Nehéz eset az Y generáció?

Kevés szervezeti történés vált ki reakciókat az érzelmek annyira széles spektrumán, mint egy csapatépítő tréning. Lelkesen imádjuk és tiszta szívből gyűlöljük és kötelességtudatból tűrjük és türelmetlenül várjuk. Vezetőként és HR-esként pedig hatalmas felelősség dönteni…

Nagyon nem mindegy, hogy valaki csak pénzkereseti lehetőségnek, állásnak, karriernek vagy hivatásnak tekinti a munkáját. A hozzáállás többek között a motivációra, az elkötelezettségre, az elégedettségre, egyedi teljesítményre, stressz megélésére is hat. Ugyanakkor nincs veszve minden akkor sem, ha nem a vágyott álomállásban dolgozunk, ugyanis - nyilván bizonyos keretek között -, de magunk is testre szabhatjuk a munkakörünket, jelentőségén, értelmén is formálhatunk. Egy kórházi takarító is érezheti hivatásnak a munkáját, ha úgy tekint rá, mint amivel hozzájárul vele a beteg gyógyulásához. Erre világított rá Amy Wrzesniewski a Yale School of Management kutatója, aki a Herbert Simon-díjat jött átvenni Budapestre, a Rajk László Szakkollégium meghívására.

Az Európai Szakszervezetek Szövetsége (ESZSZ) április 28-a alkalmából közleményben emlékeztet, hogy a munkahelyi megbetegedések, betegségek és balesetek következtében évente közel kétszázezer ember hal meg az Európai Unióban.

Hosszú ideig nem volt egyértelmű szabályozás arra vonatkozóan, hogy a munkáltatóknak meddig kell megőrizniük a munkaügyi iratokat az adott munkaviszony megszűnése után. A kérdés nem elhanyagolható, mivel egyes esetekben a nyugdíjjogosultság megállapításához akár fél évszázados munkaügyi iratokra is szükség lehet. Az elmúlt év végén elfogadott törvénymódosítás rendezte e régóta fennálló problémát. Dr. Szabó Gergely írása a HR Blog Munkajog oldalán.

Ezen a héten egy kolléganőm, Baksa Gréta cikkét olvashatjátok a blogomon. Gréta munkajogász és emellett most végzett a Budapesti Corvinus Egyetem HR Business Partner szakán. Szakdolgozatának kutatási témája rendkívül aktuális, a karrierváltás témakörét vizsgálja, a munkáltatók szemszögéből. Milyen félelmeik és prekoncepcióik vannak a munkáltatóknak a magasan kvalifikált, egy területen már sikereket elért karrierváltókkal kapcsolatban? Ezt járja körbe Gréta a nagyvállalati HR oldalon végzett interjúk eredményei alapján.

Életében a legtöbb ember megtapasztalja a munkahelyén az érzést, hogy nem érdemli meg a kapott dicséretet. Azonban vannak, akik folyamatos szorongásban élnek, hogy a sikereiket, amiket elérnek, nem érdemelték ki, és előbb-utóbb kiderül róluk, hogy "csalók". Miközben valójában erről szó sincs, csak az önképük nincs összhangban azzal, mennyire sikeresek a munkájukban. 

Az 1965 és 80 között született X generáció rendületlenül őrzi vezető szerepét a magyar vállalkozások körében, gyakorlatilag 20 éve cipelik a vállukon a cégvilágot - derül ki az Opten és az Emocionális Marketing Kft. közös kutatásából. Ez a másik oldalon azt jelenti, hogy az egyébként nyitottnak, innovatívnak és kreatívnak leírt Y generáció vállalkozó kedve mégsem olyan jelentős, mint ami ezekből a tulajdonságokból adódna.

Az automatizációrót, a robotok térhódítását gyakran „mumusként” emlegetjük, amelyek elveszik a munkát, azonban a helyzet azért ennél jóval összetettebb. Már vannak és lesznek olyan munkák, amelyeket átvettek a gépek, szoftverek, de ezek egyelőre többnyire a repetitív, sok hozzáadott értéket nem igénylő tevékenységek. És itt a hangsúly a nagyobb hozzáadott értéken van, amelynek érdekében most a korábban egyszerűbb munkákat ellátó munkavállalókat képezni kell. Ugyanakkor az automatizáció új munkaköröket és szakmákat is teremt, így nem csak „elvesz” az új ipari forradalom, hanem ad is. Ráadásul vannak olyan humán készségek, amelyeket nem fognak tudni egyhamar megtanulni, helyettesíteni a robotok. A Harvard Business Review cikke nyomán foglaljuk össze ezeket.

Már nem csak élethosszig tartó tanulásra, hanem a készségek, kompetenciák folyamatos fejlesztésére van szükség, ameddig valaki aktív a munkaerőpiacon. Ezekre a munka világában még nagyobb szükség lesz a rendkívül gyorsan változó környezet, a technológia fejlődése miatt, mint a szigorú értelemben vett szakmai tudásra. A kreativitást, az együttműködési készséget, a lényeglátást nem csak a felnőttképzésnek, hanem a közoktatásnak is fejlesztenie kell, hangsúlyozta Zsuffa Ákos, a Felnőttképzők Szövetségének elnöke. Aki a szakképzés átalakítása kapcsán elmondta, az lesz különösen fontos, hogy hol fog húzódni a határ az alapképzés és a felnőttképzés között.