A munkaszerződésben a felek bármely - általuk fontosnak tartott - kérdésben létrejött megállapodásukat rögzíthetik. A szerződő felek akarata érvényesülésének egyetlen korlátja az, hogy a munkaszerződés jogszabállyal, illetve kollektív szerződéssel ellentétben nem állhat, kivéve, ha a munkavállalóra kedvezőbb feltételt állapít meg.

Az új Munka törvénykönyve meghatározza, hogy a feleknek meg kell állapodniuk a munkavállaló alapbérében és munkakörében, ezek tehát a munkaszerződés mellőzhetetlen elemei. 

A törvény ugyanakkor azt is meghatározza, hogy általában a megállapodásban meg kell jelölni a felek nevét, továbbá a megállapodás teljesítése szempontjából lényeges adatait, és természetesen tartalmaznia kell azokat a jogokat és kötelezettségeket is, melyek teljesítésére a munkaszerződés létrejön. 

Az új Munka törvénykönyve annyiban szűkíti a korábbi szabályozást, hogy a munkavégzés helyében (munkahely) történő megállapodást nem tekinti a létesítés mellőzhetetlen feltételének. Ugyanakkor előírja, hogy a munkavállaló munkahelyét a munkaszerződésben meg kell határozni, ennek hiányában munkahelynek azt a helyet kell tekinteni, ahol a munkavállaló a munkáját szokás szerint végzi. A jelenlegi szabályozástól tehát a lényegi eltérés csak az, hogy a munkavégzés helyében történő megállapodás hiányában is létrejön a munkaviszony.

Értelemszerűen a munkaszerződés kötelező tartalmi eleme a szerződő felek megjelölése, így a munkáltató pontos neve (cégneve), és a munkavállaló neve. Az új Munka törvénykönyve nem ad részletes felsorolást arra vonatkozóan, hogy a munkáltató és a munkavállaló neve mellett mik minősülnek olyan lényegesnek adatnak, amelyeket fel kell tüntetni a munkaszerződésben, de a munkáltató vonatkozásában ilyen lényeges adat lehet a munkáltató székhelye, gazdasági társaság esetén a cégjegyzéket vezető cégbíróság megnevezése, a társaság cégjegyzékszáma, adószáma, míg munkavállaló esetén a lakóhely, az adóazonosító, vagy a társadalombiztosítási azonosító jel.

Alapbérként legalább a kötelező legkisebb munkabért vagy a garantált bérminimumot kell meghatározni és ettől érvényesen eltérni nem lehet (kivéve azt az esetet, ha a felek részmunkaidőben állapodnak meg). Az alapbért időbérben kell megállapítani. Időbérnek nevezzük a munkában töltött idő hosszától függően járó bért. Időbér alkalmazásánál a munkabért meghatározott időegységre vonatkoztatva határozzák meg. Havi alapbér esetén az egy órára járó alapbér meghatározása során a havi alapbér összegét osztani kell:

- általános teljes napi munkaidő esetén százhetvennégy órával,

- általánostól eltérő teljes napi vagy részmunkaidő esetén a százhetvennégy óra időarányos részével.

Az alapbér egy órára - napra, hétre, hónapra - történő kiszámításánál a munkavállaló munkakörére meghatározott munkaidőt kell alapul venni. Amennyiben a napi munkaidő 8 óránál kevesebb, a munkavállaló legkisebb órabértételét a munkaidővel arányosan csökkenteni, ha hosszabb, arányosan növelni kell.

A törvény a munkakör fogalmát nem határozza meg, de ez alatt azon munkák összességét kell érteni, amit a munkavállaló köteles elvégezni. A munkakörbe tartozó feladatokat a munkaköri leírás tartalmazza, amely a munka jellege, a feladatok részletes felsorolása mellett a felelősséget, a kapcsolattartási kötelezettségeket is tartalmazza. A munkáltató legkésőbb a munkaviszony kezdetétől számított tizenöt napon belül írásban tájékoztatja a munkavállalót a munkakörébe tartozó feladatokról.

Az új Munka törvénykönyve a munkavégzés helyében (munkahely) történő megállapodást nem tekinti a létesítés mellőzhetetlen feltételének. Ugyanakkor előírja, hogy a munkavállaló munkahelyét a munkaszerződésben meg kell határozni, ennek hiányában munkahelynek azt a helyet kell tekinteni, ahol a munkavállaló a munkáját szokás szerint végzi. A korábbi szabályozástól az új törvény tehát annyiban tér el, hogy a munkavégzés helyében történő megállapodás hiányában is létrejön a munkaviszony.

E szabály értelmében nem jogszerű a munkahely olyan módon való megjelölése, amely csupán annak változó jellegére utal. Ebből következik, hogy az új Munka törvénykönyve hatályba lépését megelőzően, azaz 2012. július 1. előtt kötött munkaszerződések ilyen kikötése érvénytelenné válik. Az ebből eredő jogbizonytalanság feloldása érdekében a munkavállaló munkahelyének azt a helyet kell tekinteni, ahol munkáját szokás szerint végzi, azaz az érvénytelenné váló megállapodás helyett az Mt.-nek azt a szabályát kell alkalmazni, amely a munkahelyre vonatkozó megállapodás hiányában irányadó.

http://profitline.hu/