Mindenki gondoljon bele, milyen az, hogy ő elvégez egy munkát, aminek értéke van, aztán megpróbálja azt a munkát, azt a terméket a piacon értékesíteni, és nem tudja, de nem azért, mert butább, mint a másik, hanem mert egy olyan árképzéssel találkozik, ami teljesen ellentétes minden piaci logikával. Nem térül meg annak sem, aki ezeket a termékeket idehozta, csak megpróbál bármi áron megszabadulni tőle, és az sem érdekli, ha ezzel tönkre tesz sok másik vállalkozást.

Ezt akartuk megmutatni az áruházaknak is, hogy milyen az, amikor valakinek van egy terméke, amit szeretne eladni, de nem tudja. Ugyanezt jelentené, ha az áruházak három óra után nem értékesíthetnének mindenféle terméket. Az élelmiszeriparban a termelők, most ezt élik meg. Becsületesen, nemzetközi összehasonlításban hatékonyan, jó ár-érték arányban, kiváló minőségben előállítanak valamit, és egy felelőtlen piaci magatartással véglegesen tönkreteheti őket egy-egy ilyen akció.

A kormánnyal voltak egyeztetések ezekről a javaslatokról?

Igen, egyeztettünk. De én sokkal inkább vártam lépést a kiskereskedelmi láncoktól, mint a kormánytól. Nem szeretnénk mindenáron olyan lépéseket kiprovokálni, amelyek a fogyasztóknak nem jók.

És mit ad isten, most hallunk pozitív híreket, hogy ezt már meghallották, ez már átütötte az ingerküszöböt, elkezdtek ezen gondolkodni, hogy hogy tudnának Magyarországon is etikus üzletpolitikát folytatni, úgy, hogy egyébként a fogyasztónak ez nem is kerül többe.

Már a járvány alatt nyújtott be a parlamentnek egy fontos, agrár kérdéseket érintő törvényjavaslat-csomagot, amolyan salátatörvényt Semjén Zsolt, ami számos fontos változást vezetne be. Miért most került a parlament elé ez a törvény?

A tavaszi ülésszak előtt volt egy egyeztetés arról, hogy milyen, az agráriumot érintő javaslatok kerülnek majd az Országgyűlés elé tavasszal, ez az egyik ilyen volt. Ez egy ütemezett, tervezett dolog volt, nincs köze a koronavírushoz. Ennek a javaslatnak amúgy sok olyan része van, ami, azt gondolom, hogy óriási előrelépést jelent.

A javaslat 15 jogszabályt érint. A legfontosabb része a szövetkezeti részarány végleges rendezése: van körülbelül 35 ezer jogosult és 15 ezer hektárnyi földterület, ami igazából tulajdonjogi szempontból nincs rendezve. Itt nincs más megoldás, kártalanítást kell fizetni, aminek az összege 50 ezer forint aranykoronánként, ami sokszorosa a most hatályos jogszabályban foglalt összegnek. Ez a rendszerváltás utáni tulajdonrendezésnek az egyik utolsó szála, amit el fogunk ezzel varrni.

Mit is rendezne ez a javaslat?

A szövetkezeti részarány-tulajdonosoknak a rendszerváltáskor azt mondták, hogy nektek jár x terület, de voltak emberek, akik nem mentek el a földlicitre, vagy a falu határában már nem jutott nekik föld, máshol meg nem akartak, stb. Így pedig kialakult úgy 15 ezer hektárról szóló földtulajdonlás, hogy ahhoz egyébként nem társult föld, vagyis több jogosultságot adtak ki, mint amennyit be lehetett volna váltani földre. Olyan helyzet alakult ki, mintha lenne egy négy szobás lakás, és öten kaptunk volna egy papírt, hogy nekünk jár egy-egy szoba, így aki utolsónak választhatott, annak csak egy ígérvény jutott, hogy neki jár egy szoba.

És mivel nincs több föld, ezért ezeket nem tudjuk odaadni. Ez régóta húzódott. Akik kérték, azokat ezért kártalanította az állam, a mostani összegnél jóval kevesebb pénzért. De azt mondtuk, most már tudjuk, hogy kik azok, akik ebben érintettek, ezt le kell most már zárni, mert ha ezt még 10 évig húzzuk, akkor se lesz föld, mert egyszerűen nincs több. Az állam így ezektől az emberektől megveszi a jogosultságot, a nem létező földet, ami tulajdonjogi szempontból náluk van. Az előző példával élve, az állam visszaveszi azt az ígérvényt, ami annak járt, akinek nem jutott szoba. Azzal, hogy ezt a 30 éves adósságot az állam rendezi, azzal azt gondolom, hogy a magyar vidék lelkiállapota érdemben javul.

Fotó: Bődey János / Index

Egy másik fontos része volt a törvényjavaslatnak a mintagazdaságokra vonatkozó szabályozás. A törvényjavaslat gyakorlatilag az ország legnagyobb mezőgazdasági vállalatainak adja meg a lehetőséget, hogy mintagazdasági státuszt kapjanak, amivel számos előny jár, például korlátlanul bérelhet állami földeket, (míg más cégeknek 1200, illetve bizonyos feltételekkel 1800 hektár a felső korlát), 20 helyett 50 évre köthetnek földbérleti szerződést és a bérelt földjeiken a vadászati jogokat is gyakorolhatják. Ebből kicsit úgy tűnik, mintha eltolódna a magyar agrárpolitika fókusza. Régebben az volt a szlogen, hogy a családi gazdaságokat akarja támogatni a kormány, ezek viszont hatalmas vállalatok.

Azt gondolom, hogy nincs ilyen eltolódás. Ne feledkezzünk meg arról, hogy hogy jutottunk el oda, ahol most vagyunk. Itt javarészt az államnál maradt földtulajdon kérdését kezeli a javaslat. Ha visszalépünk egy kicsit az időben, akkor jól látszik, hogy a kormányzat politikai krédója továbbra is a kis és közepes családi gazdaságoknak az erősítése. Az állam minden egyes állami területet meghirdetett értékesítésre. A földek, amikről most beszélünk, azok amik nem keltek el, amikre nem volt vevő, amit az elővásárlási joggal rendelkező helyi gazdálkodók nem vásároltak meg.

Az állam, miután értékesíteni próbálta, a nála maradt állami földvagyonnal megpróbál helyesen és jól gazdálkodni. Itt az a feladat, hogy próbáljuk meg ezeket a földeket úgy hasznosítani, hogy abból valami gazdasági értelemben vett közjót is állítsunk elő. Ne felejtsük el ugyanis, hogy nem csak jogosítványokat ad ez a jogszabály a mintagazdaságoknak, hanem nagyon komoly kötelezettségeket is a nyakukba varr. Például beruházási kötelezettséget, például az agrártársadalom bizonyos részeinek a teljes kiszolgálását integrátori tevékenységen keresztül.

Ilyen értelemben azt gondolom, hogy ez nem egy eltolódás. Az volt a kormány célja, hogy a föld 80 százalékát műveljék a családi gazdaságok, 20 százalékát a nagy üzemek. A 2010-es kormányváltáskor 55 százalék volt a nagy gazdaságok használatában, 45 százalék a családi gazdaságoknál. Most már ott tartunk, hogy 65 százalékot művelnek a családi gazdaságok és a maradék 35 százalékot a nagy gazdaságok.

Innentől kezdve normális, hogy a nagy gazdaságok 20 százalékát is rendezni kell. Ezek nagyon komoly export potenciállal rendelkező cégek, amelyek termelnek és feldolgoznak is. Ezeknek a működési biztonságát is garantálni kell.

nyilvánvalóan, mint családi gazdálkodóhoz, hozzám is közelebb áll a mentalitás, hogy támogassuk a családi gazdálkodókat, de azt gondolom, hogy ha nemzetgazdasági léptékben gondolkodunk, akkor ennek a 20 százaléknak is meg kell próbálnunk olyan üzleti környezetet teremteni, amiben versenyképesen tudnak működni.

Jelenleg három nem állami mintagazdaság működik az országban, Bóly Zrt., a Dalmand Zrt. és a Szomor Biogazdaság, ami alapvetően szürkemarhákkal foglalkozik az Alföldön,plusz három állami, az Állami Ménesgazdaság Szilvásvárad, a Mezőhegyesi Állami Ménes és a Bábolna Nemzeti Ménesbirtoka. Ezeknek a használatában lévő földterület 40 ezer hektár, a nem állami esetében 26 ezer hektár, ami a 4 millió hektár szántóföldhöz képest nem nagy rész.

De a törvényben az is benne van, hogy más cégek is mintagazdasággá válhatnak.

A kormánynak megvan a lehetősége, hogy mintagazdasági státuszt adjon. Ugyanakkor én úgy tudom, hogy túl nagy kapkodás ezután pillanatnyilag nincsen.

Fotó: Bődey János / Index

Az ön meglátása szerint egyáltalán hány olyan cég van, amelyik ilyen mintagazdasággá válhatna? A törvényjavaslat megjelentése után rögtön fölmerült, hogy olyan nagy agrárcégek kaphatják meg a státuszt és élhetnek ezekkel a privilégiumokkal, mint a Csányi Sándor és Mészáros Lőrinc tulajdonában lévő agrárcégek.

Szerintem tíznél kevesebb ilyen cég van, de lehet, hogy ha ötöt mondok, akkor közelebb járok a valósághoz. A Bonafarm-csoport pillanatnyilag is rendelkezik mintagazdasággal, a Bóly Zrt. és Dalmand Zrt. ebbe a csoportba tartozik. Az ön által említett Talentis Agro Zrt. alkalmas lehet erre, amennyiben szeretne ilyen státuszt kapni, ezeken túl pedig én még egy olyan cégről tudok, amely szeretne mintagazdasággá válni, de ezt nekem a tulajdonos magánemberként mondta, úgyhogy ezt hadd ne tegyem közkinccsé. Az ország keleti felében van, ennyit talán elmondhatok.

Felmerül a törvényjavaslattal kapcsolatban, hogy az, hogy ezek a mintagazdaságok integrátori szerepet is be kell, hogy töltsenek, nem lesznek-e a kisebb családi gazdaságok kiszolgáltatva ezeknek a nagy cégeknek.

Integrátorok most is vannak, és mivel több integrátor van, mindenki azzal köt szerződést, amelyikkel úgy gondolja, hogy neki üzletileg megéri együttműködni. Ha a mintagazdaságok az integrátori tevékenységüket nem a piaci elvárásoknak megfelelően végzik, akkor egyszerűen senki nem fog velük üzletet kötni. Semmi nem kötelezi a gazdálkodókat arra, hogy ezekkel a cégekkel bármilyen üzleti kapcsolatba kerüljenek.

Mi például egy szövetkezetben termelünk, vagyunk vagy százan, a 30 hektárostól az 500 hektáros gazdáig összefogva, és szövetkezeten keresztül szerzünk be sok input anyagot és ezen keresztül értékesítjük a terményeinket. Mi folyamatosan arra törekszünk, hogy attól az inputanyag-előállítótól, attól az integrátortól vásároljunk és annak értékesítsünk, amelyik a legjobb árat adja. Nem kell, hogy ez földrajzilag determinált legyen. Ezzel a rendelkezéssel nem fognak a vállalatok olyan piaci előnyt kapni, ami monopol helyzetet jelentene számukra a gazdálkodókkal szemben.

De a jövőben beadunk egy olyan törvényjavaslatot is, ami azt gondolom, hogy az egyértelművé fogja tenni, hogy a kis családi gazdaságok továbbra is a politika pozitív értelemben vett célkeresztjében vannak.

Ez a kamarában készült, a családi gazdaságoknak az adózási feltételeit teszi majd egyértelművé és a mai piaci működési elvárásoknak megfelelővé. Azt nem tudom, hogy a pandémia miatt ez hogy kerül majd a parlament elé, hogy én magam fogom benyújtani, vagy a kormányon keresztül lesz benyújtva. Ez a mostani családi gazdasági, őstermelői rendszert újítaná meg úgy, hogy azzal, a mostani kedvezméynek megtartása mellett sokkal átláthatóbb és logikusabb agrártermelői és feldolgozói rendszert hozna létre. Azt gondolom, hogy ez egy régóta várt nagy előrelépés lenne a teljes magyar agrárgazdaságnak.

index.hu