Mi tartozik a vezetői munkakörhöz szükséges bizalom körébe?

2018. szeptember 06. 09:05
A vezető munkakörének ellátásához szükséges bizalom körébe tartozik a beosztott munkatársakkal való olyan együttműködés, amely a munkavégzéshez szükséges megfelelő munkakapcsolat kialakítását és fenntartását eredményezi, amelyben a munkatársak tartózkodnak mások egészségének veszélyeztetésétől, munkavégzése zavarásától, helytelen megítélésének előidézésétől – mondta ki a Kúria.

A Kúria Sajtótikárságának tájékoztatója szerint az Mfv. I. 10 392/2017. számú ügy felperese először tanácsadói, majd területi vezető munkakörben állt az alperes alkalmazásában, magatartása megváltozott, miután területi vezetőnek nevezték ki. 

Több sikertelen megbeszélést követően az alperes 2014. március 4-én kelt felmondásában a felperes munkaviszonyát megszüntette a tanúsított magatartására, a munkáltatónál bekövetkezett bizalomvesztésre hivatkozással. 

A felperes keresete a felmondás jogellenességének jogkövetkezményeként elmaradt munkabér kártérítésként történő megfizetésére irányult. Az alperes a kereset elutasítását kérte. 

Az elsőfokú bíróság ítéletével a keresetet elutasította. A felperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. 

A felperes felülvizsgálati kérelme a jogerős ítélet hatályon kívül helyezésével a keresetének megfelelő ítélet meghozatalára irányult. Az alperes a felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában fenntartását kérte.

A Kúria kimondta, hoogy a felülvizsgálati kérelem nem megalapozott. A felperes megalapozatlanul hivatkozott a Pp. 3. § (3) bekezdésének a megsértésére. Ezzel összefüggésben a törvényszék érvelése helytálló, és jogszerűen értékelte az elsőfokú bíróság jegyzőkönyvekben tett tájékoztatását és felhívását, valamint jogszerűen hivatkozott az 1/2009. (VI.24.) PK vélemény 10. pontjára. 

Az Mt. 64. § (2) bekezdés alapján a perben az alperest terhelte a felmondás valósága és okszerűsége bizonyítása, amelyre vonatkozóan előterjesztett bizonyítási indítványainak megfelelő bizonyítás felvételét követően a tanúvallomások ismeretében kétszeri felhívás ellenére sem volt a felperesnek olyan bizonyítási indítványa, amelyben konkrét tényállítást is tett volna arra nézve, hogy az addig lefolytatott bizonyítás adatait miért és mennyiben kívánja cáfolni. 

Az 1/2009. (VI.24.) PK vélemény 5. pontjának (3. és 4. pont szerinti) megsértése nem volt megállapítható. Nem volt megállapítható az eljáró bíróságok részéről a Pp. 206. § (1) bekezdésének megsértése sem. 

A perbeli esetben az eljáró bíróságok a rendelkezésre álló bizonyítékok értékelése során nyilvánvalóan és alapvetően téves következtetésre nem jutottak. Az első-, mind a másodfokú bíróság részletesen számot adott arról, hogy az egyes tanúvallomásokat, illetve okirati bizonyítékokat mennyiben és miként értékelte, és abból milyen következtetést vont le. 

A törvényszék jogszerűen, az MK 95. számú állásfoglalás által kialakított bírói gyakorlatnak megfelelően foglalt állást arról, hogy a felmondás indoka összefoglaló volt, melyben szereplő, egyes alapul szolgáló felperesi magatartásokon túl a bizalomvesztésre alapot adó felperesi együttműködési kötelezettséget szegő további magatartások is vizsgálhatók voltak a perben. 

Iratellenes a felperes felülvizsgálati előadása, miszerint az együttműködési kötelezettség megsértésére alapította a bizalomvesztést a munkáltató. A felmondás nemcsak megjelöli az együttműködési kötelezettségszegés körében értékelendő felperesi magatartásokat, hanem tételesen hivatkozik is az Mt. 52. § (1) bekezdés e) és d) pontjára. 

A felperes megalapozatlanul állította az Mt. 6. § (1) bekezdésének a megsértését is. A munkáltató több megbeszélést tartott a felperes magatartásával összefüggésben. A tanúvallomásokkal igazoltan ezek abból a célból történtek, hogy egyrészt orvosolni próbálják a konfliktust, másrészt hogy további lehetőséget biztosítsanak a felperesnek, hogy a munkatársakkal kapcsolatát rendezze. 

Az eljáró bíróságok jogszerűen, a bírói gyakorlatnak megfelelően vonták le következtetésüket arról, hogy a vezető állású munkavállalóval szemben a bizalmi magatartás tanúsítása [Mt. 52. § (1) bekezdés e) pont] szélesebb körű elvárást tartalmaz a többi munkavállalóhoz képest. Mindezek alapján az együttműködési kötelezettségét ilyen fokban megsértő munkavállalóval szemben a bizalomvesztésre alapított felmondás jogszerű. 

A fentiekre tekintettel a Kúria a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta, írja tájékoztatójában a Kúria Sajtótitkársága.

adozona.hu

Kapcsolódó cikkek

7 készség, amit nem veszélyeztetnek a robotok

2019. augusztus 05. 08:12
Az automatizációrót, a robotok térhódítását gyakran „mumusként” emlegetjük, amelyek elveszik a munkát, azonban a helyzet azért ennél jóval összetettebb. Már vannak és lesznek olyan munkák, amelyeket átvettek a gépek, szoftverek, de ezek egyelőre többnyire a repetitív, sok hozzáadott értéket nem igénylő tevékenységek. És itt a hangsúly a nagyobb hozzáadott értéken van, amelynek érdekében most a korábban egyszerűbb munkákat ellátó munkavállalókat képezni kell. Ugyanakkor az automatizáció új munkaköröket és szakmákat is teremt, így nem csak „elvesz” az új ipari forradalom, hanem ad is. Ráadásul vannak olyan humán készségek, amelyeket nem fognak tudni egyhamar megtanulni, helyettesíteni a robotok. A Harvard Business Review cikke nyomán foglaljuk össze ezeket.

A pihenés jár! - A szabadság kiadásának szabályairól

2016. július 12. 09:30
A munkaerő-hiány hosszú idő óta problémát jelent a munkaerő-piacon. Következményei a szabadságolások idején jól láthatóak: a vendéglátás után már az építőiparban sem adják ki a nyári szabadságokat. Érdemes tehát szemügyre venni a szabadság kiadására vonatkozó fontosabb szabályokat.