Macron és a tőke már visszatérne a régi világba, a szakszervezetek tiltakoznak

2020. április 29. 08:32
Április 13-a óta a franciák tudják, hogy május 11-én elkezdik fokozatosan feloldani a kijárási korlátozást. Ez volt Emmanuel Macron harmadik, néphez intézett beszédének fő mondanivalója. 

Az elnök hangvétele beszédről beszédre egyre alázatosabb, szerényebb. Hol vagyunk már attól a sokáig Jupiternek becézett „demokratikus” „uralkodótól”, aki nagy pompával a versailles-i kastélyba hívta össze a davosi csúcstalálkozó előtt a világbiznisz legnagyobbjait, és nyilvánosan becsmérelte a munkanélkülieket, általában a „senkiket”, sőt „uralkodása” elején még az újságírókat is megalázta azáltal, hogy lemondta a hagyományos július 14-i sajtókonferenciát, mert mint nyilatkozta, „nem képesek megérteni gondolatai komplexitását”?

Már nincs szó járvány elleni „háborúról”, se „nemzeti egységről” – ezt a harci megközelítést a közvélemény távolról sem fogadta olyan lelkesedéssel, mint a Macron mögött álló, újabb szóval „organikus”, média. Torkában felgyülemlett megindultságát leküzdve, első helyen méltatta az egészségügyi dolgozók erényeit, hősi helytállását. De nem feledkezett meg a többi dolgozóról sem, tanárokról, kamionosokról, villanyszerelőkről, pénztárosokról, kasszásnőkről és kasszás férfiakról, a hulladék-kezelőkről, takarítókról, az állami alkalmazottakról, szociális munkásokról, polgármesterekről és helyi képviselőkről, akik, ismerte el, biztosítják, hogy a gazdasági válság és a korlátozott kijárás idején legyen mit enni, az utcákról eltakarítják a szemetet, a fedél nélkülieknek fedélt és élelmiszert juttatnak.

Nem tett azonban említést azokról a dolgozókról, akiknek az üzeme, vállalata – többek között a kormány nyomására – nem zárt be, akik maszkok nélkül reggel és délután a metróban mint szardíniák a konzervdobozban összepréselve utaznak munkába menet és haza, nap mint nap kockáztatva a megfertőződést.

Nem beszélt azokról az önkéntesekről sem, akik a Creuse megyében lévő gueret-i varroda felhívására varrógépükhöz ülnek, hogy kórházuk személyzetét felszereljék maszkokkal és az ugyancsak nem kapható, a járvány elleni védekezésben fontos 500, orvosi köpenyre húzható külső köpennyel. A felhívás más kórházaknak is ötletet adott. Például a Párizs melletti Saint Maurice kórháznak. Itt is önkéntesek százai jelentkeztek varrásra.

Egyikük elmondta nekem, hogy napi két turnusban dolgoznak a kórház egyik üres hodályában felállított asztaloknál a szükséges védőtávolságot betartva, maszkokkal. A szabók – interjúalanyom közéjük tartozik, mert kezdő a varrásban – napközben vágják ki a köpenyek elejét, hátát és ujját, késő délután pedig jönnek értük a haladó, vagy professzionális varrók, akik otthoni gépükön megvarrják, és visszaszállítják a kész köpenyeket. Nemcsak fehér köpenyek készülnek, hanem az önkéntesek által behozott újra felhasznált lepedőkből, mintás ruhákból is. Nemcsak nők, hanem fiatalemberek is, és nemcsak fiatalok, hanem 60-on, sőt 70-en felüliek is munkába álltak. Az elkészült, naponta mosott felső köpenyeket, az orvosok, ápolók ígérete szerint nem fogják kidobni a járvány végén, hanem elteszik a következő – várható – szükséghelyzetekre. Mindez nem Kongóban, Indiában vagy Peruban játszódó mese, hanem a világ ötödik gazdasági erejét és az EU egyik vezető hatalmát, Macron „start up nation-jét” képviselő Franciaországban zajló igaz történet…

Az elnök nem rótta le háláját annak a négy szakszervezetnek sem, amelyek beperelték a távolról sem alapvető szükségleteket kielégítő termékeket forgalmazó és a raktárbázisain minden védekező előírást mellőző Amazont, de a nanterre-i bíróságnak sem, amiért április 14-én a multit az élelmiszereken, orvosi és higiéniai cikkeken kívüli nem alapvető áruk forgalmazásának beszüntetésére és az ítélet megszegése esetén napi egy millió eurós bírságra ítélte. Az Amazon fellebbezett, de a versailles-i fellebbviteli bíróság tíz nappal később megerősítette a bírósági ítéletet, valamelyest kiszélesítve a multi által forgalmazható árukat. A bírságot a tiltás ellenére eladott termékek darabja után 100 ezer euróban állapította meg.

Ezek a felejtések összhangban vannak az elnök és kormánya politikájával, amely az életek megmentését, a járvány leállítását alárendeli a gazdasági növekedés, a gazdasági verseny fenntartásának.

Van egy nagy port kavart esemény is, amely szintén ezt a kettős politikát illusztrálja. A Mediapart független online újság április 1-jén nyilvánosságra hozott egy bizalmas dokumentumot, amelyben a Caisse des Dépôts et Consignations (CDC), egy állami befektetéseket kezelő pénzügyi hivatal, Macron megrendelésére március 26-i dátummal javaslatot dolgozott ki a kórházak fejlesztésére.

A megrendelés és a tervezet célja a kórházak további privatizálása. Mindez a koronavírus kaszálásának kellős közepén, amikor világossá vált, hogy a kórházi ellátás, az orvosok, ápolók, ágyak számának elégtelensége az évek óta tartó, EU által támogatott, de a három macroni év alatt felgyorsult privatizálási program közvetlen következménye.

Április 27-én Franciaországban már 22,856 halálos áldozata volt a járványnak (a kórházi  személyzet halálozásáról nincsenek hozzáférhető pontos adatok). Ez az új, privatizálásról szóló dokumentum Macron március 12-i beszéde után két héttel érkezett íróasztalára, Ebben még többek között olyan szívmelengető, szinte forradalmi mondatot hallhattak a TV-nézők, mint az, hogy

„Ez a járvány azt is felfedi számunkra, hogy az ingyenes, jövedelemtől független egészségügyi ellátás (…) a jóléti államnak nem kiadás, nem teher, hanem értékes közjó, (…) egyike azoknak a közjavaknak és szolgáltatásoknak, amelyeket a piac törvényein kívül kell kezelni.”

A CDC bizalmas tervezetének híre futótűzként terjedt el az országban, igazi botránnyá fajult. Mindenki azt várta, hogy Macron nyilvánosan lemond a tervről, és hogy a CDC főigazgatója is nyilvánosan elnézést kér. Egyikük sem nyilatkozott. Ehelyett, a CDC főigazgatója büntetőakcióba lépett: fegyelmi eljárás indítása ügyében előzetes kihallgatásra idézett a CDC-n belül működő két szakszervezeti felelőst. Még bizonyításra vár, hogy valóban ez a két szakszervezetis továbbította-e az információt az online újságnak, de ez a fegyelmi ügy is azt sugallja, hogy se Macron, se a főigazgató nem mondott le a kórházak további privatizációjáról.

A korlátozott kijárás feloldásának mikéntjét április 19-én a miniszterelnök és az egészségügyi miniszter több mint két órás sajtókonferencián próbálta meg felvázolni. A konferencián az újságírók megtudták, hogy csak a hónap végére fognak pontos információkat kapni. Arról azért értesülhettek, hogy a hosszú lefolyású betegségekben szenvedőknek, a túlsúlyosaknak és a 65 éven felülieknek május 11. után is otthon kell majd maradniuk. A nyugdíjasok országos szövetségének elnöke még aznap felháborodva nyilatkozott, mondván, hogy a kormány szegregálni akarja a gazdaság szempontjából hasznos és haszontalan embereket, különben mi indokolná a 65 éven felüli egészséges emberek elszigetelését. Arról is szó esett, hogy a korlátozások feloldása régiók szerint, esetleg a gazdasági szektorok szerint történhet. Például a fodrászok, virágárusok kinyithatnak május 11-től, de be kellene tartaniuk az élelmiszerüzletekre vonatkozó előírásokat (egy méter távolság a sorban állók között, kézfertőtlenítő az üzlet bejáratánál), de az éttermeknek, presszóknak, moziknak, színházaknak még várniuk kell a nyitással. Cannes, Avignon és több nagy fesztivál 2020 tavaszán és nyarán elmarad. Az esküvők megtartásának és a nyári vakációknak az engedélyezéséről április 19-én még nem tudott a miniszterelnök és az egészségügyi miniszter nyilatkozni.

Macron beszédében május 11-ére tűzte ki a bölcsődék, óvodák, iskolák, gimnáziumok fokozatos megnyitását. Hogy mit ért a fokozatosságon, az még meglehetősen képlékeny. Napokkal később az oktatási miniszter próbálta megnyugtatni az aggódó szülőket és pedagógusokat. Nem egyszerre fognak a gyerekek visszatérni a gyerekgondozás és az oktatás intézményeibe, hanem 15 fős kiscsoportokban, mondta. A szervezést lehet, hogy a régiókra fogják bízni. Van itt azonban még egy megválaszolatlan kérdés: az osztályok megfelezésével kit gondol a miniszter védeni? A gyerekeket, akikről köztudott, hogy nem veszélyeztetettek? A tanítókat, tanárokat, akiket viszont a tünetmentes gyerekek megfertőzhetnek? Ha az utóbbiakat, akkor mit ér az, hogy egymás után 15 fős csoportokban fogadják a gyerekeket? A miniszter elképzelhetőnek tartja, hogy a bölcsis néni, ovis néni egy méteres távolságból gondozzák a kicsiket, és a gyerekeket, kamaszokat oktatók maszkkal a szájuk előtt magyarázzák a tananyagot, és minimum egy méter távolságot tartanak tőlük?

A pedagógusok szakszervezetei mindezt lázálomnak, a járvány garantált megújulásának tartják, szerintük az egyetlen megfontolás a kormány döntése mögött, hogy a szülőket visszaküldjék a termelésbe.

Ezzel, olvashatjuk a szakszervezetek március 14-i, közös sajtóközleményében, Macron, mint már annyiszor, most is a munkaadók szóvivője. Az oktatási miniszter nem ejtett szót a gyerekek és az oktatók szisztematikus szerológiai (az antitestekből a korábbi fertőzöttséget jó eséllyel kimutató) teszteléséről a korlátozott kijárás feloldásával egy időben. Pedig több vezető francia biológus szerint csak ettől, és a fertőzöttek 14 napos elkülönítésétől várható a járvány kiújulásának megelőzése. Május 11-től a négy pedagógus szakszervezet sztrájkot hirdetett meg addig, amíg a kormány képes lesz a fenti protokollt végrehajtani. Aminek a megszervezésére a kormány egyelőre úgy tűnik, nem lesz képes. Első menetben a sztrájkfelhívás határideje május 30.

Ludivine Bantigny, a rouani egyetem történész kutatója és tanára blogján a koronavírus utáni időszak lehetőségeiről írt elemzést, amelyben azt feszegeti, hogy hogyan lehetne szakítani a válságba került politikai rendszerrel. Bevezetőjében felsorolja azokat a tényeket, amelyek a macroni „szélsőséges” rendszer csődjét illusztrálják. Érdemes néhány mondatot idézni. [1]

„Van-e annál szélsőségesebb [rendszer], mint az, amiben most élünk? Mi lehet szélsőségesebb a gazdaság és a verseny nevében gyakorolt erőszaknál? Az állami hazugságoknál? Párizs rendőrfőparancsnokának morbid cinizmusánál? Annál, hogy megvonják az ivóvizet a bevándorlóktól, és a fővárosban csatornavízzel kell szomjukat oltaniuk? Hogy embereket orvosi ellátás nélkül hagynak, azért mert 70 éven túl vannak? Hogy fegyverkészletekkel nyakig el vagyunk árasztva, míg a [fertőzéstől védő] maszkok hiánycikkek? Hogy a fegyverkészleteknek megfelelő katonai kiadások – a Rafale vadászrepülőgépekre költött 46 milliárd euró –46 ezer ápolónő 40 évi fizetésének felelnek meg? Hogy a városokat a külvárosokkal összekötő HÉV-ek [csúcsidőben] rogyásig tele vannak a járvány kellős közepén, és tömegeket arra kényszerítenek, hogy védőfelszerelés biztosítása nélkül járjanak dolgozni,? Hogy a nagy részvényeseknek milliárdokban számolt osztalékokat osztanak ki, amikor mi az alapvető árukban hiányt szenvedünk? Hogy [Európában] gengszter államok egymástól lopják el a [területükön átmenő] maszk-szállítmányokat, és ezután az Európai Uniójukra hivatkoznak?”

[1] – A linkeket részben én tettem be, azoknak, akik további információkhoz szeretnének jutni -K. Zs.

Címlapkép: Macron facebook-oldala
merce.hu

Kapcsolódó cikkek

Érdekegyeztetést minél előbb!

2021. március 02. 09:31
Az IndustriALL Europe, a legnagyobb Európai Ipari Szakszervezeti Szövetség magyarországi tagszervezetei, a Bánya-, Energia- és Ipari Dolgozók Szakszervezete, az Egyesült Villamosenergiaipari Dolgozók Szakszervezete, a MOL Bányász Szakszervezet, a Magyar Vegyipari, Energiaipari és Rokon Szakmákban Dolgozók Szakszervezeti Szövetsége és a Vasas Szakszervezeti Szövetség amelyek az iparban dolgozók képviseletét látják el az alábbi álláspontot alakították ki az Európai Unió minden eddiginél több, 672,5 milliárd EUR összegű, úgynevezett Helyreállítási és Rezilienciaépítési Eszközből történő magyarországi részesüléshez.

Egyszerre többet: multitaszking és hatékonyság

2020. január 08. 12:20
Valószínűleg legtöbbünk átélte már azt az élményt, hogy beszélgető, vagy éppen üzleti partnere hirtelen benyúlt a zsebébe, elővette a mobiltelefonját, lázasan nyomkodni kezdte, közben valami ilyesmit mondott nekünk (természetesen szemkontaktus nélkül): "- Mondjad csak, figyelek… közben elküldöm/megválaszolom/megnézem ezt…"