Jajj ne, már megint csapatot építünk!

2019. április 10. 08:09
Kevés szervezeti történés vált ki reakciókat az érzelmek annyira széles spektrumán, mint egy csapatépítő tréning. Lelkesen imádjuk és tiszta szívből gyűlöljük és kötelességtudatból tűrjük és türelmetlenül várjuk. Vezetőként és HR-esként pedig hatalmas felelősség dönteni…

Szűk családi körben és barátaim között is többen vannak, akik a tavasz (azaz a klasszikus csapatépítő idény) beköszöntével már előre azon izgulnak, idén milyen kifogást találjanak ki, hogy lemondhassák a részvételt. 

Merthogy csapatépítés gyanánt: 
•    Ötvenes éveiben járó kedves hölgy ismerősöm többszáz kollégájával egyetemben megnézte a Shreket, egyen pólóban és egyen baseball sapkában, majd activity-t játszottak a szervezet aktuális jelszavaival, pl. HR transzformáció, diversity, visibility, empowerment. Yaaay!
•    Harmincas férfi barátom cégénél csapatépítő bográcsolással húzták meg kreatívan a tréning büdzsét. Az munkatársak közösen „főztek”, azaz elmondása alapján a lúzerek és/vagy hölgyek pepecseltek a bográccsal, saját késsel és hozzávalókkal és recepttel, a többiek kottarészegen néztek ki a fejükből délelőtt 11-re. Nem az volt az élménye, hogy megbecsült munkatárs. 
•    A sziklamászást passzolta egy férfi ismerősöm, ahova meglepetésből vitték el a csapatát. Rendkívül kellemetlen volt számára, hogy még magyarázkodnia is kellett és védenie férfiúságát, amiért köszönte, de nem akart aznap meghalni. 
•    Egy vitorlás csapatépítő alatt mindenki lelkesen végighányta mindkét napot (azóta sem tudják, hogy az idő vagy az étkezések miatt) – ami ugyan erősen össze tudja kovácsolni a társaságot (végül is akár sikeresnek is mondható a projekt), de nem szívesen ismételne senki. 
•    Rokonom multi munkahelye a jótékonysági csapatépítést választotta, együtt kifestettek egy gyermekotthont. Sajnos mivel az előző rétegeket nem volt eszköz / idő / szakértelem levakarni, rámentek még egy réteggel a flódni konzisztenciájú falra, ami nyilván azonnal potyogni kezdett. A kerítésre nem maradt elég festék és idő, így félbe kellett hagyniuk. Szerencsére megtudták, hogy a cég által fizetett profi festő brigád majd megy és levakar és kijavít és újrafest mindent… ami persze az intézménynek szuper, de a csapat számára több mint abszurd. Együtt összegányoltak valamit, ráadásul feleslegesen... 

Természetesen nem vitattuk a szervezés mögötti pozitív szándékot, és biztosan volt, aki jól érezte magát ezeken a programokon. És persze az is nyilvánvaló, hogy szinte lehetetlen mindenki kedvére tenni. 

A legtöbb csapatépítő az extrovertált, bátor, bevállalós, és valljuk be, inkább a 45 év alatti kollégákat célozza be célcsoportnak. De mi a helyzet az introvertáltakkal? Az ügyetlenekkel? A túlsúlyosokkal, akik számára kellemetlen falat mászni? Azokkal, akik már vagy hússzor átjutottak a falon és labirintuson és mocsáron? 

Legyen-e kötelező mindenkinek a csapatépítő? És ha ilyen macerás, akkor minek csináljuk? Mire jó egyáltalán a csapatépítő? 

Kutatási eredmények szerint a csapatok célzott, tudatos fejlesztése
-    emeli a bizalmi szintet, ami felgyorsítja a folyamatokat és könnyebbé teszi a megküzdést a nehéz helyzetekkel,
-    feloldhatja a konfliktusokat (célzott gyakorlatokkal, helyzetekkel),
-    segíti a kommunikációt és az együttműködést: Egy 2018-as Salesforce tanulmány szerint a munkavállalók és vezetők 86%-a az együttműködés hiányát és az elégtelen kommunikációt teszi felelőssé a munkahelyi kudarcokért. 
-    növeli az elkötelezettség szintjét: Egy 2010-es Gallup kutatás szerint azok a kollégák, akiknek van egy „legjobb barátja” a munkahelyén, hétszer nagyobb valószínűséggel lesznek elkötelezettek, sikeresebbek az ügyfelek mozgósításában és munkavégzésükben is magasabb minőséget hoznak. 
-    növeli a teljesítményt: Egy másik kutatás szerint azok a kollégák, akik napi 15 percet tudtak beszélgetni és szocializálni a munkatársaikkal, 20%-os teljesítmény növekedést mutattak azokhoz képest, akik egyedül töltötték a szünetüket (FastCompany, 25.000 fős call center kísérlet).
-    pozitív hatással van a munkaerő megtartásra: Egy 2018-as kutatásban a megkérdezett munkatársak 37%-a nyilatkozott úgy, hogy a szervezetnél maradásának a legfőbb oka az, hogy egy nagyszerű csapattal dolgozhat. A kollégák 54%-a szerint a szorosan összetartó közösség érzése - vagyis a nagyszerű kollégák, mérföldkövek megünneplése, közös célok – képes volt tovább ott tartani őket a cégnél, mint amiből személy szerint a legtöbb érdekük származott volna. (Gusto)

Kiváló csapatépítő programokkal segíthetjük a fenti pozitív hatások fejlődését. 

Szempontok, amikre érdemes odafigyelnünk a választásnál: 
A RÉSZTVEVŐINK, AKIKET MI ISMERÜNK A LEGJOBBAN
•    Egy ideális program kedvez mindegyik személyiségtípusnak. Például: van egy motiváló célja, kihívást jelentő feladatokkal (a Dominánsabb kollégáknak), lehessen minél több új emberrel megismerkedni (az I-knek), de ha lehet egy kisebb csoportban tölthessék a napot nyilvános szereplés nélkül (S), és legyen lehetőség a kritikus gondolkodásra, a tudás megcsillogtatására is (C). 
•    Jó, ha támaszkodik az érdeklődési körökre, vagy potenciálisan a többséget érdekelni fogja a tematika. (Ami lehet, hogy az IT cégünknél a Star Wars tematikus csapatépítő lesz, míg értékesítő csapatunk inkább sportolna.)
•    Figyelembe veszi a különböző generációk preferált működését. Például jó és izgalmas ha tablettal dolgozhatnak a résztvevők, de ez ne csak öncélú legyen, hanem támassza alá a fejlesztési célt. 

A PROGRAM NEKÜNK SZÓLJON
•    Illeszkedjen a célhoz. Közösen érezzük jól magunkat, tudatosan fejlesszük az együttműködést, vagy akár detoxikáljuk a csapatot a negatív érzésektől? A program segítse a célunk megvalósulását, az adott létszámmal. Működjön 20 vagy 300 főre, attól függően hogy mire van szükségünk. 
•    Hogy az agyontrénelt kollégáink is kapjanak AHA és WOW élményt, a program legyen izgalmas, érdekes, új – persze normális keretek között. (Létezik olyan csapatépítő, ahol bogarakkal és csúszómászókkal kapcsolatos averziókat lehet együtt legyőzni, közös bátorságpróbaként. Vagy együtt autót zúzni baseball ütőkkel és kalapáccsal. Vagy együtt egymást zúzni roncsderbys trabantokkal. Persze kinek mi a normális.)
•    A résztvevők együtt csináljanak valamit, ne sokan egymás mellett.

A SZOLGÁLTATÓ LEGYEN PARTNER
•    A csapatépítés ne csak maga az élmény szolgáltatását fedje le, hanem legyen szakmai hozzáadott értéke is. Toljuk ki a tudás-készség-attitűd fejlesztés háromszögét amennyire csak lehet, az élményeket dolgozzák fel a csapattal a trénerek, kapjunk profi visszajelzést, használjunk tréning értékelőlapokat, és nem utolsósorban legyen elegendő létszámú profi tréner a lebonyolításhoz. 
•    A képző cégtől elvárható a rugalmasság, hogy ne dobozos, hanem ránk szabott tréninget nyújtsanak. Kérjünk részletes tájékoztatást arról, mit és hogyan terveznek megvalósítani. 
•    Jó ár-érték arány. A profi csapatépítő programok nyilván drágábbak, mint a zsákbanfutás vagy bográcsozás, de nagyon tág az olló: találhatunk vagyonokért élményeket és mi is próbálkozhatunk házon belül aprópénzért megoldani a programot. A legfontosabb kérdés, bármennyibe is kerül: megéri?

hrblog.hu

Kapcsolódó cikkek

Nem csak a dolgozóknak tenne jót a négynapos munkahét

2019. február 05. 08:03
Nincs kapcsolat a ledolgozott órák hossza és a termelékenység között

Berki Erzsébet: a tüntetések nem hatásosak

2019. január 29. 09:19
A jogszabályi háttér bizonytalan, ebből adódóan nagy kockázatot vállalnak a szakszervezetek, de sokkal több sikerre számíthatnak a sztrájkkal, mint a tüntetésekkel. Berki Erzsébet, a Budapesti Metropolitan Egyetem oktatója, és a téma szakértője segítségével próbálunk átfogó képet nyújtani a szakszervezetek jelenlegi feladatairól, a sztrájkszervezés hátteréről és a sikerre jutás esélyeiről – írja a Mérce.