is. Vagy éppen ez kell a túléléshez és a biztos(abb) jövőhöz?

 
Michel Boixière optimistán tekint a jövőbe, ami a francia gazdatársadalomban nem sokakról mondható el
 
A gazdaság

Michel Boixière Bretagne egyik eldugott csücskében, St. Malotól alig 20 kilométerre, Pleudihen s/Rance község mel­­lett kezdett gazdálkodni, fél kilométerre a szülei gazdaságától, ahol megvett egy lakóépületet és mellette fölépített egy hatvan tejelő tehén tartására alkalmas telepet. Mivel újonnan épült minden gazdasági épület, a telep még ma sem lenne elavult – hiszen a nyolcvanas évek második felének technikai színvonalát tükrözi –, de az elmúlt hat év fejlesztéseinek köszönhetően komoly javulás következett be ezen a téren.

Mit is takarnak ezek a beruházások, amelyeknek az értéke az évek során elérte a 4 millió eurót?

Egy új, további hatvan állat befogadására alkalmas tehénistállót, egy, a szaporulatnak helyet adó épületet, teljesen automatizált takarmánykiosztó rendszert, fölsővezetékes almozást, két fejőrobotot, a szilázskészítő kapacitás megduplázását – és év végére elkészül a biogáz-telep is. Tette mindezt egy olyan gazdasági környezetben, ahol a termelők egy része inkább a telepek fölszámolása mellett dönt (vagy legalábbis húsmarha-tartásra vált), nemhogy fejlesztene.

Mintegy 145 hektáron gazdálkodnak, ötven hektár a tulajdonosok – az apa és im­­már hét éve gazdálkodó fia –, valamint közös cégük tulajdonában van, a gazdálkodást ugyanis nem egyéni vagy családi gazdálkodóként, hanem speciális mezőgazdasági társas vállalkozás formájában (GAEC) folytatják, a fönnmaradó terület bérlemény. A 60 hektár búza és ugyanennyi kukorica mellett lucernát termelnek és van valamennyi gyep, kizárólag szenázské­szítésre, legeltetés ugyanis nincs, a 270 állatot (120 tehén és a szaporulat) istállóban tartják.

A fejés, almozás, etetés, trágyakihúzás teljes egészében automatizált (robotizált). Naponta 3500 liter, éves szinten 1,4 millió liter tejet termelnek. A tehenek napi takarmányadagjának gerincét 40 kiló kukoricaszilázs, 3 kiló lu­­cernaszilázs és 6 kilogramm szenázs jelenti, amit abrak és koncentrátum egészít ki.
Az infrastruktúra

Az első gazdasági épületek 1984-ben épültek, ezeket gazdánk 2012-ig gyakorlatilag változatlan formában használta. Ekkor történt az első komolyabb beruházás, az első fejőrobot beszerzése, ami önmagában is hatalmas könnyebbséget jelentett a korábbiakhoz képest. Ettől kezdve ugyanis lényegesen több ideje maradt más munkákra, sőt lehetősége nyílt mezőgazdasági bérmunkát is vállalni – szezononként mintegy 200 hektáron arat és vállal szállítást is.

 

A kezdetben hatvan tejelő tehén tartására alkalmas telepet folyamatosan fejlesztik
 

 

A következő lépésre 2015-ben került sor a második épület megépítésével, egy újabb fejőrobot be­­szerzésével és a takarmánykiosztó robot munkába állásával – mindez egymillió eurós beruházás volt. Míg az első fejőrobot ára 150 ezer euró volt, a másodiké már „csak” 90 ezer, mivel bizonyos kapcsolódó technológiai egységeket nem kellett még egyszer beszereznie, az első robot munkába állásakor beépítettek kiszolgálják a másodikat is. Várhatóan 2018 végére elkészül a biogáz telep, ez a beruházás 2,7 millió euróba kerül, a költségek ne­­gyedét a francia energia- és környezetgazdálkodási ügynökség (ADEME) biztosította. Alapos megfontolás és kockázatelemzés után a gazdálkodó úgy döntött, hogy nem vállalkozik gázmotor beépítésére és áram termelésére (noha az áramot jobb áron lehet értékesíteni, mint a gázt), mivel egy esetleges meghibásodás esetén nem tudja tárolni a folyamatosan termelődő gázt. Így ezt azonnal betáplálják majd a normál földgáz-hálózatba, óránként várhatóan 60 köbmétert, de a későbbiekben ez a mennyiség akár 120 köbméterre is emelkedhet.

Tartástechnológia

A két istálló tágas, áthajtós rendszerű, a keleti hosszanti oldalon fix, a nyugatin lenyitható árnyékolóval, ami a hideg szelek ellen is hatásos, de napsütéses, csendes téli időben mindig nyitva tartják. Az almozást aprított szalmával oldják meg, ezt egy fölsővezetékes kiszolgáló rendszer adagolja ki, ez minden nap 20 percet vesz igénybe. Azon túl, hogy az aprított könnyebben kezelhető, mint a normál szalma, a hamarosan üzembe álló biogáz-reaktorokban is jobban használható.

 

A két istálló tágas, áthajtós rendszerű
 

 

Míg korábban egy 2x5 állásos halszálkás fejőházzal dolgoztak, igaz, csak hatvan te­­hénnel, ma két fejőrobottal átlagosan 110 tehenet fejnek. Egy-egy állat beszoktatása általában két napnál többet nem vesz igénybe, de természetesen mindig van néhány „renitens”. Az állatokat a robotok naponta átlagosan 3,2 alkalommal fejik, egy-egy állatot viszont általában 2,5 alkalommal utasítanak vissza – ennek oka legtöbbször az, hogy az állat túlságosan rövid intervallumon belül „jelentkezik fejésre”.

A jelentős munkaidő-megtakarítás mellett a gazda a robottal történő fejésnek tudja be, hogy a korábbi évekhez képest jóval kevesebb a tőgygyulladás, sőt a robot maga is képes érzékelni, ha ilyen állat áll be – ebben az esetben a kifejt tejet közvetlenül a csatornába továbbítja, és addig nem fogad újabb állatot, míg nem végez magán egy teljes fertőtlenítést.

A tejet minden másnap szállítják el, egy kisebb tejüzem vásárolja meg Saint Maloban (MALO), ami egyebek mellett különböző joghurtokat és egyéb tejtermékeket készít belőle.

A takarmányozást egy 650 kilogrammnyi szenázst befogadni képes takarmánykiosztó robot végzi. Ez gyakorlatilag folyamatosan cirkál a jászlak mentén, és méri az állatok előtt lévő szilázs magasságát – azokon a szakaszokon, ahol ez nem éri el a számára beállított szintet, megkezdi a kiosztást. A robot feltöltése is automatikusan történik egy erre a célra kialakított hangárban, ahová a silóból kétnaponta kell utánpótlást vinnie a gazdának. A robot a kezdeti finomhangolásokat követően nagyon megbízhatóan működik, ha véletlenül meghibásodna, a szerviz két órán belül a helyszínen van, négy órán belül újra dolgozik – bár egy fél napos időszak kimaradása még tolerálható lenne.

A termelődő trágyát saját területeire szórja ki a gazda, egy-egy táblára kétévente kerül sor, műtrágyát nem használ. Ha elkészül a biogáz-egység, a trágyát és az egyéb gazdasági szerves hulladékot ebben hasznosítja majd, esetlegesen valamennyi silókukoricával kiegészítve (max. 15%), a földeken a reaktorokból kikerülő, kierjedt szubsztrátot használja. Megállapodott az egyik szomszédjával, akinek egy hasonló méretű és profilú gazdasága van – viszont komoly gondjai vannak nem csak a trágya elhelyezésével, hanem az átmeneti tárolásával is –, hogy az ott keletkező trágya is bekerül a reaktorokba, a szomszéd pedig visszakapja a szubszt­rátot. Ezzel mindketten jól járnak – Michel Boixière akár meg is tudja duplázni a termelt és értékesített gáz mennyiségét, a szomszédja pedig megszabadult egy nyomasztó tehertől.

 
A robotfejésnek köszönhetően jóval kevesebb a tőgygyulladás
 
Tenyésztés, genetika

A Prim’Holstein-re alapozott állományban csak mesterséges termékenyítést alkalmaznak, az üszők és tehenek 60 százalékánál szexált spermát használnak, és egy-egy alkalommal elegendőnek tartanak egy fél adagot.

A szexált spermák használatával a bikaborjak aránya 5–10 százalék körüli, amivel elégedettek. A sperma elsősorban amerikai és kanadai, de vásárolnak holland, német, francia anyagot is – a termelési paraméterek mellett ugyanis fontosnak tartják a tőgy formáját és a lábak alakulását.

Közvetlenül a tengerentúli szállítóktól is rendeltek, de dolgoznak a helyi Évolution céggel is, akikhez hírei szerint 2019 elején egy magyar szakembercsoport is érkezik tanulmányútra. Az ivarzást a tehenek nyakörve is figyeli, amire a takarmányfogyasztás változásából is következtet, saját gyakorlata, hogy általában rákövetkező nap termékenyít. Szintén saját tapasztalata, hogy amióta maga végzi ezt, nem pedig külsős technikus, azóta jobbak az eredményei – az ok talán abban keresendő, hogy ő sokkal jobban tud figyelni az állataira. Jelenleg az állomány átlagát nézve 390 nap telik el két ellés között, amit elég jónak tart. A borjakat hétnapos korban választja el az anyjuktól, ezt követően három hétig egyedi ketrecben vannak, majd csoportba kerülnek – tejet 2,5 hónapos korukig kapnak. Mivel csak három évvel ezelőtt történt az állomány létszámának megduplázása, így nem mérvadó, hogy az átlagos laktációszám csak 2,5 – van olyan állata is, ami már tíz alkalommal ellett.

A tenyészállatok kiválasztásánál nagyon sokat számít az állatok külső megjelenése, habitusa – kifejezetten keresi a határozott, stabil kiállású, jó formájú állatokat.

A tejjel szemben elvárása, hogy a zsírtartalom legalább 4, a fehérje minimum 3,2 százalék legyen, ha valamelyik állat ezt nem teljesíti, vagy vágóhídra küldi vagy eladja.

Az állatorvosi költségek évente hatezer euró körül alakulnak, a legnagyobb problémát a dermatitisz okozza, ami ellen évente átlagosan két alkalommal kapnak preventív kezelést az állatok.

És a tervek…

Michel Boixière most 55 éves, saját bevallása szerint legalább 62 éves koráig szeretne dolgozni. Jelenleg, a jövő érdekében, évente 7–8 ezer eurónyi járulékot fizet be a mezőgazdasági társadalombiztosítási alapba (MSA). A most 28 éves fia már dolgozik a családi mezőgazdasági vállalkozásban, hogy a három lányunokája majd milyen foglalkozást választ, az még a jövő rejtélye. Mindenesetre ő optimistán tekint a jövőbe, ami a francia gazdatársadalomban nem sokakról mondható el…

Forrás: 
Magyar Mezőgazdaság

Kapcsolódó cikkek

„Az Orbán-kormány suttyomban osztogat haveroknak, csókosoknak”

2015. október 16. 13:40
"Az állami földeket szociális szövetkezeteknek kellene adni, ezzel legkevesebb 150 ezer új munkahelyet lehetne létesíteni – mondta Schiffer András, az LMP társelnök-frakcióvezetője országjáró körútjának kaposvári állomásán, szerdán."
 

Indul a földpóker

2015. december 07. 13:34
"Indul a földpóker, minden eddiginél keményebb játszmák alakulhatnak ki a földárverések után – írja a Világgazdaság arra hivatkozva, hogy a jegybanki kedvezményes hitel már elővásárlási jog esetén is igénybe vehető.
A lap arra figyelmeztet, hogy így az utolsó pillanatban is el lehetne happolni a földet a licitálás nyertese elől. A Hír TV is beszámolt már olyan esetről, amikor az egyetlen licitáló nem a kikiáltási áron, hanem saját magával versenyezve, drágábban vette meg a földet. Ezzel a tőkeerősebb vevők az elővásárlási joggal élőket akarják elriasztani, akik 60 napig még a végső áron vihetik el a területet."