Másnapra nem adható ki szabadság

Gyakran merül fel munkáltatói oldalon az az igény, hogy amennyiben a hektikusan változó körülmények következtében nem tudnak a munkavállaló számára munkát biztosítani, szabadságra küldik. A szabadság rendeltetése azonban ilyenkor sérül, hiszen nem lehetséges a munkavállalónak előre terveznie, a munka és a magánélet összhangját megtalálnia. Alapvető szabály, hogy a szabadságot – a munkavállaló előzetes meghallgatása után – a munkáltató adja ki. A szabadság kiadásának időpontját pedig a munkavállalóval legkésőbb a szabadság kezdete előtt tizenöt nappal közölni kell. Nem lehetséges tehát előző este a munkavállalót azzal megkeresni, hogy aznap vagy másnap maradjon otthon. A Szekszárdi Munkaügyi Bíróság M.109/2016/31. számú határozata is megerősítette ezt a gyakorlatot, amikor kiemelte, hogy a „munkavállaló alappal sérelmezte az Mt. 122. § (4) bekezdésének megsértését, a szabadság kiadásának időpontját a munkáltatónak ugyanis legkésőbb a szabadság kezdete előtt 15 nappal közölnie kellett volna. A munkáltató azonban aznap közölte az aznap kezdődő szabadságot, majd a figyelmeztetésben azt rótta fel a munkavállalónak, hogy a kiírt szabadsága ellenére bejárt dolgozni.” Annak azonban nincsen akadálya, hogy a felek eltérő szabályokban kölcsönösen megállapodjanak feltéve, hogy a megállapodás ténylegesen önkéntes. Amennyiben ugyanis a munkáltató az akaratát rákényszeríti a munkavállalóra, nyomást gyakorol, abban az esetben a joggal való visszaélés tilalmát sérti meg.

Szükséges megállapodások a szabadsággal összefüggésben

A szabadság kiadásával összefüggésben a munkáltató jellemzően rákényszerül arra, hogy a munkavállalóval különféle megállapodásokat kössön. Ezek hátterében az húzódik meg, hogy a munkáltató a munkavállaló részére a szabadságot teljes mértékben az adott évben nem tudja kiadni vagy nem úgy tudja kiadni, ahogyan azt a törvény előírja.

A szabadságot – eltérő megállapodás hiányában – az Mt. 122.§ (3) bekezdése alapján úgy kell kiadni, hogy a munkavállaló naptári évenként egy alkalommal, legalább tizennégy egybefüggő napra mentesüljön a munkavégzési és rendelkezésre állási kötelezettsége alól. E tekintetben – a szabadságként kiadott napon túl – a heti pihenőnap (heti pihenőidő), a munkaszüneti nap és az egyenlőtlen munkaidő-beosztás szerinti szabadnap vehető figyelembe. Az év vége előtt még lehetőség nyílik arra, hogy a felek megállapodjanak abban, hogy a munkavállaló a 14 egybefüggő nap kiadását nem kéri.

Ezen túlmenően az Mt. 123.§ (1) bekezdése alapján a szabadságot az esedékesség évében kell kiadni. A munkavállaló életkori pótszabadsága vonatkozásában, mely az életkor függvényében legfeljebb 10 munkanap, a felek az adott naptári év vonatkozásában, írásban megállapodhatnak. Amennyiben tehát a szabadság kiadása nem történik meg teljes mértékben 2020-ban, a 2020. év vonatkozásában írásbeli megállapodás kötése szükséges arról, hogy a megállapodás tárgyát képező szabadságnapokat a munkáltató 2021. december 31. napjáig adja ki. Fontos arra rámutatni, hogy ezt a megállapodást nem lehet munkaszerződésbe foglalni, évenként külön meg kell tehát a munkavállalóval állapodni.

A szabadság megszakítása, közölt időpontjának módosítása kivételesen lehetséges

Előállhat olyan helyzet, amikor a munkáltató munkaszervezési okból arra kényszerül, hogy a kiadott szabadságot megszakítsa vagy a munkavállaló számára kiadott szabadság időpontját módosítsa. Az Mt.123.§ (5)-(7) bekezdései alapján a munkáltató ugyanakkor csupán kivételesen fontos gazdasági érdek vagy a működését közvetlenül és súlyosan érintő ok esetén módosíthatja a szabadság kiadásának közölt időpontját, valamint ugyanezen feltételek fennállása esetén jogosult arra, hogy a munkavállaló már megkezdett szabadságát megszakítsa. Az ilyen munkáltatói lépés jogszerűségét a bíróság az általános munkajogi elvek tükrében vizsgálja, azaz azt veszi vizsgálat alá, hogy a munkáltató eljárása a jóhiszeműség, tisztesség elveit sértette-e, illetve megvalósít-e joggal való visszaélést. A munkavállalónak a kiadás időpontjának módosításával vagy a megszakítással összefüggésben felmerült kárát és költségeit a munkáltató köteles megtéríteni.  A szabadság alatti tartózkodási helyről a munkahelyre és a visszautazással, valamint a munkával töltött idő a szabadságba nem számít be.

Dr. Kéri Ádám

ügyvéd