Jóval ritkábban ugyan, mint 20-30 évvel ezelőtt, de manapság is előfordul, hogy adott vállalkozás valamilyen okból nem képes az esedékesség időpontjában eleget tenni munkabérfizetési kötelezettségének. Ebben az esetben szinte „következetesen” előforduló hiba, hogy mégis úgy készíti el a munkáltató a havi járulékbevallását, mintha időben kifizette volna a bért. Ez helytelen eljárás. Az Adózóna cikke.

Az 1997. évi LXXX. törvény (Tbj.) 50. paragrafusának (1) bekezdése egyértelműen úgy rendelkezik, hogy a foglalkoztató a biztosítottnak a tárgyhónapban juttatott, járulékalapot képező jövedelem alapján köteles az egészségbiztosítási és munkaerőpiaci járulékot, a nyugdíjjárulékot megállapítani és a biztosítottat terhelő járulékot levonni, és a megállapított tárgyhavi járulékot az Art.-ban (2017. évi CL. törvény) meghatározottak szerint kell a tárgyhónapot követő hónap 12-éig bevallani, illetőleg megfizetni az adóhatóságnak.

Ha ténylegesen nem történik meg a kifizetés – a minimális adó- és járulékfizetésre kötelezett társas vállalkozó kivételével – a foglalkoztatónak az ennek megfelelő adattartalommal kell a bevallást benyújtania.

A Tbj. említett szakaszának (5) bekezdése – miszerint a foglalkoztató a biztosítottat terhelő járulékot akkor is köteles bevallani és befizetni, ha annak levonása a tárgyhónapban kifizetett jövedelemből nem lehetséges – nem erre az esetre vonatkozik.

Tény, hogy a társadalombiztosítási szabályok nem tartalmaznak külön előírásokat a vázolt helyzetre, illetve az sem rendezett, hogy ez a „fizetés nélküli” állapot meddig állhat fenn. A munkabér nem fizetése megalapozhatja ugyan a dolgozó azonnali hatályú felmondását, de előfordul, hogy erre nem kerül sor, ez az állapot hónapokig, évekig tart.

Az érintett biztosítása a kérdéses időtartam alatt fennáll, egészségügyi szolgáltatásra is jogosult. Nyugdíjalapjául szolgáló jövedelmet, illetve szolgálati időt azonban csak akkor szerez, ha az őt megillető díjazásához ténylegesen hozzájut. Ugyanez vonatkozik a bíróság által megítélt munkabérre is azzal, hogy a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény (Tny.) végrehajtását segítő 168/1997. kormányrendelet 58. paragrafusának (1) bekezdése értelmében szolgálati időként kell figyelembe venni azt az időt, amely a munkaviszony jogellenes megszüntetésétől annak helyreállításáig, vagy utóbbi mellőzése esetén a munkaviszony jogellenes megszüntetésének megállapításáig telt el.

Forrás: Adózóna / szakszervezetek.hu