A pihenőidő értelmezéséről döntött a Kúria

2022. augusztus 26. 08:36
A munka- és pihenőidő szabályai az alapvető jelentőségű foglalkoztatási szabályok részét képezik. Az alábbiakban a pihenőidőre vonatkozó törvényi szabályok Kúria által történő értelmezését (BH2022.161.) mutatjuk be:
 
A pihenőidő értelmezéséről döntött a Kúria

Uszodamestertől származott a panasz

A felperes 2014. szeptember 1-jétől állt közalkalmazotti jogviszonyban az alperessel, illetve jogelődjével uszodamester munkakörben egy általános iskola uszodájában. A munkáltató havi munkaidőkeret alkalmazásával foglalkoztatta heti 40 órás munkaidőben. Munkaidejét akként osztotta be, hogy hétfőtől péntekig naponta 13 óra 30 perctől 20 óra 30 percig, illetve havonta 3 három esetben vasárnap és 1 napon szombaton 13 óra 30 perctől 18 óra 30 percig kellet munkát végeznie. A munkaköri feladatai közé tartozott a medencék területeinek biztonsági felügyelete, a technikai üzemeltetés segítése, a minőség és ürítőrácsok épségének és a medence burkolata épségének vizsgálata, a medencék ürítésének őrzése, javító és karbantartó munkáltatok végzése. A felperes munkavállaló 2016. május 1-jétől 2020. április 30-ig terjedő időtartamra 783 234 forint pihenőnapon végzett munkáért járó bérpótlék és késedelmi kamata, 289 251 forint vasárnapi pótlék és késedelmi kamata, valamint 2 500 000 forint sérelemdíj megfizetésére kérte kötelezni az alperest. Érvelése szerint a munkáltató ugyanis nem biztosította számára a jogszabályban előírt heti pihenőidőt, illetve jogalap nélkül került sor vasárnapi foglalkoztatására. A munkáltató alperes ezen állításokkal nem értett egyet.

 

Ezek a pihenőidő kötelező szabályai

A munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I.tv. (Mt.) a munkavállaló számára kiadandó pihenés tekintetében kétféle lehetőséget biztosít a munkáltató számára: alkalmazhatóak a pihenőnapokra vagy a pihenőidőre vonatkozó szabályok. Az Mt. 105.§-a alapján fő szabályként hetenként két pihenőnapot (heti pihenőnap) kell beosztani. A heti pihenőnapok egyenlőtlenül is beoszthatók.    Egyenlőtlen munkaidő-beosztás esetén hat egybefüggő munkanapot követően legalább egy heti pihenőnapot be kell osztani. Egyenlőtlen munkaidő-beosztás esetén a megszakítás nélküli, a több műszakos, az idényjellegű tevékenység keretében foglalkoztatott munkavállaló számára havonta legalább egy heti pihenőnapot be kell osztani. Havonta legalább egy heti pihenőnapot - a 101. § (1) bekezdés f) pont kivételével (kizárólag szombaton és vasárnap részmunkaidőben foglalkoztatott munkavállaló esetében) - vasárnapra kell beosztani.

 

A munkáltató azonban - a heti pihenőnapok helyett - hetenként legalább negyvennyolc órát kitevő, megszakítás nélküli heti pihenőidőt is biztosíthat.    A munkavállaló számára a heti pihenőidőt - a 101. § (1) bekezdés f) pont kivételével (kizárólag szombaton és vasárnap részmunkaidőben foglalkoztatott munkavállaló esetében)  - havonta legalább egy alkalommal vasárnapra kell beosztani. Egyenlőtlen munkaidő-beosztás esetén pedig a heti pihenőidő helyett a munkavállalónak hetenként legalább negyven órát kitevő és egy naptári napot magába foglaló megszakítás nélküli heti pihenőidő is biztosítható. A munkavállalónak ugyanakkor a munkaidőkeret vagy az elszámolási időszak átlagában legalább heti negyvennyolc óra heti pihenőidőt kell biztosítani.

 

 

Egybefüggő 40 órát vagy munkaidő-kereti átlagban 48 órát el nem érő pihenőidő 0 órának számít

A Kúria kiemelte, hogy az Mt. 106. §-a szerint a heti pihenőnapok helyett hetenként legalább 48 órát kitevő megszakítás nélküli heti pihenőidőt oszthat be a munkáltató. Míg a heti pihenőnap kezdetének és végének időpontja a munkanap kezdetének és végének időpontjához kapcsolódik, addig a heti pihenőidő a beosztás szerinti munkaidő befejezésétől a következő beosztás szerinti munkaidő kezdetéig tart. Míg a pihenőnap esetén a beosztás szerinti napi munkaidő befejezése és a következő munkanap kezdete közötti időtartamot nem kell számításba venni a heti pihenőnap kiadásakor, a heti pihenőidő esetében ez az időtartam annak részét képezi.

 

Az Mt. 106. § (1) bekezdése szerint a heti pihenőidő nem osztható meg, megszakítás nélkül, egybefüggően kell biztosítani a munkavállaló számára a pihenőidőként beosztott 48 (kivételesen 40) óra időtartamot. Ennek megfelelően kellő alap nélkül állította a munkáltató felülvizsgálati ellenkérelmében, hogy az Mt. pusztán arra kötelezné a munkáltatót, hogy heti 40 óra egybefüggő pihenőidőt biztosítson a munkavállalója számára, és nincs olyan szabály, amely szerint heti 48 óra pihenőidőt egybefüggően kellene kiadni. A heti pihenőidő ugyanis a munkavállaló pihenését, regenerációját hivatott biztosítani. Az a 40 órát el nem érő időszak, melyre nem osztották be a munkavállalót munkavégzésre, nem tekinthető heti pihenőidőnek, mivel nem alkalmas a heti regenerálódáshoz szükséges időtartam funkcióját betölteni. Heti pihenőidőnek - az Mt. 106. § (1) és (3) bekezdésére figyelemmel - csupán a heti 40 órát elérő vagy ezt meghaladó időtartam minősül, így a munkaidőkeret átlagában is csak a 48 órát egybefüggően kitevő időtartam vehető figyelembe. A felperes ugyanakkor igazoltan hetente 41 illetve 43 óra pihenőidőben részesült.

 

Jogellenes volt a vasárnapi munkaidő-beosztás is

A szabályozás a munkavállalók magán- és családi életének védelme érdekében a vasárnapi munkavégzést kivételesen teszi lehetővé. Ennek köre az Mt.101.§-ban konkrétan nevesítésre került. A munkáltató állítása szerint jogosult a felperest vasárnap rendes munkaidőben történő munkavégzésre utasítani, mivel a munkakör rendeltetése folytán vasárnap is ellátandó. A Kúria szerint ugyanakkor a felperes munkavállaló által ellátandó feladatok semmilyen módon nem kötődtek rendeltetésük folytán a vasárnaphoz, így a munkáltatónak azt kellett bizonyítania, hogy a tevékenység olyan jellegű volt, hogy azt a megfelelő működés érdekében folyamatosan el kellett végezni, és más napon (hétköznap vagy szombaton) a tevékenységet nem lehetett ellátni. A perbeli esetben a munkáltató csupán állította, de nem bizonyította, hogy a felperes által végzett tevékenység szükségszerűen vasárnap volt ellátható. Nem adott magyarázatot arra, hogy miként volt lehetőség arra, hogy havonta egy alkalommal a felperes szombaton végezze ugyanezt a tevékenységet, illetve 2020. március 1-jétől e tevékenység ellátására miért nincs szükség vasárnap. Annak pedig nincsen jelentősége, hogy a munkavállaló hozzájárult-e a vasárnap történő foglalkoztatáshoz.

 

Dr. Kéri Ádám

ügyvéd

Kapcsolódó cikkek

Koronaszégyen: az eltitkolt betegség jelenti az új kihívást a munkáltatóknak

2020. szeptember 18. 10:39
Megbélyegzéstől félhetnek ugyanis azok, akik elkapják a betegséget