Interjú az édesipari tagozat vezetőjével

2014. április 10. 15:45
Szakszervezetünk interjú sorozatot indít, amelynek célja jobban megismertetni az olvasókkal a szakszervezeti világban jelenleg zajló folyamatokat. Elsősorban olyan személyekkel készítünk anyagokat, akik tevőlegesen is a változásért dolgoznak, vagyis a szakszervezetekkel kapcsolatos régi, berögzült ideológiák levetkőzését próbálják segíteni, kommunikálni a nagyközönség felé, valamint felhívni a figyelmet arra, hogy igenis szükség van a szakszervezet intézményére. A különbség viszont az, hogy ma nem ugyanazt jelenti ez a szó, mint mondjuk 25 évvel ezelőtt. Fontos lenne, hogy ezt megértsék az emberek, ebben kívánunk ismereteket szolgáltatni munkánkon keresztül az illetékesek megkérdezésével.
Interjú az édesipari tagozat vezetőjével

A MÉDOSZ életében is komoly lépések történtek az elmúlt időszakban. Több éves előkészítő munka, tárgyalások, egyeztetések eredményeként 2014. január 1-től 2 szakszervezet is csatlakozott a MÉDOSZ-hoz. Ez egyrészről a tagság hatékonyabb érdekképviseletét eredményezi, nagyobb szakmai gárdával, másrészről a nemzetközi tendencia tükröződik vissza, vagyis a manapság oly sokat emlegetett „földtől az asztalig” elv érvényesül.

Elsőként az Édesipari Dolgozók Szakszervezetének vezetőjét Drótár Ilonát kérdeztem. Érdekesség, hogy pont az interjú napja titkárrá választásának 25. évfordulója. Ezúton is gratulálunk neki. Pályafutását egyébként 1970-ben kezdte a Szerencsi Csokoládégyárban, ahol a kezdetektől fogva szakszervezeti tag, elnökként pedig 1991-től tevékenykedik. De nézzük, mit is jelent számára a szakszervezeti munka.

Talán kezdjük egy olyan kérdéssel, amely sokakat foglalkoztat, de sokan nem merik feltenni. Pályafutásod során ért-e valaha negatív megkülönböztetés, vagy jelentett-e hátrányt az, hogy szakszervezeti tisztségviselő vagy?

Nem tudnám egyértelműen azt mondani, hogy azért, mert szakszervezeti tisztségviselő vagyok vagy voltam. Nyilván kaptam hideget-meleget munkám során, de ezt kijelenteni így nem lehet. Az biztos, hogy én előnyben vagyok másokkal szemben, mert szakmámat tekintve munkaügyes vagyok, tehát nagy mennyiségű háttértudással rendelkezem, amely sok esetben megkönnyíti a munkámat. Persze ehhez hozzátartozik, hogy kezdettől fogva függetlenítettként dolgozom, ami szintén nagy segítség, a feladataim megoldásában.  Több alapszervezet tartozik hozzám,pl a Nestlé Hungaria kft három gyárának alapszervezete, valamint a Nestlé Hungária Kft Központi Üzemi Tanács valamint a Szerencs/Diósgyőri gyárüzemi tanács elnökének is megválasztottak. Talán volt egy-két év, amikor a fizetésemnél kedvezőtlen volt a vezetői hozzáállás, ennek elkerülése érdekében a pályafutásom elején szóbeli megállapodást kötöttünk a munkáltatóval, miszerint a fizetésem emelkedése nem lehet több, mint az átlagos béremelésa mindenkori infláció figyelembe vétele mellett. Nem lepődök meg azon, ha nincs infláció, akkor a fizetésem sem emelkedik. Nincs prémiumom, plusz juttatásom csak a dolgozóknak is járó KSZ ben foglaltak szerinti. Ezzel a megoldással nem vagyok elkötelezve a munkáltató felé – én legalább is így érzem - és ez nagyon fontos.  A szakszervezeti vezetőnek nem szabad elköteleződni a munkáltató felé, minden esetben legyünk korrektek.

Úgy gondolod, hogy nagyobb kihívás multinacionális vállalatnál szakszervezetet alakítani vagy tisztséget vállalni, mint egy kisebb cégnél?

Szerintem nem. Alapjában véve a Nestlének fontos, hogy legyen szakszervezete. A büki gyárunk a 800 fő állandó dolgozójával a Nestlé 3 gyárából a legnagyobb. Itt 10 fővel alakítottunk szakszervezetet 2002 ben, jelenleg közel 200 szakszervezeti tagunk van, ami nem túl magas szervezettség,de folyamatosan fejlődik. Míg a többi gyárban 70-90 % közötti a szervezettség. Tehát ilyen szempontból nem éreztem problémának soha, hogy multinál dolgozom. A Nestlénél a nehézséget az jelenti, hogy általában 3 évente váltanak elsőszámú vezetőket központi és gyárit is. Mindig más nemzetiségű és más vezetési stílusú emberhez kell alkalmazkodnunk. Az eltérő kultúra akaratlanul is magával hozza azt, hogy nem ugyanazt jelenti a szakszervezet például egy olasz számára, mint nekünk. Ezeket tudni kell kezelni. Jelenleg Írszármazású vezérigazgatónk van, ő az Európai Üzemi Tanácsban is sokat tett, respektálja a szakszervezetet és az Üzemi Tanácsot, igyekszik betartani a szabályokat, ha pedig gond van, lehet hozzá fordulni. Én azt tapasztalom, hogy jelenleg Európai viszonylatban is fontosak a magyar viszonyok és a szakszervezet, de természetesen mi is törekszünk a kompromisszumokra.

A nehézségek mellett tudnál említeni valamilyen jelentősebb eredményt, amit sikerként könyveltél el?

Tulajdonképpen minden olyan dolgot, ami nem negatív, pozitívumnak élek meg, tehát a kis sikereket is nagyra értékelem. Ha mégis említenem kellene valamilyen jelentősebb sikert, az a jelen kollektív szerződésünk lenne. 8 hónapon keresztül folytak a tárgyalások a munkáltató elképzelései nagyon messze álltak a miénktől. Nem hagytuk magunkat, így a végén, kemény munka árán, de sikerült kiharcolni egy elfogadható, korrekt kollektív szerződést.

Ez tényleg komoly eredmény. Mindeközben pedig zajlottak a tárgyalások a csatlakozásról a MÉDOSZ-szal, ami szintén eredményesnek bizonyult, hiszen létrejött a megállapodás. Így január elsejétől az Édesipari Dolgozók Szakszervezete már a MÉDOSZ tagja, sőt megvolt az első Országos Választmányi ülés is. Hogyan értékeled ezt? Milyen volt a fogadtatás? Egyáltalán miért pont a MÉDOSZ?

Igen, valóban így történt, sok munka van abban, hogy idáig eljutottunk. Nagyon pozitívan fogadtak minket, bár a kapcsolat a két szakszervezet között nem újkeletű, régre visszanyúlik az ismeretség. A választmányi üléssel kapcsolatban, illetve a következtetéseket levonva, úgy érzem minden adott a közös munkához, a kedves fogadtatás és a szakmaiság is megvan. Természetesen elvárások is vannak - nyilván mindkét fél részéről – hiszen ezért jött létre az egyesülés. Legfontosabbnak tartom az őszinteséget. Ha ez nincs, akkor bizony lesznek viták, mert olyan ember vagyok, aki kinyilvánítja a véleményét. Vitára eddig nem került sor, viszont együttműködés már volt, tehát fogalmazzunk inkább úgy, hogy elkezdődött a közös munka. Azért is fontos az együttműködés a nagyobb taglétszám és erő mellett, mert a nemzetközi példák is ezt mutatják az összefogás az ami erőt ad a „földtől az asztalig” szellemében. Többek között ezért is a MÉDOSZ-hoz csatlakoztunk, nem pedig másik szervezethez.

Valóban, ezt a kifejezést manapság egyre gyakrabban hallani, különösen nemzetközi vonatkozásban. És mit gondolsz a fiatalok helyzetéről a szakszervezetben? Sajnos erről is sokat hallani, hogy nem lesznek tagok, nincsenek tisztában a szakszervezet jelentőségével.

Fájó pontom ez a kérdés, bár mi mostanában vettünk fel fiatalokat dolgozni, most azon töröm a fejem, hogy hogyan lehetne őket jobban bevonni a szakszervezeti munkába. Mert ugyan beléptek, szinte kivétel nélkül mind, de nem igazán vesznek részt a munkában. Ezzel vagyok bajban, hogy hogyan tudnám őket aktivitásra bírni.

Véleményem szerint ez korunk egyik fő kihívása szakszervezeti vonalon, minden esetre további sok sikert kívánok munkádhoz!

 

Összeállította: Kunert Annamária

Kapcsolódó cikkek

Gyászhír

2016. április 27. 11:38
Mély fájdalommal tudatjuk, hogy BARTHA GYÖRGY a MÉDOSZ nyugdíjas munkatársa életének 75. évében rövid betegség után elhunyt.
Búcsúztatása 2016. május 9-én (hétfő) 11 óra 15 perckor lesz a Kispesti temetőben (Budapest, XIX. kerület, Puskás F. u. 5.).
Kérjük, hogy részvétét csak egy szál virággal fejezze ki!
MÉDOSZ munkatársai

Interjú a MÉDOSZ egyik kiemelkedő szakmai munkatársával

2014. április 30. 15:10
Az MSZOSZ 2014-ben ismét kiírta tagtoborzó pályázatát az előző évi sikerek láttán. Idén a MÉDOSZ is részt vesz benne, ennek kapcsán régi-új kollégák aktív részvételével próbálják meg a vállaltakat teljesíteni. Varga Ferenc, a MÉDOSZ oszlopos tagja is közéjük tartozik. Bár már nyugdíjas, lelkesedése, fiatalokat meghazudtoló munkabírása sokak számára követendő példa lehet. Mint szakszervezeti tag a Jégtörő Flottánál kezdte pályafutását 1963 nyarán, majd ősszel már bizalminak választották a Közlekedési és Szállítási Dolgozók Szakszervezeténél. 1968-ban lépett be az Agárdi Állami Gazdaságba, egyúttal a MEDOSZ-ba, illetve a mai nevén MÉDOSZ-ba. Azóta folytatja tevékenységét a szakszervezetnél. Most ő mondja el nekünk, miben látja a szakszervezetek hanyatlásának problémáját.