A pihenőidő értelmezéséről döntött a Kúria

2022. augusztus 26. 08:36
A munka- és pihenőidő szabályai az alapvető jelentőségű foglalkoztatási szabályok részét képezik. Az alábbiakban a pihenőidőre vonatkozó törvényi szabályok Kúria által történő értelmezését (BH2022.161.) mutatjuk be:
 
A pihenőidő értelmezéséről döntött a Kúria

Uszodamestertől származott a panasz

A felperes 2014. szeptember 1-jétől állt közalkalmazotti jogviszonyban az alperessel, illetve jogelődjével uszodamester munkakörben egy általános iskola uszodájában. A munkáltató havi munkaidőkeret alkalmazásával foglalkoztatta heti 40 órás munkaidőben. Munkaidejét akként osztotta be, hogy hétfőtől péntekig naponta 13 óra 30 perctől 20 óra 30 percig, illetve havonta 3 három esetben vasárnap és 1 napon szombaton 13 óra 30 perctől 18 óra 30 percig kellet munkát végeznie. A munkaköri feladatai közé tartozott a medencék területeinek biztonsági felügyelete, a technikai üzemeltetés segítése, a minőség és ürítőrácsok épségének és a medence burkolata épségének vizsgálata, a medencék ürítésének őrzése, javító és karbantartó munkáltatok végzése. A felperes munkavállaló 2016. május 1-jétől 2020. április 30-ig terjedő időtartamra 783 234 forint pihenőnapon végzett munkáért járó bérpótlék és késedelmi kamata, 289 251 forint vasárnapi pótlék és késedelmi kamata, valamint 2 500 000 forint sérelemdíj megfizetésére kérte kötelezni az alperest. Érvelése szerint a munkáltató ugyanis nem biztosította számára a jogszabályban előírt heti pihenőidőt, illetve jogalap nélkül került sor vasárnapi foglalkoztatására. A munkáltató alperes ezen állításokkal nem értett egyet.

 

Ezek a pihenőidő kötelező szabályai

A munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I.tv. (Mt.) a munkavállaló számára kiadandó pihenés tekintetében kétféle lehetőséget biztosít a munkáltató számára: alkalmazhatóak a pihenőnapokra vagy a pihenőidőre vonatkozó szabályok. Az Mt. 105.§-a alapján fő szabályként hetenként két pihenőnapot (heti pihenőnap) kell beosztani. A heti pihenőnapok egyenlőtlenül is beoszthatók.    Egyenlőtlen munkaidő-beosztás esetén hat egybefüggő munkanapot követően legalább egy heti pihenőnapot be kell osztani. Egyenlőtlen munkaidő-beosztás esetén a megszakítás nélküli, a több műszakos, az idényjellegű tevékenység keretében foglalkoztatott munkavállaló számára havonta legalább egy heti pihenőnapot be kell osztani. Havonta legalább egy heti pihenőnapot - a 101. § (1) bekezdés f) pont kivételével (kizárólag szombaton és vasárnap részmunkaidőben foglalkoztatott munkavállaló esetében) - vasárnapra kell beosztani.

 

A munkáltató azonban - a heti pihenőnapok helyett - hetenként legalább negyvennyolc órát kitevő, megszakítás nélküli heti pihenőidőt is biztosíthat.    A munkavállaló számára a heti pihenőidőt - a 101. § (1) bekezdés f) pont kivételével (kizárólag szombaton és vasárnap részmunkaidőben foglalkoztatott munkavállaló esetében)  - havonta legalább egy alkalommal vasárnapra kell beosztani. Egyenlőtlen munkaidő-beosztás esetén pedig a heti pihenőidő helyett a munkavállalónak hetenként legalább negyven órát kitevő és egy naptári napot magába foglaló megszakítás nélküli heti pihenőidő is biztosítható. A munkavállalónak ugyanakkor a munkaidőkeret vagy az elszámolási időszak átlagában legalább heti negyvennyolc óra heti pihenőidőt kell biztosítani.

 

 

Egybefüggő 40 órát vagy munkaidő-kereti átlagban 48 órát el nem érő pihenőidő 0 órának számít

A Kúria kiemelte, hogy az Mt. 106. §-a szerint a heti pihenőnapok helyett hetenként legalább 48 órát kitevő megszakítás nélküli heti pihenőidőt oszthat be a munkáltató. Míg a heti pihenőnap kezdetének és végének időpontja a munkanap kezdetének és végének időpontjához kapcsolódik, addig a heti pihenőidő a beosztás szerinti munkaidő befejezésétől a következő beosztás szerinti munkaidő kezdetéig tart. Míg a pihenőnap esetén a beosztás szerinti napi munkaidő befejezése és a következő munkanap kezdete közötti időtartamot nem kell számításba venni a heti pihenőnap kiadásakor, a heti pihenőidő esetében ez az időtartam annak részét képezi.

 

Az Mt. 106. § (1) bekezdése szerint a heti pihenőidő nem osztható meg, megszakítás nélkül, egybefüggően kell biztosítani a munkavállaló számára a pihenőidőként beosztott 48 (kivételesen 40) óra időtartamot. Ennek megfelelően kellő alap nélkül állította a munkáltató felülvizsgálati ellenkérelmében, hogy az Mt. pusztán arra kötelezné a munkáltatót, hogy heti 40 óra egybefüggő pihenőidőt biztosítson a munkavállalója számára, és nincs olyan szabály, amely szerint heti 48 óra pihenőidőt egybefüggően kellene kiadni. A heti pihenőidő ugyanis a munkavállaló pihenését, regenerációját hivatott biztosítani. Az a 40 órát el nem érő időszak, melyre nem osztották be a munkavállalót munkavégzésre, nem tekinthető heti pihenőidőnek, mivel nem alkalmas a heti regenerálódáshoz szükséges időtartam funkcióját betölteni. Heti pihenőidőnek - az Mt. 106. § (1) és (3) bekezdésére figyelemmel - csupán a heti 40 órát elérő vagy ezt meghaladó időtartam minősül, így a munkaidőkeret átlagában is csak a 48 órát egybefüggően kitevő időtartam vehető figyelembe. A felperes ugyanakkor igazoltan hetente 41 illetve 43 óra pihenőidőben részesült.

 

Jogellenes volt a vasárnapi munkaidő-beosztás is

A szabályozás a munkavállalók magán- és családi életének védelme érdekében a vasárnapi munkavégzést kivételesen teszi lehetővé. Ennek köre az Mt.101.§-ban konkrétan nevesítésre került. A munkáltató állítása szerint jogosult a felperest vasárnap rendes munkaidőben történő munkavégzésre utasítani, mivel a munkakör rendeltetése folytán vasárnap is ellátandó. A Kúria szerint ugyanakkor a felperes munkavállaló által ellátandó feladatok semmilyen módon nem kötődtek rendeltetésük folytán a vasárnaphoz, így a munkáltatónak azt kellett bizonyítania, hogy a tevékenység olyan jellegű volt, hogy azt a megfelelő működés érdekében folyamatosan el kellett végezni, és más napon (hétköznap vagy szombaton) a tevékenységet nem lehetett ellátni. A perbeli esetben a munkáltató csupán állította, de nem bizonyította, hogy a felperes által végzett tevékenység szükségszerűen vasárnap volt ellátható. Nem adott magyarázatot arra, hogy miként volt lehetőség arra, hogy havonta egy alkalommal a felperes szombaton végezze ugyanezt a tevékenységet, illetve 2020. március 1-jétől e tevékenység ellátására miért nincs szükség vasárnap. Annak pedig nincsen jelentősége, hogy a munkavállaló hozzájárult-e a vasárnap történő foglalkoztatáshoz.

 

Dr. Kéri Ádám

ügyvéd

Kapcsolódó cikkek

Mit gondolnak ma egy kisgyerekes anyáról a munka világában?

2020. február 13. 14:48
A magyar társadalom kettős elvárást támaszt a kisgyermekes édesanyák felé. Egyfelől fontos, hogy a közösség hasznos tagjaiként kamatoztassák képességeiket a munkaerőpiacon és hozzájáruljanak a család anyagi biztonságához, másfelől nem tartják őket teljes értékű munkaerőnek és nagy mértékben szükség van rájuk otthon is, hogy gondoskodjanak gyermekeik neveléséről. Az egymásnak ellentmondó elvárásokra egy hazai reprezentatív felmérés világított rá, amelyet az UNICEF az Indotek Group támogatásával végzett el.

Mit (nem) tehet meg a munkaadó? - munkajogászok a Covid-oltás kötelezővé tételéről (1.)

2021. november 02. 08:21
A magyar kormány nemzetközi viszonylatban is komoly lépésre szánta el magát az október 28-án kihirdetett kormányrendeletekben: lehetővé tette a magánszférában a munkáltatók számára a Covid-oltások kötelezővé tételét, illetve az állami szférában már magában a rendeletben kötelezővé tette az oltást a foglalkoztatottak számára. Oláh Zsófia és Móricz Ildikó, az OPL Ügyvédi Iroda munkatársainak összefoglalója.