Tízből hárman váltanak állást munkahelyi stressz miatt

2019. február 22. 08:54
Bár a sportolás bizonyítottan jobb stresszoldó, a magyar munkavállalók többsége továbbra is inkább kávézva, dohányozva és beszélgetve vezeti le a vezetőség és az ügyfelek okozta munkahelyi feszültséget pihenőidejükben, ha egyáltalán rendelkezésre áll ilyen. Többek között ez derült ki a Profession.hu legfrissebb reprezentatív kutatásából.

Több mint 1000 fő megkérdezésével ismételte meg tavaly készített felmérést a munkavállalókat érő munkahelyi stresszről a Profession.hu. Az adatokból kiderül, a részmunkaidő már önmagában sokat hozzátesz ahhoz, hogy kevésbé stresszes életet éljünk. A felmérésben részt vevő, napi négy órát dolgozó munkavállalóknak ugyanis 27 százaléka vallotta, hogy egyáltalán nem stresszes a munkája. Ezzel szemben a 8 órás munkakörben dolgozónak csupán 9 százaléka találja tökéletesen stresszmentesnek a feladatait.

Mi stresszel annyira?

A válaszadók szerint a vezetőkel való konfliktusok okozzák bennük a legnagyobb feszültséget.

A 8 órában foglalkoztatottak 20, a 6 órában dolgozók 24 százaléka a vezetőit jelölte meg elsődleges stresszforrásként,

míg a szabadúszók, vállalkozók életében az ügyfelek partnerek a legnyomasztóbbak (32 százalék), és az iparág helyzete is aggasztja őket, amiben tevékenykednek (29 százalék). A részmunkaidőben, 4 órában dolgozókat elsősorban az ügyfelek, partnerek (24 százalék) és az elvárások (25 százalék) stresszelik.

Fotó: Shutterstock

Érdekes kérdés, hogy miként fogjuk fel a stresszhelyzeteket: a szabadúszók, vállalkozók inkább motiválónak (33 százalék), az állásban dolgozók hasonló arányban inkább blokkolónak érzik azt. A túlzottan stresszes munkahely gyakran menekülésre készteti a munkavállalót:

tíz munkavállalóból három váltott már munkahelyet azért, mert az előző munkahelye túlzottan stresszes volt, és ezt nem tudta kezelni.

Ez nagyon magas arány, ami leginkább a 40-49 év közötti alkalmi munkákat végzők körében jellemző.

Ventillálok, tehát vagyok – kávé és kibeszélés csak ez segít?

Úgy tűnik, hogy instant megoldásként a munkavállalók 39 százaléka inkább kibeszéli magából az adott konfliktust és ezzel enyhíti a belső feszültséget. Kézenfekvőbb és egészségesebb módja lenne a stressz kezelésnek a sportolás, ugyanakkor sajnos a tavaly mért 24 százalékhoz képest most még kevesebben, mindössze a válaszadók 21 százaléka mozog kifejezetten ilyen célból. Bár szintén csökkent, és ez esetben ez jó tendencia, de

sajnos még mindig magasabb azok aránya, akik a kávézást (28 százalék) és a dohányzást (20 százalék) részesítik előnyben.

Mindemellett a munkavállalóknak alvásból is kevés jut: 67 százalékuk átlagosan 6-7 órát alszik naponta, 20 százalékuk ennél is kevesebbet, akik közül sokan a fizikai munkát végeznek.

Fotó: Pixabay

A kutatás szerint a stresszfaktort csökkentő pihenőidővel sem állunk jól: a válaszadók több mint felének (55 százalék) nincs pihenőideje, további 13 százalékuknak van, de nem tartják be azt. Azok, akiknek van és be is tartják, azoknál a cégeknél a munkavállalók körében is alacsonyabb a stresszesek aránya.

Figyelmeztető adat azonban, hogy a munkavállalók 13 százalékának volt már valamilyen betegsége, tartós egészségkárosodása, ami a munkahelyi stressz miatt alakult ki.

A munkahely-váltók körében ez az arány magasabb.

vg.hu

Kapcsolódó cikkek

Eldőlt, év vége helyett 2020-ig kell engedélyeztetni a kutakat

2018. december 14. 08:10
A Nemzeti Agrárgazdasági Kamara (NAK) kezdeményezésére a Magyar Országgyűlés elfogadta az illegálisan kialakított kutak bírságmentes fennmaradására korábban 2018. december 31-ig szóló időpont 2020 végéig történő meghosszabbítását.

Hatékonyan akarsz kommunikálni? Hagyd el a töltelékszavakat!

2018. szeptember 06. 09:10
„Hüm, izé, nos, hát” - kutatások szerint a töltelékszavak optimális előfordulási aránya kb. egy szó/perc, azonban egy átlagos beszélő legalább 5 töltelékszót használ percenkét, vagy akár minden tizenkettedik másodpercben. De hogyan veszélyeztetik ezek a szavak a beszélő által elérni kívánt hatást, és hogyan tudjuk kiiktatni ezeket a szókincsünkből?