Garantált bérminimum: fontos döntést hozott a Kúria

2019. március 12. 07:54
Az alsó középfokú végzettség legalább középfokú végzettség minősül a garantált bérminimumra jogosultság szempontjából – mondta ki a Kúria nemrégiben hozott határozatában. Az ügyben érintett felperes az általa üzemeltetett üzemanyagtöltő állomáson dolgozó, üzemanyag-kútkezelői végzettséggel rendelkező munkavállalóinak garantált bérminimum helyett csak személyi alapbért fizetett.

A Kúria a következő jogszabályokat, jogszabályi rendelkezéseket vette figyelembe az Mfv.III.10.077/2018-as számú ügyben:

– a kereskedelemről szóló 2005. évi CLXIV. törvény (Kertv.) 5. paragrafusának (3) bekezdése,

– az egyes ipari és kereskedelmi tevékenységek gyakorlásához szükséges képesítésekről szóló 21/2010. NFGM-rendelet (NFGMr.),

– az Országos Képzési Jegyzékről és az Országos Képzési Jegyzék módosításának eljárási rendjéről szóló 150/2012. kormányrendelet (Krm1.) 1. melléklete,

– a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (Mt.) 153. paragrafusának (1) bekezdése,

– a kötelező legkisebb munkabér és garantált bérminimum megállapításáról szóló 454/2015. kormányrendelet (Krm2.) és

– a 430/2016. kormányrendelet (Krm3.) 2. paragrafusának (2) bekezdése.

A Krm2. és Krm3. 2. paragrafusának (2) bekezdése értelmében a garantált bérminimumra jogosultsághoz két feltételnek kell együtt érvényesülni. Az egyik, hogy a munkavállalónak rendelkeznie kell legalább középfokú iskolai végzettséggel vagy középfokú szakképzettséggel, a másik, hogy ez a középfokú képzettségi szint a munkakör betöltésének a feltétele legyen.

A Kertv. 5. paragrafusának (3) bekezdésében biztosított felhatalmazás alapján a NFGMr. határozza meg a képesítési követelményeket, a képzettségi szintet, akként, hogy a 3. táblázat 9. pontjában a töltőállomás-kezelő (üzemanyag-gázpalack értékesítése) esetében a Krm1.-t jelöli meg a választható szakképesítést előíró jogszabályként. Az NFGMr.-ből csupán a szükséges szakképzettség állapítható meg, de az nem, hogy az milyen fokú; a képzettségi szintet a Krm1. 1. számú melléklete, azaz az Országos Képzési Jegyzék (OKJ) határozza meg.

Az OKJ 1. táblázata a 32. szakképesítési szintet írja elő a töltőállomás-kezelő munkakörre. Az OKJ 2. táblázat a 32. szakképzési szintet értelmezi, amely szerint alsó középfokú szakképesítés, amely alapfokú iskolai végzettségre vagy a szakmai és vizsgakövetelményben meghatározott bemeneti kompetenciákra épül, iskolarendszeren kívüli szakképzésben szerezhető meg.

Az OKJ megkülönböztet

– 32. szintet, azaz alsó középfokú szakképesítést, 
– 33. szintet, azaz alsó középfokú szakképesítés-ráépülést (alapfokú iskolai végzettséget igénylő, iskolarendszeren kívüli szakképzésben szerezhető meg), 
– 34. szintet, azaz középfokú szakképesítést (a 32. és a 33. szintektől eltérően jellemzően iskolarendszerű szakképzésben szerezhető meg), és 
– 35. szintet, azaz középfokú szakképesítés-ráépülést (jellemzően iskolarendszerű képzésben szerezhető meg).

Tehát a középfokú és az alsó középfokú képesítés nem azonos képzettséget takar, alapvető különbség a két képzettség között, hogy az alsó középfokú szakképesítés iskolarendszeren kívüli képzéssel, a középfokú szakképesítés iskolarendszerű képzéssel szerezhető meg.

A jogszabályok fogalmi rendszerének egybevetéséből következően különbséget kell tenni iskolarendszerű oktatásban – szakmunkásképző, szakképző oktatási intézményben – megszerezhető szakmunkás/szakközépiskolai bizonyítvány, mint iskolai végzettséget tanúsító bizonyítvány, valamint iskolarendszeren kívüli szakképzés (tanfolyami képzés, OKJ képzés) keretében, jogszabályban meghatározott, illetve hatóság által szabályozott tartalmú és célú képzés között, amelynek eredményeként hatóság által meghatározott tevékenység folytatására feljogosító irat (igazolás, oklevél stb.) kiadására kerül sor.

A szakképesítéshez kötött munkakörök – az adott munkakörre vonatkozó jogszabály szerint – más-más fokú, illetve szintű szakképesítéssel tölthetők be, így a jogszabály előírhatja, hogy például legalább középfokú szakképesítéssel kell rendelkezni az adott munkakör betöltőjének.

Az iskolai végzettség, illetve szakképzettség fokának meghatározása a Kntv.-n alapul, amely nem azonos a Krm1.-ben szabályozott Országos Képzési Jegyzék által használt szakképesítési szintekre vonatkozó megkülönböztetéssel.

A felperesi munkavállalók munkakörére vonatkozó Krm1. értelmében a rendelet 1. melléklet 1. táblázatában meghatározott töltőállomás-kezelő munkakört csak a 2. táblázatban megjelölt szakmai képesítéssel (szakképzettséggel) rendelkező személy töltheti be. Az NFGMr. 3. táblázat 9. pontja az üzemanyagtöltő állomáskezelő munkakör betöltéséhez szükséges végzettségként az OKJ szerinti szakképesítést írja elő, amely nem iskolarendszerű képzésben megszerezhető alsó középfokú szakképesítésnek minősül.

A felperesi munkavállalók képzettsége nem minősül iskolarendszerű oktatásban, tanulói jogviszonyban szerzett középfokú végzettségnek, azzal nem egyenértékű. A Krm2. és a Krm3. 2. paragrafusának (2) bekezdése viszont a garantált bérminimum fizetését „legalább középfokú végzettség”-hez köti.

A fentebb hivatkozott jogszabályokból nem vezethető le, hogy az alsó középfokú végzettség ne minősülne legalább középfokú végzettségnek a garantált bérminimumra jogosultság szempontjából.

A fentiekre tekintettel a Kúria a jogerős ítéletet hatályon kívül helyezte, és a felperes munkáltató keresetét elutasította.

adozona.hu

Kapcsolódó cikkek

Munkaidő: 100 ezreket követel a felmondott dolgozóktól egy multicég

2019. január 24. 08:04
Az Audi Hungaria Zrt. már 2016 óta folytatja azt a gyakorlatot, hogy a termelésingadozások miatt felhalmozódó mínusz munkaórákra eső bért megpróbálja visszaszedni egyes dolgozóitól, akik a cégtől távoznak. Az országban más munkáltatóknál ez a visszafizetési dilemma a Napi.hu tudomása szerint nem merült fel eddig. Ugyancsak egyedülálló az az ítéletet, amelyet nemrég a Győri Törvényszék hozott az ügyben egy dolgozó javára.

Vélemény: Soha nem elég? Avagy meddig rontható a munkajogi szabályozás?

2018. november 27. 07:42
A munka törvénykönyve tervezett módosításával nem az a legnagyobb baj, hogy már megint elvesz valamennyit a munkavállalók jogaiból, és fokozza a munkáltatók erőfölényét, hanem az, hogy ez a folyamat egyre inkább erősödik.