Mivel a boltok polcain szemérmetlenül sokféle húsárut találhatunk sonka névvel, érdemes kicsit precízebben nekifogni a vásárlásnak. 

Fotó: Index

Az nyilvánvaló, hogy a sonka bizalmi kérdés. Ne is vegyük meg máshol, csak is kedvenc húsboltunkban, hentesünknél. Ha ilyen kapcsolattal nem bírunk, a helyzet akkor sem lehetetlen. 

A Magyar Élelmiszerkönyv három nagy csoportra osztja a sonkákat.

Leginkább sertéscombból vagy -lapockából készülnek, de marhából vagy nagyvadból is találni. Lehetnek egyben vagy feldarabolva, lehetnek bőrösek vagy bőr nélküliek. A mediterrán típusúak általában csak sózással és szárítással készülnek, míg a klasszikusan magyaros sózás, pácolás, füstölés és szárítás után kerül a pultokra. Előbbi vékonyra szeletelve a hidegtálak fő eleme, utóbbit ehetjük nyersen is, de inkább főzés után kerül az asztalra, vagy a kenyérbe, kalácsba.

Vásárlásakor a csomagolását vagy a címkéjét nézzük meg alaposabban. Rajta kell lennie az állat fajtájának (kivéve, ha 100 százalékban sertés) és a testtájának, amiből készült. Szerepelnie kell az előkészítés módjának (darabolt, kötözött), a hőkezelésnek (nyers vagy főtt), és az elkészítés módjának (pácolt, füstölt, szárított). Minél rövidebb a címke ezen része, annál jobb minőséget kaphatunk a nem kevés pénzünkért, tehát kerüljük az adalékokkal, mesterséges ízfokozókkal, gyorspáccal vagy folyékony füsttel készült verziókat.

Fotó: Bakcsy Árpád

Érdemes megnézni, hogy a sonka szépen formázott-e, nem darabokból kötözték össze. Ha bőrös, az ne legyen sérült, elszíneződött vagy szőrös. Nyomásra ne legyen beszáradt és kemény, de ne is eresszen levet. Illatában a hús, a só és parasztsonka esetén csak a füst érződjön, de ez utóbbi se legyen eluralkodóan erős. Amennyiben fehér sókicsapódás van a sonkán, az hosszabb áztatással és a főzés során eltűnik, de intő jel lehet a minőséget és az ízt illetően.

Ezek lehetnek főtt és/vagy sült sonkák egyaránt. Ugyanaz áll rájuk, mint a nyers társaikra a címkézés és a külcsín tekintetében. Állagát viszont aszerint kell vizsgálni, hogy jól átfőtt/átsült-e. Az ilyen sonka legyen jól szeletelhető és nem rágós. Ízében, illatában megjelenhet már a természetes fűszerezés is.

http://index.indavideo.hu/video/Husveti_sonka

Itt bármi megtörténhet, még az is, hogy pulykából vagy csirkéből készült példánnyal találkozunk, nem is beszélve a bennük lévő ízfokozókról, mesterséges aromákról, stabilizátorokról és sűrítőanyagokról. A tűkkel a húsba nyomott gyorspác is intő jel lehet, bár ezt már száz évvel ezelőtt is használták a hentesek. Igaz, akkor még az egyenletesebb pácolás érdekében, és nem a nagyobb profit miatt – mint mostanában. Mindenesetre azt nem mondjuk, hogy ezek a zacskózott sonkakészítmények ehetetlenek, de a húsvéti asztal díszévé ne tegyük őket.

Aki pedig maga állna neki, hogy sonkát készítsen, annak itt egy régi, de ma is tökéletes recept, amit még Bittner János hentesmester, kormányfőtanácsos, a Budapesti Hentesipar-testület elnöke, felsőházi tag vetett papírra több mint száz évvel ezelőtt megjelent könyvében.

A Magyar Nemzeti Gazda 1814. évfolyamában a kassai sódar pácolását imígy írja le:

Végy fél font salétromot, három font közönséges sót mindeniket porrá törve. Végy még három marok fokhagymát, meg annyi fenyőmagot, ezeket is jól megtörve, vegyítsd össze jóformán. Ezzel dörzsöld meg erősen, a már villával vagy vastag árral jól megszurkált sódarakat és rakogasd bé egybe, sózás közben egy kis félfenekü átalakba, kemény nyomkodással és fenekeld be, hogy levegő ne férjen hozzá. Négy hétig hengergesd, mint az uborkát szokás egy oldalról-másikra, fenékről-fenékre. Akkor aztán szedd ki, aggazd fel egy heti füstre, innen akaszd föl száraz, szellős helyre: – eláll akár meddig s színes ize hatalmas.

Bármennyire is jól hangzik a négy hétig hengergetés, ezzel már elkésett. Kattintson a fenti videóra, és hallgassa meg a profi hentest, mi ilyenkor a teendő!

index.hu