Mikor és hol kezdődött szakszervezeti pályafutásod?

1977. június 1-jén léptem be a szakszervezetbe, akkor még a Szolnoki Vegyi Műveknél dolgoztam, azóta vagyok folyamatosan szakszervezeti tag. Az 1980-as évek elején lettem szakszervezeti bizalmi, majd 1989-től a Martfűi Olajgyár titkárának választottak. 1994-ben az a megtiszteltetés ért, hogy a Növényolaji Dolgozók Szakszervezetének elnökének szavaztak meg, azóta folytatom ezt a tevékenységet. Mint már említetted 2004 szeptemberétől a Bunge Európa Limited európai üzemi tanácsának elnökének választottak. Az Unióhoz történő csatlakozásunkkor még szavazati jog nélküli résztvevőként, tanácskozási joggal, majd rövid időn belül, szeptembertől már megválasztott elnökként dolgoztam a testületben. Ez azért érdekes, mert én voltam az első a volt szocialista országokból – Közép-Kelet Európából - aki betölthette ezt a tisztséget. Az ideig csak vezetőségi tagot adtak a volt szocialista országok, én lehettem az első, aki betölthette ezt a pozíciót.

Milyen előnyt illetve hátrányt jelentett munkád során az, hogy a szakszervezeti életben ilyen aktívan szerepelsz, illetve, hogy tisztségviselő, majd vezető lettél?

Abból a szempontból nagy előnyt jelent, hogy olyan információkat kapok a cégről, amelyekhez másképp nem juthatnék hozzá, ez nagy segítség a mindennapi munkám során. Sajnos, meg kell mondanom, hátrányát is érzem, miután manapság nem népszerű dolog szakszervezeti tagnak lenni és különösen nem szakszervezeti vezetőnek. Aki ezt felvállalja, annak számítania kell arra, hogy támadásoknak lesz kitéve.

Azért biztos vagyok benne, hogy vannak kiemelkedő eredmények, amelyeket a dolgozók neked köszönhetnek. Mondanál egy ilyet?

Igen, valóban értünk el sikereket. Többes számban fogalmazok, mert ez sohasem egyedüli érdem, még akkor sem, ha néha az ember azt gondolja, hogy mint szakszervezeti vezető néha egyedül marad a megoldásra váró feladatokkal. Nagy örömmel hozhatnám példaként, hogy a dolgozók számára jelentős kedvezményeket tartalmazó, sikeres kollektív szerződést kötött szakszervezetünk, de sajnos ennek egy részét felmondta a munkáltató. Próbálják megnyirbálni, elvenni belőle, de mi nem engedünk. Igaz, így kicsit feszültebb a hangulat gyárban, de még így is örömmel járnak be a munkavállalók dolgozni, hiszen alapjában véve aránylag jó fizetést kapnak munkatársaim. Engem is jóérzéssel tölt el és további munkára ösztönöz a kollégáim elégedettsége és bízom benne, hogy a kollektív szerződés körüli bonyodalmak is hamarosan rendeződnek.

Valóban, annál nincs is jobb, mint amikor a munkavállaló elégedett. Sajnos ez ritka manapság. Gondolod, hogy most, hogy a MÉDOSZ tagjai lettetek, tapasztalataiddal más területekre is rá tudtok erősíteni? Mit vársz ettől a közös munkától? Miért a MÉDOSZ?

Gyakorlatilag, amit várok az egy erősebb, hatékonyabb fellépés. Régi mondás az, hogy „egységben az erő” elcsépeltnek tartják sokan ezt a megfogalmazást, ennek ellenére igaz. Mindenféleképpen a közös fellépést és az erők koncentrálását várom, ez lenne az elsődleges. Ebbe beletartozik a szakmai tapasztalattól kezdve a taglétszám és az anyagi források koncentrálása is.

Annak több oka van, hogy miért a MÉDOSZ-hoz csatlakoztunk. Egyik, hogy európai szinten is a mezőgazdaságot, az élelmiszeripart és a turizmust egy szervezetbe tömöríti az EFFAT. A másik, hogy mindig is régi jó kapcsolatban voltunk a MEDOSZ-szal, később a  MÉDOSZ-szal, a szakmai ok pedig az, hogy élelmiszeripar dolgozza fel a mezőgazdasági termékeket, tehát jó, ha egy helyen vannak.  A „földtől az asztalig” irányvonalat követjük, az európai trend is ez és úgy gondoljuk, hogy ez egy hatékony struktúrát tud jelenteni nekünk is.

A konföderációs egyesülések kapcsán mi a véleményed? Valóban ez lehet a jövő útja?

Határozottan igen. Kell az erők koncentrálása, az összefogás, szétaprózódva az erőforrások is szétesnek, úgy nem lehet hatékonyan dolgozni. Ha megfigyeljük, külföldön is ez a példa. Együtt kell dolgozni. Véleményem szerint a cél a fontos, nem a hit vagy a világnézet. A taglétszám mindenhol csökken európai szinten is, komoly erőket kell ebbe fektetni, hogy megállítsuk a folyamatot.

Mi a véleményed a fiatalok szerepéről a szakszervezetben? Érdeklődnek-e, aktívak-e?

Erről sajnos azt kell mondanom, hogy bár belépnek a szakszervezetbe, de nem igazán tudják, hogy ez mit is jelent, milyen előnyökkel jár, mi is a lényege valójában. Abban bízok, hogy az évek folyamán ezt megértik és aktívabbak lesznek. Kell az utánpótlás úgy tagi, mint tisztségviselői szinten, ez nagy kihívás a jelen szakszervezeti világban.

Köszönöm a beszélgetést!

Kunert Annamária