A gluténérzékenység és a glifozát

2019. január 07. 09:03
Az Amerikai Nemzeti Biotechnológiai Információs Központ tanulmánya rávilágít a cölikáiás megbetegedések, különösen a gluténérzékenység és a glifozát-használat kapcsolatára. A tanulmány szerzői egyértelműen állítják, hogy a tömeges méretet öltő lisztérzékenység elsődleges kiváltó oka a glifozáthasználat.
A tömegmédia által szándékosan figyelmen kívül hagyott, az Interdisciplinary Toxicology(Interdiszciplináris Toxikológia) tudományos folyóiratban még 2013-ban megjelent tanulmány szerint bár a cölikáiás betegségek, azoknak is a leggyakrabban előforduló válfaja, a gluténérzékenység világszerte egyre nagyobb méreteket ölt, de leggyakrabban az észak-amerikai és az európai kontinensen fordul elő. A 300 hasonló célú vizsgálat eredményeiből készült összesített elemzés szerint ma már a lakosság 5 százalékát érinti.

 

A tanulmány szerzői egyértelműen állítják, hogy a tömeges méretet öltő lisztérzékenység elsődleges kiváltó oka a glifozáthasználat.

Get Holistic Health internetes egészségtudományi folyóirat cikke a tanulmány tudományos nyelvét „lefordítva”, közérthetően tárja olvasói elé az összefüggés kémiai hátterét.

A glutén- vagy lisztérzékenység tünetei megdöbbentően hasonlítanak azokhoz a tünetekhez, amelyeket a glifozátnak kitett laboratóriumi állatok mutatnak, állítja a tanulmány szerzői, Anthony Samsel, az USA környezetvédelmi ügynökségének (EPA) különböző mérgezésekkel foglalkozó független kutatója és Stephanie Seneff, a Massachusetts Technológiai Intézet (MIT) vezető kutatója. Halakon végzett kísérletek azt bizonyítják, hogy a glifozát lebontja az emésztőenzimeket és elpusztítja a bélbaktériumokat, károsítja a nyálkahártyát és a bélbolyhokat, fokozza nyák (mucin) termelődését a gyomorban. Ugyanezt tapasztalják az orvosok, amikor valakinél lisztérzékenységet diagnosztizálnak, állítják a szerzők.

Az 1990 óta mért adatok szerint az Egyesült Államokba a cölikáiás megbetegedések számának növekedése egyenes arányban, exponenciálisan nőtt a búza aratás előtti – illegális - deszikkálására használt glifozát mennyiségének növekedésével (lásd a grafikont). Ez a gyakorlat a 80-as években kezdett elterjedni az amerikai mezőgazdaságban, és a 90-es években már rutinszerűvé vált. Az esetek számának ugrásszerű növekedése a 2000-es években a diagnosztikai eszközök kifinomultabbá válásának is betudható, de a szerzők szerint ennél többről van szó.

 
 

 

2009-ben a kutatók 1948 és 1954 között levett és lefagyasztott immunszérumban glutén-antitesteket kerestek, és összehasonlították a ma élő emberből származó anyaggal. Azt tapasztalták, hogy

a ma élő embereknél az antitestek előfordulásának aránya négyszerese az előző generációkhoz képest.

A tudósok azt is megállapították, hogy a cölikáia együtt jár az emésztőrendszer hasznos baktériumflórájának károsodásával, ami a glifozát-kitettségnek is egyenes következménye. A lisztérzékenyeknél károsodnak a citokróm P450 enzimek, és jól ismert tény az, hogy a glifozát gátolja a citokróm P450 enzimek termelődését. A cölikáiás betegségekkel együtt jár a vas, a kobalt, a molibdén, a réz és más mikroelemek hiánya. A glifozát ezeket a nyomelemeket kelatizálja, és az emberi szervezet számára fölvehetetlenné teszi. A triptofán, a tirozin, a metionin és a szelenometionin aminosavak hiánya is megfigyelhető a gluténérzékenyeknél, és ismert tény, hogy ezeket is károsítja a glifozát.

A lisztérzékenyeknél nagyobb a kockázata a non-Hodgkin’s lymphoma kialakulásának. Tudjuk - és az elő megnyert kártérítési per háttere is ezt bizonyítja -, hogy a glifozát-kitettség fokozza ennek a rákos megbetegedésnek az előfordulását. Az Amerikai Rák Társaság (ACS) adatai szerint az elmúlt évtizedek során a nyugati társadalmakban rohamosan nőtt a non-Hodgkins lymphoma előfordulásának aránya. Az 1970 hetvenes évekhez, a glifozát hatóanyag használatának kezdeti időszakához képest 80 százalékkal több esetet regisztráltak.

A lisztérzékenyeknél gyakori szaporító szervrendszeri elváltozások, így például a meddőség, a nemzőképtelenség, illetve a születési rendellenességek szintén összefüggésbe hozhatók a glifozáttal. Hasonló összefüggést fedeztek föl a veseelégtelenségekkel kapcsolatban is, amely a mezőgazdaságban dolgozóknál még gyakoribb.

A párásabb klímájú országokban a betakarítás előtti - egyébként tiltott - deszikkálás elterjedésével rohamosan nőtt glifozát szermaradvány mennyisége a gabonafélékben, a cukorban és más terményekben, állítják a kutatók. A 90-es évek óta a hagyományos gazdálkodásban mindennapos ez az illegális gyakorlat. A deszikkálás során a pusztuló növény a fajfenntartás és szaporodás érdekében több magot érlel be, így fokozódik a betakarítható termés mennyisége. Tehát a növény elpusztításával növelünk hozamot, jegyzik meg ironikusan a szerzők.

A tanulmány végső megállapítsa az, hogy

nem glutén-, hanem glifozátmentes élelmiszereket kell gyártani.

Ennek az egyetlen módja az ökogazdálkodás, amely során szermaradvány-mentes kenyér- és takarmánygabonát termelhetünk, tiszta élelmiszert ember és állat számára egyaránt.

Forrás: 
magyarmezogazdasag.hu/getholistichealth.com
 

Kapcsolódó cikkek

Elképesztő az élelmiszerpazarlás Magyarországon: rengeteg zöldség és gyümölcs végzi a kukában

2019. július 04. 07:49
Évente mintegy 6 kilogramm zöldséget és gyümölcsöt dobnak ki a magyarok fejenként, és sokszor csupán esztétikai okokból. Ezen a felesleges pazarláson szeretne csökkenteni a Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal (Nébih) napokban indult új, szemléletformáló kampánya, a „Vegyél számba!”.

Aranybánya az élelmiszer-hulladék

2018. december 12. 09:19
A mezőgazdasági és élelmiszeripari melléktermékekben igencsak hasznos anyagok találhatók, csak eddig vagy nem figyeltünk oda kellőképpen, vagy nem is tudtunk róla, hogy ez létezhet. Az ezzel kapcsolatos kutatás eredményét Hodúr Cecília, a Szegedi Tudományegyetem Mérnöki Kar, Folyamatmérnöki Intézetének intézetvezető egyetemi tanára osztotta meg velünk.